Itt van mindjárt Rónai Egon az ATV-ben. Egy jobb sorsra érdemes médiaunterman abból tengeti életét, hogy hétről hétre beszélgetőpartnerei közül löttyentagyú balliberális idiotisszimákat tudományos tényezővé lehetségesít.

Gyáva, kredenc-poszogó bogarakat hősökké pukiz föl, üres pipájú, kukafejű sarlatánokat nagy íróvá, művésszé maszturbál. Legutóbb november 15-én, este kilenc óra körül Húzós című „szószétszátyárkodásában” Konrád György berlini művészeti akadémikus exelnököt nyaldosta az egekbe. Hát csak ámuldoztam ettől a bűzrottyanat ajnártól, mert Konrád György kora-aggkori agyérelmeszesedése miatti feledékenységének hála oly fényesre szidolozta magát, hogy a napba nézni lehet, de ő „onánia-celebségére” nem.

Egyik ámulatból a másikba estem, s húszévesre fiatalodtam. Tessék elképzelni, pontosan 21 óra 4 perckor kiszózatozta magából, hogy senki más, egyedül Ősége írt az 1956-os forradalomról rettentő bátran egy egész fejezetet valamelyik könyvében. És Egon rögvest alárónázott neki, mondván: és nem féltél? Mire Konrád öntelten kijelentette: Ő soha nem félt! Na persze. Mert már megfeledkezett ama pillanatról, amikor betrottyantva Sándor Ernő cserépkályhájába bújt kéziratostul, s galádul föladva barátját a Kádár-pribékeknek, megúszta a számonkérést. Olyannyira, hogy Aczél György védőszárnyai alatt kibe-útlevelet kapott. Hajdan volt legjobb barátja, Hernádi Gyula meg is írta ezt a történetet, meg azt is, hogy Konrádot védelmező, elárult barátja elvesztette japán ösztöndíját. Csak húsz évvel később Jeszenszky külügyminiszter jóvoltából juthatott ki imádott Japánjába a szegény koldus-könyvtáros.

Apropó! Jeszenszky és Antall. Konrád őrületes bátorságára vallott az is, hogy följelentette őket nemzetközileg, mert géppisztolyokat adtak Horvátországnak, függetlenségi harcát segítendő. Vissza 1956-hoz. Ez év október 23-án reggel Jókai Anna beszélt a televízióban 1956-ról szóló regényéről a Napokról. És nagyvonalúan, féltékenység nélkül megemlítette, hogy Karinthy Ferenc Budapesti ősze valamint szerénytelen személyem Szerelmes éveink és Párhuzamos viszonyok című regénye is ötvenhatról szól.

A megjelenés dátumai: 1972, 1982, 1985, 1988. Tehát a Kádár-diktatúra idejéből. Berkeley azt filozofálta: amiről nem tudunk, az nem is létezik. És arról nem tudunk, amiről nem beszélünk. Jóval százezer példány fölött jelentek meg könyveink, Jókai Anna művéről 2001-ben és 2002-ben is esszégyűjtemény, az én regényeimről 1991-ben és 1998-ban két tanulmánykötet.

Jókai Anna irodalomtörténeti iskolát teremtett a Napokkal, amiről csak eldugult szimatú, immorális vakész nem vesz tudomást. Kedvenc stilisztám Szabó Dezsőt idézgetve. Csak egy baj van. Ezt a pöszmögi kuka Konrádot megvezették. 1990 előtt nagy példányszámuk ellenére is hivatalice elhallgatták e művek 56-os lényegét, mert a Kádár-rendszer legitimitását, létjogosultságát cáfolták meg. 1990 után viszont megjelent vagy öt „szabad” irodalomtörténet, mely nemhogy Jókai Annáról, hanem még 1956-ról sem vett tudomást! Bizonyára balliberális, lucskos röffenetek? Nem. A legutolsót sajna, Fidesz védernyője alatt, Vasy Géza öklendezte ki magából. Rónaiegonkodva egekbe nyalta Konrád Györgyöt. Jókai Annát pedig elsikkasztotta a futottak még nevei közé. Sehol Napok, pláne sehol 1956.

Szalay Károly - demokrata.hu