Még nem tudtuk kiheverni a három gráciát, a három túlsúlyos gráciát (Gyurcsány nyugtatta a közvéleményt, hogy ez nem szépségverseny), szóval Gönczöt, Gurmait és Herczogot, máris itt van egy nem mázsás, hanem a jövőre nézve több tonnás teher.

Nemcsak szomorú, hanem érthetetlen is, ahogy ezek a fontos, hazánkat képviselő brüsszeli megbízatást, nagyon jól fizetett állást képviselték. Azt hittem, elvárható lenne, hogy a hazánk által delegáltak legalább kíséreljék meg szép hazám érdekeit, becsületét, nimbuszát képviselni. Arra még rémálmában sem gondolt senki, hogy ezek a hölgyek nemhogy hazánkat képviselték volna, hanem folyamatosan ellene dolgoztak.

Sőt, Gönczék szakmányban munkálkodtak évekig hazám lejáratásán, befeketítésén, ami valószínűleg páratlan az Európai Unió és egyébként is az elmúlt két évszázad európai diplomáciai történelmében.

De úgy látszik, ez a komcsi hagyomány nálunk egyeseknek nem probléma, annyira nem, hogy folytatódik. Most itt van a legújabb felhozatal, a kezdet azt sugallja, nem érdemes reménykedni.

Az egyre pimaszabb Jávor javaslata már az első plenáris előtt megbukott, leszavazták a frakciók. Mondhatnánk, hogy már a repülőn kiesett. Aztán itt van ez a sötét dékás ló, Niedermüller eddigi rövid brüsszeli magyarellenes munkássága minden aprólékosságával.

De ez még mind semmi, mert itt van Szanyi is, ez a tizenharmadik kerületi fenegyerek, aki lassan már új dimenzió. Nagy eszével talán tudja, hogy biztosokat valamennyi EU-tag ország jelöl, általában a kormány. Így volt ez a zseni őskövület és szoknyapecér Kovács László és a jelző nélküli Andor esetében.  Akkor Szanyi kapitányunk egy mukkot sem szólt.

Most, hogy Navracsics Tibor a magyar kormány jelöltje, olyat produkált, ami példa nélküli az unió történetében. Bunkóságára, tahóságára az sem mentség, hogy bizonyára szívesebben látta volna a biztosi tiszt várományosaként mondjuk az interdiszciplináris Kórozs Lajost, vagy Botkát, esetleg Falus Ferencet, hogy ne folytassam.

Szóval fenegyerekünk sajtótájékoztatót tartott, összehívta az újságírókat, leült, megkocogtatta a mikrofont és elkezdett beszélni.

Magyarország számára jó hír, hogy távozik posztjáról a külgazdasági és külügyminiszter, Európa számára viszont rossz hír, hogy Orbán Viktor őt jelölte az Európai Bizottságba.

Ez még kontinentális érzékenység, mesterünk egy sebész pontosságával érzi, mi jó szép hazámnak és mi nem jó Európának.

De szerinte bölcs döntésnek tekinthető, hogy Jean-Claude Juncker, a bizottság megválasztott elnöke tagállami szinten igen fontos, de az EU mai intézményrendszerében viszonylag súlytalan feladatokat, a kultúra, az oktatás, az ifjúság és az állampolgárság ügyeit szánja Navracsicsnak.

Még mindig az elméleti magasságokban repülünk, lehet, hogy ma már viszonylag súlytalan feladat Európában a kultúra (Conchita Wurst), elég súlytalan feladat az ifjúság és az oktatás (itt aztán semmi probléma nincs), hogy az állampolgárság ügyéről ne is beszéljünk.

Ennyi szanyis bölcsesség után lejjebb szállunk, eljutunk a személyeskedésig.

Az MSZP-s EP-képviselő úgy véli, hogy Navracsicsnak semmilyen korábbi érdemi tapasztalata nincs ezen a területen. Noha az európai politikai kultúra ilyenkor azt kívánná, hogy az érintett illedelmesen visszalépjen, Navracsics a semmibe való előremenekülést választotta.

Illedelmesen erre azt mondom, mindig szép, egyenesen mozarti harmónia, amikor ősbolsevikok, ráadásul tizenharmadik kerületi macskajancsik beszélnek az európai kultúráról.

Navracsicsnak, aki egyetemi tanár, valószínűleg semmi korábbi érdemi tapasztalata sincs az oktatásról, hogy is lehetne. No meg a kultúráról, az európai kultúráról sem, ami Szanyinak láthatóan a kisujjában van.

De Tiborunk, tizenharmadik kerületi Tiborunk előre is lát és tanácsokat osztogat.

A biztosok megválasztásuk pillanatától kezdve kizárólag összeurópai értékeket és politikákat kötelesek képviselni, és nem egyedi nemzeti érdekeket. A magyar biztos tehát a legkisebb mértékben sem fogadhat el kéréseket, utasításokat - még az őt küldő kormánytól sem.

Egyedi nemzeti érdekek. Mintha minden magyarnak nem egyedi lenne szülőhazája. Mintha  minden bajornak, svédnek, lettnek, szlovénnak, franciának nem egyedi lenne szülőhazája, te nagyokos.

Mondott még más ökörségeket is Szanyi, de már belefáradtam az idézésbe.

Már csak azt nem tudom, hogy ez mitől fenegyerek. Az volt George Best meg Törőcsik is, de ők legalább még tudtak valamit. De ez a pehelysúlyú egyáltalán mit tud?