A döbbenetes faramuciság sajátjaink elárulásában kicsúcsosodó erkölcstelen eszmerendszere nem verte ki a biztosítékot turbóliberáliséknál, a magyarellenesség és a testvérárulás ugyanis dícsérendő dolog díszpintyeink körében. Szerencsére azonban immár nem a belpesti orrgörbe álértelmiség tobzódásához kell igazodni, hanem a szívünk diktálta idealista filozófiához, mely minden sunyi szócséplést elhomályosít, s győzelemre segíti végre valahára határon túli nemzettestvéreink ügyét is. Immár csak három haramia (Gyurcsány, Szanyi és Molnár) mert nyíltan kiállni a magyarellenesség mellett, s ha ehhez hozzáadjuk azt a tényt, hogy a magyarjaink ellen uszító szélsőséges Geszti kampányfőnök is immár huszárprogramokat szervez, akkor azt hiszem mindent elmondtam a változó világ új trendjéről. A normalitáspárti lépésekért ráadásul ezúttal nemcsak a Jobbikot, hanem a Fideszt is dícséret illeti...

Nyolc évnyi mélydepressziós korszak, s hiteltelen politika után végre szépről és jóról is írhat a magamfajta blogmagyar. Igazán ránkfért már egy olyan lélegzetelállító csoda, mint ami tegnap történt a törvényhozás házában. Azt kell bizony mondjam, hogy a mögöttünk lévő két hétben több szépséget és emberséget fedezhetett fel a kisember közéletünkben, mint az azt megelőző 60 évben. Fél hónap elégnek bizonyult a parlamenti gárdamellényes eskütételhez, a Székely Himnusz padsorok közti felhangzásához, az izraeli országfelvásárlás szóvátételéhez és a kettős állampolgárság megszavazásához is. Ilyesféle hazafias tettekre legutóbb a letűnt Horthy-korszakban volt példa, s már csak nagyapáink és dédapáink emlékeznek ezen idilli időszak történéseire, amikor nem számított szégyennek heteroszexuális, hazafias érzelmű magyar embernek lenni. Bárcsak teljes egészében visszatérne az "Isten, haza, család" triumvirátus szentségét dícsérő, a devianciákat helyén kezelő ezeréves álom, s elfelejtődne végérvényesen a "Pénz, bankkártya, szenzációs hitel" szentháromság vadkapitalista kurzust jelképező lélekmételyező jelene. 

Képzelje csak el a kedves olvasó, hogy mit élhet most át megannyi határon túli lakos! Az 1940-es határrevízió óta nem nagyon történt elszakított testvéreinkkel ekkora pozitív töltetű katarzis, a tegnapi lépés szívmelengető hatásfoka így mindenképpen olyan egyedi eseményt feltételez, amire szerintem még egy-két évszázad múlva is emlékezni fogunk. Ha a Parlament bevezeti ráadásul a Trianon emléknapot, akkor még a mostaninál is reményteljesebb időszakot sejtethet ez az újabb csodaszép gesztus. Lebegjen végre ezügyben is az országházban ücsörgő háromszáznyolcvanhatok látószerve előtt a kisírt szemű székely néni és a megvert felvidéki magyar gyermek képe, s ne pénzügyi indexekhez és életidegen banki elemzők véleményéhez igazítsák az elgondolásaikat... lesz még itt szép Magyarország!


Tor Salqvist