- 0
Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Mértékadó művészettörténészeink szerint a Balaton-környék legszebb középkori falusi temploma a Hévíz melletti Egregy műemlék egyháza. Igazuk van. A gyógyfürdőjéről híres település évente visszatérő sok százezres vendégseregéből mégis csak kevesen szánják rá magukat, hogy egyórányi egészséges séta árán megismerkedjenek ezzel a valóban tüneményes arányú, gyönyörű fekvésű régi műkincsünkkel.
1946 óta hivatalosan is Hévízhez tartozik az Árpád-kortól fogva önálló község, amelynek nevét első ízben egy 1221-ben kelt oklevél említi „Praedium Egrug” alakban. A barokk korban Szent Mária Magdolna tiszteletére újraszentelt templom keletkezésének idejét nem ismerjük. A XIX. század hatvanas évei óta sok szakértőnket foglalkoztatta az eredeti román kori küllemét páratlan épségben megőrző épület pontos kora. Rómer Flóris, Békefi Remig, Szőnyi Ottó, Gerevich Tibor, Csányi Károly, Gerő László, Entz Géza, Dercsényi Dezső és Koppány Tibor végül mind arra jutott, hogy valamikor az 1100-as és 1200-as évek fordulóján készülhetett.
Az írott forrásokban csak 1341-től emlegetett egregyi plébániatemplom a középkorban még Szent Katalin titulust viselt. Alaprajza és szerkezete Árpád-kori falusi egyházaink legtisztábbnak mondható példája: arányos téglalap formájú hajójának keleti végéhez kicsiny négyzetes szentély csatlakozik, nyugati oldalán magas, karcsú, tűszerű sisakban végződő torony őrködik.
A közelben bányászott kőből épült, falait tört anyagból rakták, az ajtók, ablakok kereteit és tagozatait gondosan faragták. A toronyba a hajó felől lehet belépni. Földszinti helyisége keresztboltozatú. Az emeleteken az egymás fölötti, jellegzetesen román stílusú ablakok elrendezésénél szembeötlő a mester szándéka a falszerkezet statikai könnyítésére a magasabban lévő ikerablakok tágabbra hagyott nyílása révén. A szintén kővel burkolt, gúla formájú, sarkain háromszögű oromzatos, úgynevezett csürlős toronysisak különleges értéke, hogy – korának egyedül épen megmaradt példájaként – támpontot nyújthat más híres román kori templomaink elpusztult tornyainak hiteles rekonstruálásához. (A lébényi XIII. századi bencés apátsági templom kettős tornyának barokk hagymasisakját is az egregyi minta alapján sikerült eredeti alakjához visszaigazítani.)
A hajó déli falán két lőrésszerű lándzsaablak mutatja a román stílus és a gótika különös, a Dunántúlon is korainak tűnő átmenetét. Fentebb, az eresz alatt ornamentális díszítésű, XIV. századi freskósáv fut végig. A középkori kaput befalazták, jóval később, 1731-ben barokk szegmensívvel készítették újra. A szentély déli oldalán és egyenes zárófalának keletre néző tengelyében egy-egy tölcsérbélletű ablak nyílik még a XIII. század eleji formában, és ebből az időből származnak az egyenes mennyezettel fedett hajó belső falfülkéi is. A déli és északi oldalon három-három lapos bemélyedés figyelhető meg, alul alacsony párkánnyal. A fentebbi tudós szakértők mind adósak a válasszal: vajon kiknek és mi célból készültek ezek a megkülönböztetett ülőhelyek a gyülekezeti tér két oldalán?
Az egregyi műemlék templomot 1965-ben restaurálták. Először 1973-ban jártam ott, fényképet is készítettem, majd most kerestem fel újra. Harminc év alatt akkorára nőttek a temető széli örökzöld ciprusfák, hogy nyugatról már takarják a magas tornyot. A környékre – osztrákok, németek által azóta sűrűn beépített ál-Grinzingre – nem ismertem rá. Pedig mi ez a három évtized a nyolc évszázadhoz képest…
Ludwig Emil, mno.hu
1946 óta hivatalosan is Hévízhez tartozik az Árpád-kortól fogva önálló község, amelynek nevét első ízben egy 1221-ben kelt oklevél említi „Praedium Egrug” alakban. A barokk korban Szent Mária Magdolna tiszteletére újraszentelt templom keletkezésének idejét nem ismerjük. A XIX. század hatvanas évei óta sok szakértőnket foglalkoztatta az eredeti román kori küllemét páratlan épségben megőrző épület pontos kora. Rómer Flóris, Békefi Remig, Szőnyi Ottó, Gerevich Tibor, Csányi Károly, Gerő László, Entz Géza, Dercsényi Dezső és Koppány Tibor végül mind arra jutott, hogy valamikor az 1100-as és 1200-as évek fordulóján készülhetett.
Az írott forrásokban csak 1341-től emlegetett egregyi plébániatemplom a középkorban még Szent Katalin titulust viselt. Alaprajza és szerkezete Árpád-kori falusi egyházaink legtisztábbnak mondható példája: arányos téglalap formájú hajójának keleti végéhez kicsiny négyzetes szentély csatlakozik, nyugati oldalán magas, karcsú, tűszerű sisakban végződő torony őrködik.
A közelben bányászott kőből épült, falait tört anyagból rakták, az ajtók, ablakok kereteit és tagozatait gondosan faragták. A toronyba a hajó felől lehet belépni. Földszinti helyisége keresztboltozatú. Az emeleteken az egymás fölötti, jellegzetesen román stílusú ablakok elrendezésénél szembeötlő a mester szándéka a falszerkezet statikai könnyítésére a magasabban lévő ikerablakok tágabbra hagyott nyílása révén. A szintén kővel burkolt, gúla formájú, sarkain háromszögű oromzatos, úgynevezett csürlős toronysisak különleges értéke, hogy – korának egyedül épen megmaradt példájaként – támpontot nyújthat más híres román kori templomaink elpusztult tornyainak hiteles rekonstruálásához. (A lébényi XIII. századi bencés apátsági templom kettős tornyának barokk hagymasisakját is az egregyi minta alapján sikerült eredeti alakjához visszaigazítani.)
A hajó déli falán két lőrésszerű lándzsaablak mutatja a román stílus és a gótika különös, a Dunántúlon is korainak tűnő átmenetét. Fentebb, az eresz alatt ornamentális díszítésű, XIV. századi freskósáv fut végig. A középkori kaput befalazták, jóval később, 1731-ben barokk szegmensívvel készítették újra. A szentély déli oldalán és egyenes zárófalának keletre néző tengelyében egy-egy tölcsérbélletű ablak nyílik még a XIII. század eleji formában, és ebből az időből származnak az egyenes mennyezettel fedett hajó belső falfülkéi is. A déli és északi oldalon három-három lapos bemélyedés figyelhető meg, alul alacsony párkánnyal. A fentebbi tudós szakértők mind adósak a válasszal: vajon kiknek és mi célból készültek ezek a megkülönböztetett ülőhelyek a gyülekezeti tér két oldalán?
Az egregyi műemlék templomot 1965-ben restaurálták. Először 1973-ban jártam ott, fényképet is készítettem, majd most kerestem fel újra. Harminc év alatt akkorára nőttek a temető széli örökzöld ciprusfák, hogy nyugatról már takarják a magas tornyot. A környékre – osztrákok, németek által azóta sűrűn beépített ál-Grinzingre – nem ismertem rá. Pedig mi ez a három évtized a nyolc évszázadhoz képest…
Ludwig Emil, mno.hu
Előző cikkVárvölgy átépített gótikus temploma
