- 0
Aki szarba tenyerel, arra visszafröcsög a szar – tartja a népi bölcsesség. Úgy tűnik, hogy miután a Jobbik hónapok óta válogatás nélkül kente a korrupciós kakát a kormány és az elmúltnyolcévnyi baloldali ellenzék arcába, sikerült lecsusszanni a többiek szintjére a morális magaslatról.
Tele vannak bűnözőkkel, önök mögött bűnözők álltak, önöket bűnözők támogatják, önök egy kitartott párt, azt javaslom, álljanak a nyilvánosság elé, és ezt fedjék föl! – riposztozott Palpatine nemrég a parlamentben Vona Gábor, a fideszes korrupciógyanúkat felvető azonnali kérdésre. A „kitartott párt” kifejezést jól értjük, hisz a fű alatt érkező orosz és iráni pénzek már jó régóta slágertémák a sajtóban; mellé meg ott van a lassan finisbe forduló KGBéla-ügy is. A „tele vannak bűnözőkkel” vád mostanában új értelmet kapott, hisz ez idáig csupán néhány vadhajtásról beszélhettünk, mint például a vámospércsi alapszervezet feleséggyilkosa, Gombos Tibor; vagy a gyöngyösi kaszinótulajt és kampányfőnököt, Faragó Tamást emlegették a szakavatottak. Esetleg a keszthelyi jobbik vezér pénzügyi csalásai, netán R. Krisztián bicskei elnök bombagyára juthatott eszébe a Jobbik ügyeiben járatosabbaknak.
Most viszont kijelenthető, tényleg felnőtt a Jobbik. Mára már nem csupán pitiáner tolvajok, bombafarigcsálók, vagy kispályás bűnözők piszkítják az egyébként önmagát előszeretettel makulátlannak és egyedüli tisztának feltüntető „Jobbik-brandet”, hanem megjelentek a nagypályás fiúk is. Egy közülük legalábbis előmászott az árnyékvilágból.
Napvilágot látott ugyanis egy kellően alapos, s nagy műgonddal végigvitt oknyomozó cikksorozat a direkt36.hu oldalon és attól a Fabók Bálinttól, aki az elmúlt években origósként ásta bele magát a Jobbik ügyeibe. Az írások célpontja a politikai körökben kevésbé ismert Forrai Richárd volt. Végigolvasva a többrészes cikket, amellett, hogy kirajzolódik annak a háttérembernek a pályaképe, aki az elmúlt öt évben építgette a Jobbik gazdasági hátterét, jogosan merülhet fel bennünk az, miszerint hiába véli úgy a miniszterelnök, hogy Simicska pénzeli a Jobbikot, erre már egyáltalán nincs szüksége a cukiskodó radikáljobbnak. Mert van már valaki, akit, s akinek barátait – szép kövéren kitömött a Jobbik vezetése. Vagy inkább a Jobbik elnöke?
De ki a fene az a Forrai Richárd? Jobbikos körökben is elég tanácstalanok a név hallatán. Csináltunk is gyorsan egy nem reprezentatív közvélemény-kutatást, pontosabban végigkérdeztük a jobbik-fan barátainkat, hogy hallottak-e már erről a formáról? Annak tükrében, hogy a direk36.hu oldalon megjelent elemzés szerint az elmúlt öt évben több mint 500 millió forint jobbikos pénz áramlott az úriember, illetve a baráti-rokoni köréhez köthető cégeihez, igencsak fura válaszokat kaptunk. Forrai Richárd nevét a jobbikos barátaink fele a büdös életben nem hallotta, de a másik fele is csak az elmúlt héten találkozott vele.
Ez olyan, mintha egy szoci nem ismerné Puchlacibácsit vagy egy fideszes Simicskát Ösztönös Árpád Nem Közszereplőt.
