Ma 2024 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
bb455bbf2000c83327dfab885ed0cebc.jpg

Bántornya freskós temploma

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

A történelmi nyugat-dunántúli Őrvidék ma Szlovéniához tartozó részének középkori emlékei közül ezúttal Bántornya templomát látogatjuk meg. A település Zala megye 1920-ban elszakított alsólendvai járásában, Muraszombat közelében fekszik. Ennyit közöl róla röviden a XIX. század végi lexikon: „Turnischa kisközség 1209 vend lakossal, élénk marhavásárokkal; templomában XIV. századi falfestmények.” A német írásmód a falu régi szláv nevét – Turnis´c´ e – másolja, a hivatalos magyar helységnév: Bántornya. Következetesen e nevet használja a kis falu nagy művészettörténeti jelentőségű emlékeivel foglalkozó, bőséges hazai szakirodalom is.
A Bántornya név az Árpád-kori Hahót nemzetség Bánffy ágára utal, ez a főrendű dinasztia birtokolta Zala vármegyének a Mura folyótól északra fekvő részét a XIII–XV. században. Bizonyára az alsólendvai Bánffy-család egy tagja alapította a szóban forgó plébániatemplomot is a tatárjárás utáni években. Rómer Flóris 1863-ban még egyben látta a szentély padlózatában – s az akkori Vasárnapi Újság számára le is rajzolta – azt a vörös márvány sírkövet, amelyen a Bánffyak ökörfejes címerpajzsa látható. A domborműves fedkövet 1928-ban eltávolították, azóta törötten, hiányosan hever a templomkert füvében.
Ebből az első épületből megmaradt a szentély apszisa, az eredeti ablakok mellett a későbbi átalakítások sok-sok nyomával. A belülről alig észrevehetően félköríves zárófal külsején megfigyelhetők a román kori ablaknyílások és a XIII. századi pártázat részletei, de ott díszelegnek mellettük a gótikus átépítés idejéből származó finom részletek is. A keleti tengelybe illesztett, kétosztású ablak kerek mérművében lévő négykaréjos lóherefaragvány a templom XIV. századi bővítését idézi. Ekkor kétszakaszos, bordás-konzolos keresztboltozattal látták el a szentélyt, egyszersmind megtoldották a hatalmas hajóval. A diadalív két oldalára kőből faragott mellékoltárokat építettek, a lapos fedelű terem nyugati végébe karzatot állítottak. A szentély déli falába gótikus ülőfülkék mélyednek, az északi oldalhoz hosszúkás sekrestye csatlakozik.
A remek építészeti részleteket is elhomályosítják azonban a templom falát borító gótikus falfestmények. Az 1863-ban felfedezett, addig jórészt a vakolatrétegek alatt lappangó falképekről a már említett Rómer ezt írta lelkesen: „ezen képek mint világi történetünkből vett egyes mozzanatok, sérülésük mellett is nemzeti művészetünk ritkább, történetileg nagybecsű, ruházatunkra nézve pedig legjelentékenyebb műkincsül fognak tekintetni.” A nemzeti romantika korának közvéleményét is lázba hozó lelettől azt várták a szakemberek, hogy végre hiteles képet kapunk a középkori magyar „nemzeti” viseletről. A freskók tudományos elemzése azonban nem várt, negatív eredményt hozott: a szereplők öltözete – ruhadarabjaik, a lábbeli és a fövegek – a legapróbb részletekig megegyeznek az itáliai trecento ismert ábrázolásain láthatókkal. Az 1370-es években ugyanis, amikor a bántornyai templom freskói is készültek, ez a délnyugati vidékünk különösen erős kapcsolatban állt Itáliával. Erre vezetett a fő kereskedelmi útvonal Lombardiából Bécs, illetve Buda felé; Nagy Lajos király hadjárataiban részt vettek a Bánffyak is; és végül: itt is működött a név szerint ismert festő, Aquila János, aki vagy olasz volt, vagy itáliai iskolázottságú magyar.
Aquila mester nevével már találkoztunk a korábban ismertetett Velemér és Martyánc kapcsán. Hiteles adatok szerint 1378-tól, amikorra befejezte a veleméri templom kifestését, évekig Bántornyán dolgozott, vélhetően 1392-ig, amikor hozzáfogott a martyánci templom átépítéséhez, majd elvégezte annak freskódíszítését is. Elegendő hely híján most csak az általa készített Szent Miklós-„képregényt” és a hajó déli falán magasan látható Szent László-legendát említjük a bántornyai templomban rejtőzködő, csodálatos falfestmény-galériából.

 

Ludwig Emil, mno.hu

Hozzászólások

Liza
2016-01-28 13:27
Egyáltalán hogyan lehetséges nyíltan,minden következmény nélkül egy miniszterelnököt pocskondiázni,gúnyolni,támadni és mindenről számonkérni?Vajjon mi történt 4 évvel ezelőtt,amikor Gyurcsány volt poszton,akkor az emberek miért nem tették meg ugyanezt?

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2896) Belföld (11) Szépségápolás (15) Politika (1582) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Mondom a magamét (8016) Heti lámpás (340) Mozi világ (440) Nézőpont (1) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (543) Nagyvilág (1310) Történelem (18) Kultúra (9) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (146) Gazdaság (722) Egészség (50) Tv fotel (65) Flag gondolja (38)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>