A halálozások száma magáért beszél, így Magyarország lakossága az 1981-ben kezdődött fogyást figyelembe véve 9 970 160 főre csökkent. Bekövetkezett, amit már a nyolcvanas években jósoltak a népi írók komoly vitákba bonyolódva, hogy idő kérdése, mikor esik tízmillió alá a magyar lélekszám.

Végigéltük a különböző pengeváltásokat, ahol a nemzethalál víziójától a buta pragmatizmusig mindenre volt példa, még arra is, hogy jellemző véleményként hangozhasson el, jó is lesz, ha kevesebben leszünk, mert mindenkinek jut lakás. A „kicsi vagy kocsi” durva vitájában aztán teljesen szélsőséges nézetek is összecsaptak, és utólag csak remélhetjük, hogy nem akkor kezdett általánossá válni az a pusztító nézet, hogy egy gyereket még csak-csak, de nagycsaládot semmiképpen.

A nagycsalád abban az időben öt-hat gyereket jelentett, ma akinek három gyereke van, már nagycsaládosnak számít. Olykor komoly keresgélés folyik házaspárok után, amelyek sok gyereket nevelnek, hogy mutatóban legalább a média szolgáljon némi üdítő példával ebben az elsivatagosodott jelenben, ahol a leghangosabbaknak az a legfontosabb problémájuk, miként tudnak megszabadulni nem kívánt terhességüktől, mivel a nő alanyi joga, hogy a kormány ne nézze keltetőgépnek. Mert az Orbán-kormány egyik legfontosabb célja, hogy ha nem tudja is megállítani a demográfiai fogyást, legalább fékezni képes legyen. Minden elfogultság nélkül állíthatjuk, a kormány felfogta és megértette a társadalmat fenyegető veszélyt. A probléma nem csak ott van, hogy száz év múlva nem magyar altatódalokat fognak énekelni az anyák kisbabáiknak, mert „fogyik a magyar”, ahogyan azt a szárszói fiúk hahotázva bedobták a köztudatba.

A nagy probléma az lesz, ha nem máris az, hogy elöregedő társadalommal, beteg és nyűtt generációkkal nem lehet kreatív és innovatív dolgokat véghezvinni. A nyugdíjas korosztály fél minden változástól, minden újítástól, és ez az igazi veszélye annak, hogy kevés gyerek születik. Nem utolsósorban ennek a kevés gyermeknek az életminősége is fontos. Nem mindegy, hogy nélkülöző szülők zaklatott környezetben éppen hogy csak megélnek, mert a gyermeknevelést teljesen magánügynek tekinti az állam, vagy számtalan könnyítés segíti a családokat. A kormány már eddig is látható erőfeszítéseket tett azért, hogy a házaspárok az első után vállaljanak egy második gyereket is, de a segítés feltétele a folyamatosság, a rugalmasság, hogy adminisztratív okok ne gátolják a szülési hajlandóságot. Az anyák munkahelyvédelmi programja beválni látszik, a munkáltató, ha érdekeltté teszik, készségesen alkalmaz gyermekes édesanyákat, akár osztott munkaidőben is. Az anyasági támogatások összege és igénybevétele is újszerű lesz, de külhoni mintára szó van a férfiak apasági szabadságáról is. A szakemberek szerint erre nincs fogadókészség, ami csak idő kérdése, mert annak idején, amikor egy énekesnő helyett a férje vette igénybe a gyest, megszólták. Ma ebben sincs semmi különös. A távlati tervekben segítséget kapnának azok is, akik még az egyetemi éveik alatt vállalnak gyereket, és számtalan variációja merült fel a lakhatási támogatásoknak.

Amíg az ellenzék mindennap siratja az éhező gyermekeket, addig most 75 ezer gyerek nyaral a Balatonnál a szüleivel vagy táborban.

Seszták Ágnes - mno.hu