{...} s voltak olyanok is, amikor besűrűsödött a lég, kicsit homályosabbá vált a látás is.

A tegnapi egy ilyen pillanat. Biszku Béla ügyében új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla, hatályon kívül helyezve a törvényszék egy évvel ezelőtti ítéletét. Az ítélőtábla döntése gyakorlatilag azt jelenti, hogy Biszkut evilági bíróság már sohasem vonja felelősségre. Nem vagyok én véresszájú komcsivadász, aki legszebb éjszakáin hegylakó párttitkárok átharapott torkáról álmodozik. S tudom, hogy bár Biszku bűneire a halálbüntetés sem lenne elegendő elégtétel, a bíróságnak sok mindent mérlegelnie kell ilyenkor. A háborús bűnökkel vádolt volt pártfunkcionárius hajlott korától kezdve a bűnök elkövetésétől eltelt időig. Csak azt reméltem, többmilliónyi magyarral együtt, hogy annak kimondásával, Biszku Béla bűnös, egy korszakot zárhatunk le.

A világ botránya ugyanis, hogy a rendszerváltoztatás után 25 évvel még egyetlen épkézláb ítélet sem született a kommunista diktatúra, a pártállam működtetői, vezetői ellen. Persze hogyan is születhetett volna ítélet, amikor lényegében eljárás sem indult senki ellen. Az egykori kommunista vezetők, emberéletek tíz- és százezreinek megnyomorítói nem a bilinccsel érkező rendőröket várták, hanem a hónap elején a postást, aki a kiemelt nyugdíjukat hozta nekik.

A Biszku elleni eljárás éppen azért volt fontos, hogy rajta keresztül, aki szinte az egyetlen élő személy az MSZMP ’56 utáni vezetőségéből, legalább egyetlenegyszer a magyar bíróság is kimondja: ami akkor történt, amit ezek tettek, az nemcsak a történelemkönyvek lapjaira tartozó politikai hiba volt, hanem bűn az egész magyarság, az egész emberiség ellen. Az ’56 utáni, gyalázatos, sok száz ember életét követelő éveknek történelmileg bizonyíthatóan egyik kitervelője és végrehajtója az akkori belügyminiszter, a diktatúra legkeményebb ökle, Biszku Béla volt. Tudják ezt az áldozatok családtagjai, a börtönöket megjárt ártatlanul elítéltek, s tudják mindazok, akik a szocializmusban éltek, s így tudják a történészek is. Mindenki így tudja. Csak a magyar bíróság nem. És ez már túl is mutat ezen a történelmi leckén. Szintén az utóbbi 25 év tapasztalata ugyanis, hogy egyes kiemelt jelentőségű, és nagy közfigyelmet is magára vonzó ügyekben valami okból kifolyólag irgalmatlanul lelassul az igazságszolgáltatás tempója. Évekig elhúzódó nyomozás, vádelőkészítés, végtelennek tetsző tárgyalási napok, halasztások, ügyvédi praktikák, bírói hibák miatt akár évtizedekig elhúzódhat, mire jogerős ítélet születik. S bár a Biszku-ítélettel épp egy időben jelentette ki az OBH elnöke, hogy örvendetes módon gyorsult a bíróságokon az ügymenet, az emberek fejében mégis ott motoszkál a Tocsik-ügy, a Postabank-per, a Kulcsár-per vagy a frissebbek közül a Hagyó Miklós elleni eljárás. Vagy gondoljunk csak arra, milyen rendőrségi-ügyészségi-bírósági csűrcsavarokon csúszott el a 2010 utáni elszámoltatás… S talán nem véletlen, hogy sokan azt gondolják, valami nagyon nincs rendben ezekben az ügyekben. Persze, nyilván minden jogszerűen történt, történik. Nagyon is…

„Az ellenforradalmi csőcselék felbujtóit, szervezőit történelmi felelősség terheli gyalázatos tetteikért, s a nép soha nem bocsátaná meg, ha ezeket megérdemelt cselekedetükért nem vonná felelősségre a Magyar Népköztársaság, a dolgozó nép.” Így indokolta 1957 áprilisában egy temetési beszédében Biszku Béla a forradalom utáni megtorlást. A megtorlók megtorlása már nyilván elmaradt. De a gyilkosokat nemcsak néven nevezni kell, hanem elítélni is, akit lehet. Hogy mindenki tudja, vannak bűnök, amikre ezen a földön nincs bocsánat.

Néző László - ]]>www.napigazdasag.hu]]>