- 0
Amikor egy ország rendben van, senki sem tüntet. Azt sem tudják, ki a miniszterelnök. Megy az élet, kit érdekel, melyik politikus hol, mit fecseg. Csakhogy ez nem olyan ország, és nem úgy mennek a dolgok.
Ebben az országban kétharmados kormánytöbbség van, ami Európát idegesíti, de még jobban az itthoni, hatalomhoz szokott baloldalt. Ebben az országban sikk arról pletykálni, hogy a kormányfő cigány, paraszt vagy ki látta a patáját. Ebben az országban az alkalmilag összeverődött ellenzék tüntetni megy, mert a kormány Kelet-Európában utolsóként száműzte a sztálini alkotmányt. A tüntetők, éppen úgy, mint az európai uniós képviselők java része, nem olvasta az alaptörvényt, nem tudja, mi van benne, de készséggel tiltakozott a Magyar Állami Operaháznál, ahol a beiktatás gálaestje folyt. Biztos, hogy voltak köztük demokraták is, de megjelent a gyűlölködő, köpködő, befolyást vagy kiváltságot vesztett, az Orbán-kormányt bóvlizó tömeg is. A külföldi sajtó százezres megmozdulásról vizionált, és tudatos kormánybuktató koalícióként üdvözölte azt. A Fidesz-kormányt megalakulása óta pergőtűz kíséri. Újabban nagy a levélforgalom, Hillary Clintontól José Manuel Barrosóig mindenki aggódik a demokráciáért, az alkotmányért, a jegybank függetlenségéért, a sajtószabadságért, azon belül is egy bizonyos Klubrádióért.
Mindezt mélységes demokratikus érzülettel, miattunk. Az ellenzék szétforgácsolt ugyan, de külföldi kapcsolataik kiválóak. Özönlik a panasz Magyarország ellen az Európai Unióba, csapjanak oda a magyaroknak, sőt a kormányfőcsere is megemlítődik, vagy a polgárháború, amitől Isten óvjon, de azért elhangzott. Ha az Operaház előtti tüntetők némileg szerényebbek és nem kiabálják tele a honi és külföldi médiát, akkor ma nem indulna békemenet a kormányért, Magyarországért, Orbán Viktorért. Kezdetben volt a kósza ötlet, aztán az egyre hangosabb követelés: Tegyünk már valami! Mutassuk meg, hogy a kétharmad mi vagyunk, és tiltakozunk a Magyarországot ért igaztalan vádak ellen. Tegyünk hitet Magyarország önállósága mellett. A fő szervezők, Bayer Zsolt és Bencsik András nem tudták, mekkora lavinát indítanak: a Facebookon százak szerveződtek össze, Erdély több városában szimpátiatüntetést tartanak. Érkeznek Székelyföldről, Egerben elfogytak a bérelhető buszok, jönnek vonaton, autón, az ország minden zugából. Jókívánságok és szolidáris üzenetek érkeztek Németországból, Kanadából, Amerikából, Olaszországból. A kormány „kirekesztő” politikájának illusztrálására ötszáz cigány ember csatlakozik a Lungo Drom nevében, de a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetségétől számtalan polgári körön át a Civil Összefogás Fórumig sokan jönnek. Tömeg készülődik zászlókkal, táblákkal, mécsesekkel, kokárdákkal.
Az élen egy molinót visznek „Nem leszünk gyarmat!” felirattal. A megmozdulás nem irányul senki ellen, csak szeretnék megmutatni, hogy a nemzetközi nyomás és példátlan médiahadjárat ellenére tömegek állnak a kormány politikája mellett. Hogy lesz-e provokáció? Esetünkben az a Nyári Zsolt nevű blogvitéz szervez korábbra sajtótájékoztatót a Kossuth térre, aki merénylettel fenyegette meg Orbán Viktort. A békemenet gyülekezője 15 órától lesz a budapesti Hősök terén. Innen indul az Andrássy út–Bajcsy Zsilinszky út–Alkotmány utcán át a Kossuth térre. A téren elhangzik a Szózat, lerakják a mécseseket, és az emberek hazamennek.
mno.hu - Seszták Ágnes