Ma 2021 október 18. Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.
f261bd767f9ed092759433314b570cb5.jpg

Páholy - Simon, a sunyi balfácán

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Simon Gábor első ránézésre amatőr balfácán. Ám ez ne tévesszen meg senkit. Sunyi tekintetében ott tükröződik az a tátongó kulturális szakadék, amely hazánk balsorsát okozza. 

Ma mindenki a párbeszéd fontosságáról, a kölcsönös megértés égető szükségéről beszél, miközben senkit nem érdekelnek a sajátjától eltérő érvek. Elbeszélünk egymás mellett, mindenki halálbiztos saját igazában, és értetlenül bámul azokra a hülyékre, akik mást gondolnak. Csak a saját fájdalom az átélhető, mások érzelmei megvetendőek. Szenved ettől már mindenki, de kizárólag a másiktól várjuk, hogy változtasson hozzáállásán. De ez senkinek sem sikerül. Valami, valaki nem engedi. És azon is piszkosul össze lehet veszni, hogy vajon mi és ki. A kor meghatározó gesztusa az egymásra mutogatás. Ha valaki el szeretne tenni valami igazán érvényeset, amiből unokái is megérthetik majd a mai Magyarország legnyomasztóbb gondjait, akkor ajánlom a hírhedt reptéri jelenetet.

Amikor az amerikai kiképzéséről hazaérkező Mesterházy Attilát megkérdezi a riporter, mit gondol, hányan rejtegetnek még párttársai közül eltitkolt százmilliókat külföldi bankszámlákon. A válasz gyors és határozott: „az MSZP-ben senki, a Fideszről el tudom képzelni”. Bárcsak azt az egyet lehetne feledni! Aki lebukott, aki Mesterházy után a második ember volt, aki a ]]>mai napig nem árulta el, honnan van a lé.]]> Vádaskodni persze könnyebb.

A vitaképtelenség nem kizárólagosan a pártpolitika sajátja. Áthatja a közélet minden területét, beleértve a kultúra és a művészet tereit is. ]]>A Páholy]]> nézői, olvasói jól emlékeznek rá, amikor Matthias Hartmann, a bécsi Burgtheater igazgatója azért ]]>utasította vissza Vidnyánszky Attila meghívását]]> a nemzeti színházak nemzetközi fesztiváljára Budapestre, mert féltette a Burgtheater renoméját a magyar kormánytól és a Nemzeti Színház új vezetésétől. Közben cinikusan azzal érvelt, mennyire szeretné folytatni a vitát Magyarország kultúrpolitikájának fejlődése érdekében, és ebbe a szakmai diskurzusba igyekszik minél több szempontot bevonni. Bizonyára átgondolatlanok voltunk és kissé vehemensek, amikor elküldtük a búsba a fogadatlan prókátort, mert ugyan mi köze van neki hazánk kultúrpolitikájához. Azt is mondhatnánk, bocs, ha nem vett volna a történet különös fordulatokat. Nyilván a párbeszédre törekvés izzadt erőlködése jegyében odáig fajult a helyzet, hogy nem vesz részt a Szlovák Nemzeti Színház sem a fesztiválon.

„Alaposan mérlegelve a jelenlegi magyar színházi élet helyzetét, úgy döntöttünk, nem fogadjuk el a meghívást” – írta a prózai társulat igazgatója, Roman Polák, aki levelében nem fejtette ki bővebben, mit ért a magyar színházi élet helyzete alatt.

Polák ugyanakkor a cinizmus netovábbjaként az elutasító levél végén meghívta Vidnyánszkyt arra a nyári szakmai szemináriumra, melyet a V4-es országok színházai között létesült kapcsolatok alakulásáról rendeznek Pozsonyban. Nem kísérteties a módszertani hasonlóság? Most akkor jól átgondoltan, higgadtan mondjuk, menjen Polák úr is a búsba! Sajnos nem tudunk szabadulni attól a feltételezésünktől, hogy szervezett akcióról van szó, aminek szervezői között sajnos ott sejtjük a magyar színházi szakma balliberális képviselőit is. A vitaképtelenség kultúrája tehát – bár nem azonos vele – szorosan összefügg a pártpolitika vitaképtelenségével.