Forrai Richárd már öt éve ott kolbászol Vona környezetében. Mára pedig az egyik legbefolyásosabb háttéremberré vált. A Jobbik Háárpád Nem Közszereplője ő. Forrai a közszférából érkezve szép lassan tornázta fel magát az informális hatalom csúcsára a Jobbikon belül. Elnöki megbízottként, tanácsadóként rohangászik, intézkedik, tárgyalgat, miközben semmiféle formális politikai pozíciója nincs. Választói akaratból származó, esetleg a párton belüli támogatottságából fakadó megbízása még annyira sem.
A direk36.hu ballib portál ugyan csóválja a fejét, miszerint a Jobbik kétmilliárd közpénzt kapott és tapsolt el az elmúlt öt évben, amiből ugye a libnyafok mindig ki tudják számolni, hogy pontosan mennyi lélegeztető gépet lehetne venni és hány tízmillió éhező stadionárvát lehetne jóllakatni belőle, de ennek semmi köze sincs a Jobbik morális süllyedéséhez. Csak lehetőséget ad rá. A demokrácia nem olcsó mulatság, így azt, hogy egy valós népakaratot és társadalmi támogatottságot felmutató párt közpénzt kap a működésére, az teljesen természetes a hiszterokommunizmustól idegenkedők számára.
Az ellenben érdekes lehet, mire költik a pénzt, még akkor is, ha egy pártnak szíve joga oda és annak adnia, akinek akarja.
És a Jobbik esetében itt kezdődnek a bajok. Mert miközben simicskázza a többi pártot, önmagát megmászhatatlan morális hegycsúcsnak feltüntetve, olyan gátlástalanul pengeti ki a haveroknak a magyari dollárt, hogy abba még egy Harangozó Tamás kaliberű politikus is belepirulna. Forrai Richárd tucatjával bízott meg barátokat, a mindig kéznél lévő jó öreg politika tanulmányírással.
Forrai még 2011-ben alapította meg az Iránytű Intézetet, amely a kimutatásai szerint gyakorlatilag kizárólag a Jobbik megrendeléseiből tartja fenn magát. (Még ha finom iróniával utalnának a Századvég iránytűs logójára, de nem – ahhoz hülyék.) Így az elmúlt években több mint 300 millió forintot kapott politikai- és közvélemény-kutatásokra. A beérkező közpénzt pedig nem csupán a saját bedolgozóinak munkájára költötték el (leginkább azért, mert a legtöbb kolléga csupán gyakornok az Intézetnél, s azoknak meg kell köszönniük, hogy este nyolcig túlórázhatnak), hanem gyakorta tolták ki külső cégekbe. Így esett, hogy egy, az Iránytű Intézet által végigvitt kutatásból származó harminckétezer fős adatbázisát (névjegyzéket) megvásárolta a Forrai baráti köréhez tartozó, autószereléssel foglalkozó Matyóka Tamás által alapított cég és készített belőle egy hatmillió forintos tanulmányt a Jobbik frakció számára.
Tehát – csak a megértés kedvéért – először rendelt a Jobbik frakció egy közvélemény-kutatást a Forrai Richárd vezette Iránytű Intézettől, majd a Forrai autószerelő haverja által alapított cég – szintén Jobbikos pénzből – megvette ezt a kutatást; és végül – ismét jobbikos pénzből – tanulmányt írt a párt frakciója számára. Capisco? Az már csak hab a tortán, hogy a tanulmányban sem forrásmegjelölés, sem hivatkozás, sem szakirodalom, sem szerző nincs megjelölve. Matyóka egyébként az eset kapcsán csak annyit tudott kinyögni, hogy az M-Akta cég (amelyet ő alapított és ami a megbízást kapta) pénzügyi elemzéssel foglalkozik, de a napi munkát ő bizony nem ismeri, Forrai Richárdot viszont annál inkább. És ha bárkinek kérdése van az általa alapított cég munkájáról, akkor forduljon az ügyvezetőhöz, Debreczeni Zoltánhoz, aki (nagy levegő, meglepetés következik!) Forrai Ricsi gyerekkori barátja.
Aztán Matyóka komótosan visszabattyogott a csomádi autószerelő-műhelybe és feltett egy téligumit.
