Ma 2024 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
f9c3a7ea819f024654caaf8f896c1988.jpg

Szakolca Szent Mihály-temploma

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Szakolca, a régi morva határon található festői városka (ma: Skalica) valóságos tárháza a magyar történelmi és építészeti emlékeknek – e szavakkal végződik a múlt szombati Magazinban olvasható beszámolónk első fele. Addig jutottunk el időben – a Szent György-körtemplom históriája kapcsán –, hogy I. (Nagy) Lajos király 1372. október 6-án kibocsátott oklevelével a kiváltságos városok közé emelte „civitas Sacolciumot”, és két évvel ezután már álltak a Szakolcát több kilométer hosszúságban övező falak. A négy égtáj felé nyíló várkapuk közül az északi védőbástyája mellett lévő XI–XII. századi körtemplom ettől fogva szolgált őrtoronyként egészen a legújabb korig, amikor a szakemberek felismerték benne eredeti mivoltát, majd restaurálták. E magaslattól keletre, a tágas piactéren az 1100-as évek elején már szintén lennie kellett egy templomnak, hiszen Szakolca az ország északnyugati határvidékének egyik legfontosabb stratégiai és kereskedelmi pontja volt. Magyar főrangú személyek gyakran megfordultak, és időztek a településen, a krónikák szerint itt született 1108-ban Álmos herceg fia, a megvakított, majd 1131-től 1141-ig uralkodott II. Béla király.

A város középkori plébániájának titulusa – Szent Mihály arkangyal – ősi temető helyére is utal, hasonlóan Kassa és Kolozsvár korabeli helyzetére. Kassával más történelmi párhuzam vonható, mivel – amint Kassán, úgy Szakolcán is – a Nagy Lajostól elnyert szabad királyi városi címhez köthető a nagyszabású templomépítés kezdete.
Az 1370–80-as években elkészült hatalmas háromhajós plébániatemplom a korszak legrangosabb magyarországi gótikus épületeinek sorába tartozik. Ma is látható formája és alaprajza XIV. századi állapotát idézi, részletei a rá következő évszázad során elvégzett további csúcsíves, majd a XVII. század reneszánsz stílusú átalakításait tükrözik. A főhajó vele egyező magasságú, keresztboltozatos, sokszögzáródású szentélyben folytatódik, a mellékhajók azonban jóval alacsonyabbak – a nappali világosság ezek ablakain át jut a középső térbe –: a gótikában ritkán előforduló, úgynevezett álbazilikával állunk szemben. A széles nyugati főhomlokzat előtere, illetve az orgonakarzat fölé magasodó harangtorony körbefutó, konzolokon nyugvó árkádja az 1600-as évek közepén készült, a főbejárat olaszos ízlésű reneszánsz portikuszával egy időben. Ugyancsak reneszánsz és kora barokk formákat mutat a hajók boltozata, a galéria, a tisztán gótikus szentély Szent Mihály-főoltára az 1670-es évekből. Mindezeket a renoválásokat a Bethlen Gábor fejedelem által 1620 és 1624 között vezetett hadjáratok pusztításai, tűzvészei következtében kellett elvégezni.
Ugyancsak a középkori temetkezőhely emlékét őrzi a templomtól néhány lépésnyire északra látható Szent Anna-kápolna. Pincéje úgynevezett csontház, amelyben egykor az idő múltával kihantolt emberi maradványokat gyűjtötték össze. Az 1300-as években fölébe emelt építmény nyolcszögletű, magas lábazaton áll, a sarkain lépcsőzetes támpillérekkel, nyugati oldalán befalazott gótikus kapu és vakablak kőkeretével. Kupolaboltozatos belseje a közepén lévő lanterna – kerek világítótornyocska – révén kap fényt. Évente egyszer – mindenszentek emléknapján – tartanak szentmisét a kápolnában a holtak és élők lelki üdvéért. Az épület elé 2008-ban állították Nagy Lajos király másfélszeres életnagyságú bronzszobrát – Vladislav Pekanec alkotását –, az uralkodó fején ott látható a magyar Szent Korona, bal kezében a jogar, jobbjában a privilégium függőpecsétes oklevele. A Fő tér túloldalán lévő, pompás barokk városháza ormán látható címer – vörös mezőben álló arany kettős kereszt – alatt a hármas halom egyedül itt nem kék Szlovákiában, hanem zöld színű, mint a magyar címerben, ahogyan Lajos király Szakolca számára adományozta 738 éve.

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (543) Emberi kapcsolatok (36) Nézőpont (1) Flag gondolja (38) Tereb (146) Politika (1582) Autómánia (61) Heti lámpás (340) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Vetítő (30) Sport (729) Jobbegyenes (2896) Nagyvilág (1310) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Belföld (11) Egészség (50) Történelem (18) Gazdaság (722) Szépségápolás (15) Életmód (1) Mondom a magamét (8016) Kultúra (9)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>