- 0
Nehéz feladat elé állította a baloldali médiát a hét végi békemenet, amelyen alig ötszázezer ember vonult a Hősök terétől a Parlamenthez, hitet téve a kormány politikája mellett. A baloldali sajtómunkásoknak főhetett a fejük, hogyan lehetne a leghitelesebben negligálni ezt a tömegdemonstrációt.
Zavarukat csak fokozta, hogy természetrajzuk szerint a tüntetések általában az aktuális kormányok politikája ellen zajlanak, a kormánypárti demonstráció ritkább a világban, mint a fehér holló.
Most is, mint már annyiszor, a Jókai utcából érkezett a segítség, ahol szerencsére szépen akad szürkeállomány. Ezúttal Török Zsolt szólalt meg, aki mint szóvivő teljesít szolgálatot a szocialisták háza táján. Zsolt, aki már több esetben is felhívta magára a figyelmet elmés megnyilatkozásaival, és szerzett elismerést pártjában.
No, most is megmondta a tutit. Kifejtette, hogy ettől a tüntetéstől sem lesz olcsóbb a megélhetés (magvas gondolat, annyi szent), majd rövid fejszámolás után úgy folytatta: néhány tízezer (!) ember demonstrációja nem semlegesíti a kormány hibáit, amúgy is az egész rendezvény kicsit Kim Dzsong Il-esre sikeredett (!?). Szavai nyomán a polgár, főleg, ha baloldali, kellően elámulhatott, mennyi embert sikerült hatalmi szóval kivezényelnie a Fidesznek az utcára. Pedig az utcai politizálás – ha a jobboldal szervezi – roppant csúnya dolog, nem úgy a baloldali demokratikus aszfaltmegmozdulás, ahol leginkább a szólásszabadságért szónokolnak a szónokok (most már érthető, miért zárták be a szocialisták az OPNI-t).
Zsolt szavait az MSZP-ben nem fogadták kitörő örömmel, van nekik bajuk elég, egyéb fontos dolgokkal kell foglalkozniuk, nem ilyen penetráns hülyeségeket helyesbíteni. Itt van például az új esemény: Szanyi Tibor bedobta kalapját a ringbe, harcba száll jó Mesterházy Attilával a pártelnöki posztért. Várható volt, hogy a Kapitány húz egy merészet, mert azóta, hogy január elején bölcsen kijelentette: Orbán Viktornak csak hetei vannak már hátra a magyar politikában – mondom, van a székházban szellemi spiritusz –, tőle szokatlanul igen csendben volt. Most hát megméretteti magát demokratikusan, és annyi bizonyos: a küzdelemből, akárcsak Gyurcsányék kiválásából, „megerősödve” fog kikerülni az MSZP, amelynek ha tovább izmosodik, még a parlamenti küszöb átugrása sem jelent majd akadályt. Persze ahol a szükség, ott a segítség. Az LMP -ben új szövetségesre találhat az MSZP, és ehhez csupán az kellett, hogy Schiffer frakcióvezető – aki nem kért a szocialista és gyurcsányi ölelésből – lemondjon, miután függetlenségi törekvéseit rossz szemmel nézték a pártjában. Az LMP, amelynek nevét ma többen a Lehet Megint Pucsítani rövidítésének tartják, ezzel a maradék diszkrét báját is elvesztette. A jövő majd eldönti, a sajátos karácsonyfa-politika mit visz a párt konyhájáról.