Vicces, Matyóka és apjának műhelyének fotója egyszer megjelent a Totalcaron, amikor még nem politikai tanulmányírásról, hanem valóban autószerelésről volt szó. És a műhely falán pucérnős naptár virított – ahogy az kötelező minden tisztességes szervizben!
Debreczeni Zoltán viszont, aki a céginfó szerint csupán a Jobbik megrendelésekből élő M-Akta ügyvezetője és ahogy említettük, Forrai barátja, nem emlékezett arra, hogy ki a tanulmány valódi szerzője… És különben se nyilatkozik, mert neki tizenkét órában elfoglaltságai vannak, utána meg kezdődik a Szulejmán…
És ez csak egy eset volt a százból. Forrai barátai és saját cégei számára több százmilliót szippantott ki az Iránytű Intézetén keresztül. Amit egyébként burkoltan be is ismert. A napvilágot látott adatok láttán ugyanis azt nyilatkozta, hogy a politikai pályázatírás „egy szenzitív dolog. Akiben megbízol, mert korábban már bizonyította, hogy jó szakmai teljesítményt tud nyújtani, korrekt áron, és jól együtt tudtok dolgozni, annak adod a megbízást. Gyorsan azokhoz az emberekhez kellett fordulnunk, akik értelmesek, akik tapasztaltak voltak, és nem utolsó sorban, akik korábban, legtöbbször ingyen, önszántukból, szabadidejükben is elhivatottan dolgoztak nekünk.”
Ez még rendben is volna, ha valóban értelmes tanulmányok és elemzések születtek volna, nem pedig a pénzmozgás lepapirozása nevű magyar tradíciót gyakorolják lelkesen.
Lehet majd mondani persze elfogultan, hogy Vona nem tud az egészről semmit. Hogy a pártelnök tiszta és makulátlan, a szar csak akkor jelenik meg, mikor a párt körül egyre lejjebb és lejjebb megyünk a ranglétrán. Ő a jó cár atyuska, csak rosszak a tanácsadói. Oh, wait, ez foglalt a magyar politikában…
Két pikáns ügylet még maradt a végére.
Az egyik az, hogy miközben Forrait óriási gazdasági tehetségként, hasznos háttéremberként, egyfajta self-made man-ként állítja be Szabó Gábor pártigazgató, akire lehet pakolni a feladatokat, úgy tűnik, hogy a simliskedésben nagyot alkotó menedzser a tiszta játékban már nem olyan penge. Ugyanis az évek során megvásárolta a Magyar Hírek Kft-t is, aminek előtte többek közt Vona felesége, Kriszta, Szabó Gábor pártigazgató és Szegedi Csanád volt a tulajdonosa, s amely a Jobbik pártlapját a Barikádot adja ki, most úgy tűnik, hogy a csőd szélére sodródott. Hisz mire is vélhetjük az egyébként nem szürke és fekete pénzekkel gazdálkodó cég által kiadott lap főszerkesztőjének, Pörzse Sándornak minapi segélykiáltását, amelyben nyilvánosan fakadt ki, hogy lassan tönkremegy a hetilap mögött álló cég, így az újság megjelenése került veszélybe.
A másik apróság, ami arra enged következtetni, miszerint minden Vona szeme láttára történik: Forrai személyi asszisztense, mindamellett a Barikádot Kiadó cég társügyvezetője Vona sógorasszonya.
A sógorasszony néhány hete annak a rendezvényszervező cégnek is ügyvezetője lett, amelyet Forrai attól a Gulicska Mihálytól vásárolt meg, aki 2009-tő Vona Gábor személyes testőre volt. És ugye azt sem kell már elmondanunk, mert mindenki kitalálhatta, hogy a Jobbik frakciónak tréningeket és vacsorákat szervező LKG Stars Kft bevétele az elmúlt években kizárólag csupán a Jobbik frakciójától származott. Mint minden más cégnek a Forrai-birodalomban.
Nem, nem kell már ide Simicska… Valóban nem… Lesz saját.
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!