Kicsit csudálkoztam, hogy ezt náluk, hogyan? De nem baj, kicsit hóbortos, nagyzoló népek, biztos lefagyott a gondolkodójuk a hideg sarkon. Ugyanakkor arra gondoltam, ha ők vörösbort árulnak, mi mért nem verjük le a gonoszul pompázó borvirágot az arcukról?

Erre jött a péntek esti magyar-svéd Európa bajnoki leselejtező, És tessék, megmartuk őket! Pedig azok, a bukta előtt erősen naná, hogy azt hajtogatták: ők a jó csapat! Akik itt 16 éve örökös királyságban távoztak, Most sem lesz másként harsonázták, pöffesztették, mi meg sajtóilag alájuk lapultunk. Kivéve a mindennapi betevőt, a Nemzeti Sportot. Amely buzdított, hogy legalábbis elhessegette a ránk váró depit.

Idegesítő állapot volt, hogy a svédek mindig levertek minket, akár megérdemelték, akár nem. Rengetegszer gyalogoltak át a testünkön a világversenyekre. Az már más dolgozat témája, hogy mire a nagy tornákon a svédek gyúrója mindent kicsomagolt a ládából, addigra meg (gyér kárörömünkkel díszítve) letolta őket a vébére kikeveredő görög falusi rendőrök alkotta nemzeti együttese is. A világ legunalmasabb válogatottja, csak rajtunk élesítette a körmét, amit aztán a 32-es döntőben első körében letörtek.

Nem szerettem a sárga-kékeket. Amióta egyszer piros-fehér-zöldre festettek egy gumicsizmát, gyökér módon jelezve, mit tartanak rólunk, azóta duplán habzott a szám. Oké, mondhatnák a pesszimisták, volt alapjuk. Mert eddig csak mi lógathattuk az orrunkat. Na jó, meg a Zlatan. Ő azonban genetikailag.

De most ez a kis magyar csapat- mármint hozzájuk képest- megcsárdáztatta őket. A hazai ellenoldal huhogói nyilván a fáradsággal mentegetnék az ellenfelet, mintha ők nem is magyarból lennének.

Nem, nem, ez most kevés lesz indoknak! Ezek az éretlenek megemberelték magukat, küzdöttek az utolsó leheletükig, és végre adtak nekik! Egy pici csoda megérintett minket, talán az átkozott svéd boszorkány rontása megtört. Mindegy, hogy lett, fő, hogy nyertünk, és végre nem kell somfordálnunk az örökös iga alatt. Bulvárosan nagyképűen eltrehányoztak egy tizenegyest, amivel a kapufát görbítettük. Meg a mi szánkat. Hát már állítottból sem megy?

Jók voltak a kicsik a csapatban, ha nem is okosak, de lelkesek. És már ennyi is elég, hogy szombaton elkapkodják a Sportot az újságostól.

Azok meg nyalogassanak vörösbort a Volvóról!

Horti Gábor, fourfourtwo.hu