Ja, és majd elfeledtük Hartmann úr bécsi vitézségét. Magánbankszámlán landoló közpénzek (tetszenek figyelni?), nepotizmus, felelősségkenegetés, 12 millió eurós (több mint 3 milliárd forintos) veszteség – ilyen hírek terjengnek az osztrák sajtóban a Burgtheaterrel kapcsolatban a legutóbbi Heti Válasz közlése szerint. Akkor most még átgondoltabban, még higgadtabban mondjuk: Hartmann, seperjél előbb a saját házad előtt, a magyar kultúrpolitikát, de különösen a Nemzeti Színházat pedig hagyd békén! Alapfeltétel ez ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon veled valaki azok közül, akikkel vitád van!

A fentiekben vázolt jelenség nem kíméli a színházon kívüli kulturális világot sem. A Zsidó Nyári Fesztivál szervezője, a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ például a következőkről tájékoztatta a minap a Mazsihisz vezetőségét: „A jelenlegi, felháborító helyzetre való tekintettel a civil pályázaton elnyert teljes összeget, 24 millió forintot visszautasítjuk, és a jelenlegi kormány által szervezett Holokauszt-emlékéven nem kívánunk részt venni. Úgy érezzük, hogy felháborodásunk nem kíván magyarázatot, hiszen a véleményünket ma minden igaz, saját önös érdekein felül emelkedő, vallásától független, igaz embernek osztania kell. Nem kérünk a náci emlékművekből, nem kérünk a történelemhamisításból, és nem kérünk a halottaink meggyalázásából. Nem kérünk ebből a politikai drámából, melynek áldozatává válhatnak őseink emlékei, és gyermekeink jövője. Nemcsak az a bűnös, aki elvárja, hanem az is, aki megvalósítja!”

Figyeljük meg az érvelésnek ezt az éteri magasságát, ahová egyszerű földi halandó aligha képes követni a megértést és egyetértést követelő rétort. Az ő felháborodása ugye „nem kíván magyarázatot”, hiszen az az egyedüli igazság, amit korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül mindenkinek osztania kell. Az a náci, akit ő annak tart, az a történelemhamisítás, amit nem ő hamisít, ő mondja meg, ki a bűnös, ki az áldozat. Külön felhívnám Gulyás Márton figyelmét, hogy nem kérnek a levél írói a halottaik meggyalázásából! És politikai drámának nevezik összefoglalóan mindazt, amiből nem kérnek. Ha egy kicsit eltávolodunk a szövegtesttől, és higgadtan szemléljük a benne foglalt valóságot, akkor a következőt látjuk. A kormány holokauszt emlékévet szervezett. Az emlékévben 24 millió forinttal támogatta a Zsidó Nyári Fesztivált. Ugyanakkor ]]>emlékművet akar állítani ]]>a náci megszállás minden áldozatának a megszállás közelgő hetvenedik évfordulóján. Az emlékmű üzenetével a fesztivál szervezői nem tudnak azonosulni, ezért nem kérnek sem az emlékévből, sem a 24 millió forintból. És itt veszíti el az ember a fonalat, mert azt érzi, talán mégis illene valamiféle magyarázatot adni, hogy mi, csökött agyú bűnösök, akik értetlenül állunk a jelenség előtt, amikor a megbékélés gesztusaiból valakik politikai drámát kreálnak, mi is meg tudjunk igazulni.

Sajnos, amint láttuk, erre ma Magyarországon a legcsekélyebb esély sincs.

Gajdics Ottó - mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2130) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (138) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Életmód (1) Mozaik (83) Történelem (14) Titkok és talányok (12) Egészség (50) Kultúra (6) Autómánia (61) Heti lámpás (255) Belföld (6) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Irodalmi kávéház (506) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (5639) Mozi világ (440) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1463) Gazdaság (662) Politika (1578)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>