Ma 2024 december 10. Judit napja van. Holnap Árpád napja lesz.
70f5effc90edcc2ffff6c72275a50b5d.jpg

Az utolsó csárdás Párizsban

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A magyar válogatott nem egyszerűen győzött, leiskolázta ellenfelét Párizsban - azóta sem ismételte ezt meg.

Zámbó Sándor a huszonhetedik születésnapjára készült, Rod Stewart pedig azt ünnepelte 1971. október 9-én, hogy a brit New Musical Express slágerlistáján is az élre került, mert addig „csak” az amerikai Billboard lajstromát vezette a Maggie May-jel. (Nálunk az Ifjúsági Magazin rangsorában a skót Middle of the Road felejthetetlenül rémes száma, a Chirpy chirpy cheep cheep állt az első helyen.) Börzsei János, az MLSZ főtitkára – a korábbi válogatott középhátvéd – szintén jubileumot ült: azon a napon lett ötven esztendős, amikor a francia–magyar Eb-selejtezőt rendezték Párizsban.

A közönség nem tolongott – a francia sajtó 21 756 nézőről írt –, de csupán azért nem, mert Párizs életét akkoriban metrósztrájk nehezítette. Így aztán a két nappal korábban tartott francia színész–újságíró „rangadó” sem vonzott különösebben nagy publikumot, pedig azon olyan sztárok rúgtak labdába, mint Jean-Paul Belmondo vagy Adamo, a szicíliai születésű, fülbemászó slágereit franciául a mikrofonba búgó táncdalénekes.

Azok, akik otthon maradtak, jól jártak. Ezt nem az Expressz Utazási Irodában a párizsi útra befizető kevesek, hanem a helyiek mondták, mert a turistacsoport tagjainál talán csak a labdarúgók voltak mámorosabbak a mérkőzés után. Amint azt a kép is mutatja, Bene Ferenc egyenesen sugárzik a boldogságtól, és Páncsics Miklós, Vidáts Csaba, Fazekas László, Juhász István, Géczi István, a többi félmeztelen diplomata – értsd: a futball rendkívüli és meghatalmazott nagykövete – is elégedetten ballag le a pályáról. A dresszek nyilván az „expresszeseknél” landoltak...

A házigazdáknak sok esélyük nem volt. A „Budapest-válogatott” (szokás szerint csak fővárosi – hat újpesti, három ferencvárosi, valamint egy-egy angyalföldi és kispesti – játékos kapott helyet a tizenegyben) nemhogy 2-0-ra győzött, de leiskolázta ellenfelét, mely ugyanannak az évnek a tavaszán 1-1-et ért el a Népstadionban (80 ezer néző). Az első gól elbűvölte a közönséget; annál jobban csak a második ámította el a Stade de Colombes lelátóin helyet foglalókat. Előbb Noskó Ernő átadását Dunai Antal elvetődve hátrahúzta, egyáltalán nem véletlenül éppen Benéhez, aki a levegőből, kapásból a hálóba küldte a labdát. Aztán a „Tű” becenévre hallgató Zámbó elindult a balösszekötő helyén. Egy csel... még egy... Már a tizenhatoson belül járt, de ott hirtelen megállt. Középre nézett, ezzel megtévesztette mind Jean Djorkaeffet, mind Bernard Bosquier-t, s mivel a védőpáros ütemkésésben volt, újabb két csel következett. Az igazi trükk azonban még hátra volt. Zámbó az alapvonalnál beadást mímelt, majd fejedelmi mozdulattal a „rövid” sarokba lőtt. Vagy egy percen át nála volt a labda; a kékeknek annyi sanszuk volt szerelni a szélsőt, mint a tűt megtalálni a szénakazalban.

Másnap a csatár minden lapban azt olvashatta magáról, hogy a mezőny legjobbja volt. Igazi ajándék az október tizedikei születésnapon! A Népsport például így értékelte Zámbó teljesítményét: „Bejátszotta az egész pályát, veszélyesen húzott kapura, jól cselezett, jól passzolt...” Mit nem csinált jól? Egyszer még Carnus mellett is elvitte a labdát, mire a kapus elhúzta a lábát, de Gaspar spanyol játékvezető együtt érzett a franciákkal: nem akart még nagyobb bánatot okozni nekik. A produkció így is annyira látványosnak mutatkozott, hogy az angol sajtóban még az is napvilágot látott: „A magyar együttes 1966, az emlékezetes liverpooli 3-1 óta nem futballozott ennyire jól. Pedig akkor a világbajnokság legnagyszerűbb mérkőzésén győzte le a brazilokat.”

Illovszky Rudolf, a válogatott szakvezetője – aki Baróti Lajos segítőjeként az öt évvel korábbi diadalban is szerepet játszott – nem keresett efféle párhuzamokat, de azok nélkül is jó hangulatban volt, az biztos. Első kapitánysága alkalmával nyolc győzelmes és egy-egy döntetlenes, vereséges mérleget produkált, s attól kezdve, hogy másodszor is kinevezték kapitánynak, a párizsi sikerrel már három győzelemnél és egy döntetlennél tartott. (Az „ikszet” Brazíliával szemben, a riói Maracanában érte el a csapat, amely – a júliusban beiktatott Illovszky irányításával – öt győzelemmel, egy döntetlennel és 12-1-es gólkülönbséggel zárta az esztendőt.)

Ennek negyvenhárom éve. Csak azért mondom, mert a magyar labdarúgó-válogatott azóta egyszer sem nyert vendégként a franciák ellen. Itthon is csak egyszer, 1976-ban.

S ahogyan nézem, lesz ebből kétszer negyvenhárom, illetve harmincnyolc esztendő is.

Franciaország-Magyarország 0:2

1971. október 9., 15:00, Párizs, ]]>Stade Olympique de Colombes]]>, 21 756 néző. ]]>EB 1972 - selejtező]]>.

Gólszerző: Bene, Zámbó

Hegyi Iván - nol.hu

A cikk eredije itt olvasható: ]]>http://nol.hu/kultura/az_utolso_csardas_parizsban-1444263]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (722) Mozi világ (440) Mondom a magamét (8012) Jobbegyenes (2895) Nézőpont (1) Politika (1582) Történelem (18) Sport (729) Autómánia (61) Tv fotel (65) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (543) Rejtőzködő magyarország (168) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (339) Kultúra (9) Egészség (50) Tereb (146) Flag gondolja (38) Gasztronómia (539) Belföld (11) Mozaik (83) Nagyvilág (1310) Életmód (1) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>