- 0
Sorozatunk olyan évszámhoz érkezett, amely sorsfordítóvá vált a magyar nemzet történelmében. Természetes, hogy ez a Fradit sem hagyta érintetlenül. A nép, az istenadta nép, a politikacsinálók legnagyobb meglepetésére felkelt a zsarnokság ellen.
Ferencváros, mint kerület is aktív részese volt a történéseknek, amiből a klub sem maradhatott ki. Újjászületett, visszavette nevét és színeit, amit a szívekből úgysem tudott kitörölni senki.
Az események indokolják, hogy ezúttal eltérünk a sorozat eddigi hagyományaitól és inkább időrendi sorrendben haladunk. Tehetjük ezt azért is, mert hivatalos bajnokságról nem beszélhetünk, a történelem zivatarában azt nem lehetett befejezni, eredményt nem hirdethettek.
Az elmúlt részt ott fejeztük be, hogy a csapat Máltán búcsúztatta az óévet. Nos, az újévet is ott köszöntötte. A Fradi (akkor még Kinizsi) 1956. január 1-jén az ugyancsak ott túrázó BSK Belgrad csapatával játszott és 2:1-re győzött. Négy nappal később a málta Floriana ellen ugyanezt az eredményt hozta. További négy nap elteltével a máltai válogatott próbált revansot venni a szilveszter napi eredményért (2:2). Nem sikerült neki, de úgy is mondhatjuk, nekünk sem sikerült, hiszen ezúttal 0:0-ás döntetlen született.
Hazatérve Máltáról folytatódott a felkészülés a hazai feladatokra. Február 12-én Siófokra vizitált a csapat, az időpontból sejthetően nem nyaralni. Egy MNK selejtező volt a feladat, amit 11:0-ás sikerrel vettek. Két héttel később már az Üllői úton volt kupafellépés, ahol a Tatabányai Bányász lett a csalódott ellenfél, hiszen 4:0-ra kikapott. Két meccs, két győzelem, 15:0-ás gólkülönbség, azaz kecsegtető idénykezdet. A folytatásról azonban itt nem tudunk beszámolni, mert ez az a sorozat, ami a nemzetközi labdarúgásban példátlan módon több évig tartott. Minden évben egy kicsit tettek hozzá.
Elkezdődött viszont a bajnokság március 4-én Pécsett, ahol a Fradi (akkor még KInizsi) 3:1-re nyert a helyi Dózsa ellen. Ha már a déli végeken jártak, átruccantak Belgrádba a BSK csapatához, hogy megmérkőzzenek az újévi meccs visszavágójaként. A jugóknak sikerült a visszavágás, hiszen 4:0-ra nyertek. Következett újabb két bajnoki (1:0 a Szombathelyi Törekvés, 2:2 a Csepeli Vasas ellen), majd a már hagyományosnak mondható ellenfelek ellen a Húsvéti-torna. Bécsben az Austria győzött 2:1-re, másnap, április 1-jén (nem áprilisi tréfaként) a Népstadionban sikerült legyőzni 4:2-re a Rapidot. Következett újabb három bajnoki (Bp. Vasas 0:1, Szegedi Haladás 3:0, Bp. Honvéd 1:2), majd egy emlékezetes mérkőzés: a Bp. Honvéd és a Kinizsi legjobbjaiból összeállított vegyescsapat a brazil Botafogót verte a Népstadionban 6:2-re. Az összeállítás az alábbi volt (vastag betűkkel a mieink): Faragó - Dudás, Mátrai, Dalnoki - Bozsik, Kotász - Budai, Kocsis, Tichy, Puskás, Fenyvesi csere: Ombódi.
1956 májusa újabb öt bajnoki mérkőzést hozott, Bp. Dózsa 0:0, Salgótarjáni Bányász 1:1, Szegedi Haladás 1:2, Tatabányai Bányász 3:2, Dorogi Bányász 2:2. Nem volt egy életerős hónap, lehetett rajta javítani. Sikerült is! Június 10-én a farncia Lens csapata távozott 7:1-es vereséggel a Népstadionból. És a fiúk belőtték magukat, egy héttel később a Bp. Vörös Lobogóra (nekünk sokkal inkább MTK-ra) mértek egy kiadós 6:2-es vereséget bajnokin. És hogy teljes legyen a júniusi sikersorozat, arról a Dorogi Bányász elleni 3:1, majd a Pécsi Dózsa 1:0-ás legyőzése gondoskodott.
A sikeres június után júliusban a Bp. Dózsa ellen csak 1:1 sikeredett, majd július 22-én az Üllői úton a Vojvodina 2:0-ás vereséget mért a csapatra. Ezzel aztán alaposan fel is bőszítették a fiúkat, hiszen hat nappal később 1956. július 28-án a Népstadionban a dán Aarhus 10:0 arányban kikapott tőlük.
Az augusztus megint lehangoló volt: 2:3 a Vörös Lobogó ellen (csak visszavágtak), 1:1 a Tatabányai Bányásszal, majd 1:2 a Szombathelyi Törekvéssel. Szeptemberben sem sikerült nagyon javítani a mérlegen (Bp. Honvéd 2:3, Bp. Vasas 2:1, Salgótarjáni Bányász 1:1). Októberre már csak egy mérkőzés maradt, 21-én az Üllői úton a Csepeli Vasas elleni 1:1 volt az utolsó eredmény, amit Kinizsi néven és piros-fehérben értek el. Ezzel a csapat le is játszotta valamennyi mérkőzését, de a többiek külföldi túrái miatt sok mérkőzés még hátra volt. És, mint tudjuk, hátra is maradt. A bajnokság a következő sorrendnél szakadt félbe:
1. Bp. Honvéd
2. Bp. Dózsa
3. Bp. Vörös Lobogó
4. Bp. Kinizsi
5. Salgótarjáni Bányász
6. Csepeli Vasas
és így tovább…
1956. október 23-án megváltozott Magyarország! Hősök adták vérüket a szabadságért, bebizonyították, e nemzetet nem lehet megtörni. És a nemzet csapatát sem. Íme az 1956. november 2-i Magyar Népsport tudósítása a Ferencvárosi Torna Club újjászületéséről.
A forradalom leverése után a csapatok többségéhez hasonlóan a Fradi, immáron újra a FRADI, a zöld-fehér Fradi is külföldi túrán vett részt, mégpedig kölcsönjátékosokkal. Csapatunkat Dorogról erősítettük meg, a kapus Ilkuval és az aranycsapat tagjával Buzánszky Jenővel. EredményeinK:
1956.12.17. Újvidék: FTC - Vojvodina 3:1
1956.12.20. Újvidék: Vojvodina - FTC 1:0
1956.12.23. Belgrád: Radnicski - FTC 6:2
1956.12.26. Titográd: FTC - Buducsnoszt T. 2:1
1956.12.29. Szarajevó: FTC - Szarajevó válogatott 4:1
1956.12.31. Szarajevó: FC Szarajevó - FTC 2:1
Az 1956-ban játszott díjmérkőzések összesítése:
40 mérkőzés: 19 győzelem, 9 döntetlen, 12 vereség: 97 : 56 gólarány
Rendkívüli idők, rendkívüli kép. A Fradi a legelső alkalmat is megragadta, hogy újra Fradiként jeleníthesse meg önmagát. Ehhez apropót az 1956-os ifjúsági bajnokcsapat tablója adta. Felhívjuk a figyelmet az alsó sorban jobbról a második ifjúra (Rákosi Gyula), akire később is nagyon büszkék lehettünk.
Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
Nagy Béla: Fradisták futballmezben 3.
nemzetisport.hu