Ma 2022 augusztus 17. Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz.
ab8afe91501984afb1e4c15a5e5da79e.jpg

Mikszáthiáda

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A régi idők dolgai azért jó, hogy vannak (voltak), mert bármikor felidézhetők, azaz jelen időben megszólíthatók, bármivel párhuzamba állíthatók, ravaszul mindenre magyarázatként szolgálhatnak.

Meg persze azt is sugalmazhatják, hogy a jelenben is minden úgy fordul, mint egykor, nincs új a nap alatt – vagy éppen ellenkezőleg: de jó lenne, ha minden úgy lehetne, mint ősapáink idejében. Amikor „még a só is sósabb volt”. Hogy Mikszáth Kálmán egyik kedves „apercu”-jét idézzem. Mert ebben a nagy politikai zajgásban idézzük csak föl a testes és tempós magyart, aki konflissal járt a képviselőházba, a lakásától uszkve három-négyszáz méternyire. Aki kényelmetlennek érezte volna felkelni az ágyból elalvás előtt, s ezért egy könyvvel – történetesen egy akadémiai szakkönyvvel – csapta el a gyertya lángját. De az esze az járt villámsebesen. Máig is az ő mondataiból élünk. Ha szakácskönyvet írunk, ha a parlamenti honatyákon pihentetjük bús tekintetünket.

Valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek avasodó közéletében gyakran emlegettük a mestert. Mert valahogy úgy éreztük: ő volt az, aki pontosan átlátta, hogy milyen is az ország lelkülete, miféle viselkedési módok képzelhetők el, amikor egy nagy és elvtelen kompromisszum – a hatalom és a nemzet között – zsibbasztja a kedélyeket, számolja fel a távlatokat. Egy ifjú író azzal játszódik el első regényében, hogy a Római fürdő felé döcög a HÉV-en, és ni csak, a köpcös Mikszáth kapaszkodik mellette, hogy aztán kifaggatható legyen, hogy „hát hogy is vagy Te, Kálmán Bácsi a hatalommal, Tisza Kálmánnal, meg az öncenzúra…”. Aztán mentek az évek, forrósodott a helyzet, de Mikszáth maradt. Ha az ellenzéki hevület kiverekedte, hogy a parlamenti választáson ne csak népfrontos jelölt indulhasson, jött a film: „Két választás Magyarországon”. Ha gondok akadtak a testvéri Szlovákiával, „tót atyafiak” – kuncogott a műveltebb sajtó. Ha bizonyos komcsik polgári karrierjéről áradoztak a lefizetett sajtómunkások, ironikusan motyogtuk: „Mindenki lépik egyet.” Ha valami kedvelt, de nem egészen hibátlan emberünket akartuk jellemezni, ezt mondtuk: „Nagy svihák bíz’ ő, de jól szaval.” Amikor az antiszemitizmusra fordult a szó, mindig akadt valaki, aki idézte (a kétes hitelességű) Mikszáth-mondatot: „Antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat.”

Mikszáth kedélyessége azonban az utóbbi néhány évben mintha kevésbé ihlette volna meg a magyar közéletet, ahogy a politikai viccek is szórványosodtak, úgy csökkent az igény a Mikszáth bearanyozta anekdotizálásra is – aminek éppen az a lényege, hogy összehozza a jelen eseteit a régen megtörténtekkel: „ez éppen olyan, mint amikor…” Az elmúlt nyolc évben a düh szavai sokasodtak, és nem a kézlegyintő megbocsátás gesztusai.

Hát ma? Fülkeforradalom… devizahitel… szabadságharc… abcúg Barroso...

És a miniszterelnök a március 15-i beszédében – „Kossuth Lajos terén” és „Krasznahorka égő várának fényében” – kétszer is megnevezte Mikszáth Kálmánt! Egyszer úgy, mint aki felidézte valaha a márciusi ifjakat. Ezzel nincs mit kezdenünk – a márciusi ifjakra mindenki emlékezni szokott, különösen az évről évre bekövetkező idusokon. Ám a szónok rövidre is zárta a történelmi hasonlatot – ezzel se lehet bajunk. Szép szavait a ’48-as ifjakról a mester „Írhatta volna az ’56-os pesti srácokról is”. Tekintsük ezt költészetnek, és ne anakronizmusnak.

No, de a másik idézet… „Úgy helyes, ha nemcsak erényeinket, hanem esendőségeinket is ismerjük. Mikszáth egy helyütt azt is írta, hogy a magyarnak sokkal jobb szíve van, hogysem valaha jó közigazgatása lehessen. Nem szégyelljük, hogy nagy szívünk van…” Ha csak eddig tartana a mondat, felsóhajthatnánk, no lám, no lám – egy kis egészséges önkritika humorban elmesélve. Hogy talán a megyék államosítása… esetleg… nem minden tekintetben… és különben is a parlament határozott… Mondom ezt, miután tegnap megfordultam mind a szombathelyi, mind a zalaegerszegi megyeházán, csak nem tudom, minek is hívják mára már ezeket a patinás épületeket.

Meg-megszimatolgattam az ódon, nagy tereket, ott van-e még „az a bizonyos megyei szag, ami a hajdúk dolmányán és a bizottsági tagok bekecsén”. Olvassuk el újra a Nosztyt is – ilyen vacak és ilyen élhető hely volt a vármegye Tisza Kálmánék idejében és idejétől tegnapig… Hogy ugye a főispánt a kormány küldte ugyan „le” a megyébe, de ott „lent” a választott hivatalok vitték a dolgokat.
A miniszterelnöki beszédírónak azért adnék egy-két „körmöst” (tudjuk, ma már a „saller” meg a „koki” a nemzetpolitika dimenziójába emelkedett fenyítő fenyegetés), mivel hogy ezt a jópofa mondatot aztán felröptette valami nemzeti pátoszba, ahelyett, hogy hagyta volna merengeni rajta a népet. Ünnepelni lehet gondolkodva is.

Elgondolkodom azon, hogy mi is, ki is lenne Mikszáth, ha ma lenne kormánypárti képviselő. Egy akkora „többségben”, mint volt akkortájt. Egy biztos, a „nemszeretem” szavazások alatt nem mehetne ki szivarozni a folyosóra, mert az ódon réz hamutartók ott vannak ugyan még az országházi ablakokban, de a füst már végleg száműzetett. Füstölögni befelé lehet és ajánlatos. Mert az is nehezen képzelhető el, hogy ez a mai Mikszáth ír egy gonoszkodó rendszerszatírát – legyen mondjuk a címe: A legújabb Zrinyiász –, azt a miniszterelnök üstöllést elolvassa, és ahelyett, hogy megorrolna (meg „minden”, ami ezzel jár…), leül az író mellé a folyosón, megvillantja a drótkeretes szemüvegét, ráteszi a „csontos” kezét a térdére, és csak ennyit mond: „Nagy kutya vagy…”

Ha meg nem, hát akkor nem. Mert a legjobb, ha azzal vigasztalja magát az író, bárhol, csak a parlamenti folyosón nem, hogy „Istenem, de nehéz okos embernek lenni!” De azért nyugodj, magyar szív: „A ferbliben nincs rossz kártya.” (Pedig de mennyire, hogy van.)

Alexa Károly - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2386) Kultúra (6) Autómánia (61) Tv fotel (65) Vetítő (30) Politika (1581) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (8) Mondom a magamét (6247) Sport (729) Mozi világ (440) Történelem (15) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Tereb (142) Irodalmi kávéház (513) Életmód (1) Heti lámpás (260) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Gazdaság (667) Nagyvilág (1464) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>