Nem kétséges, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjét Bajnai Gordonnak hívják majd.  

Ebben a kockázatmentes jóslatban persze benne van az MSZP elnevezésű pénzbehajtó mozgalom tragédiája is. Bármennyire hepciáskodnak, választás előtt úgy szokott az lenni, hogy kívülről kijelölik számukra a kedves vezetőt, ők pedig nyelnek, nyelegetnek, de bármennyire is mozog az ádámcsutka, a végén csak magasba lendülnek a kezek. Horn Gyula óta belülről érkezett, mozgalmi ember nem lehet a párt arca. Előkelő idegenként avanzsált  a baloldal élére Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. Ráadásul mindannyian neoliberális nézeteket vallottak, gyökeresen mást, mint a régiek, a pártból jöttek, Horn, Kiss Péter vagy akár Szanyi Tibor.

A mostani gordonkázásnak ez utóbbiak a legnagyobb vesztesei, és persze Mesterházy Attila pártelnök: hiába rántotta össze a pártját a történelmi vereség után, neki nem osztanak lapot a friss felállásban. Biztosak lehetünk abban, hogy a szürke, de kiszámítható Bajnai jobban fest külföldről, mint a kétségkívül ügyes, de politikai értelemben egyszer már látványosan agyoncsapott, zéró karizmájú Mesterházy Attila.

Mi, a jobboldalon nemigen értjük és mérjük fel a súlyát, de tény, hogy a baloldal aktuális üdvöskéit választásról választásra külföldről finanszírozzák, idomítják, tanítgatják. Hogy kik, erre nézve szűk mezsgyét hagyok a tisztelt olvasónak: nem kell olyan nagy fantázia a megoldáshoz. Soros Györgyékről és a globális pénzvilágról van szó. Legalább húsz éve minden hazai liberális kezdeményezés, polgárjogi akció, antirasszista mantrázás mögött felsejlenek, pontosan úgy, ahogyan Moriarty professzor működött a londoni éjszakában: és nem kell Sherlock Holmesnak lennünk, hogy a kirakatarcok mögött meglássuk a kezdeményezőt. Azért írom, hogy mi, a jobboldalon nemigen értjük ezt, mert a polgári oldalnak külföldi gazdája nincsen. Meg tudunk nevezni amerikai milliárdosokat, számottevő gazdasági köröket, akik-amelyek hatalmukkal, befolyásukkal, vagyonukkal titokban segítenék a Fidesz–KDNP-t?

A következtetés tehát – bármennyire is sértő ez a  baloldalra nézve – roppant egyszerű: a polgári oldal önerőből, a magyar emberek rokonszenvéből építkezik, ha kell, az egész világ ellen, míg a magyarországi baloldal nevű örömlányt gazdag kuncsaftok fizetik húsz éve, s bár a szépsége időközben elillant, a megrendelő nem könnyen szakít megszokott partnerével.

Mindezekből nyilvánvalóan következik, hogy az ő közös kottájukat külföldön írják. Hiába sürget néhány nosztalgiázó MSZP-potentát „baloldali fordulatot” a pártjában, hiába dobnak be olyan egyetemes gondolkodókat, mint Kunhalmi Ágnes és Józsa István, a külföldi támogatók már döntöttek. Bajnai Gordon lesz a jelölt, Mesterházy pedig kénytelen jó képet vágni a döntéshez.

Az MSZP nevű kutyát ismét a farok csóválja majd. Az Együtt 2014 lényegében az új SZDSZ: valamilyen rejtélyes oknál fogva a hazai baloldal nem eléggé kompatibilis Sorosék számára a liberalizmus nevű kórokozó nélkül. Már-már megerősödne a szervezet, éppen ocsúdna a letaglózás után, amikor jön a szakállas bácsi az injekcióval, és kíméletlenül befecskendezi a szérumot Pártvezető Attiláéknak.  

Mifelőlünk nézve egyébként teljesen mindegy, ki lesz az ellenfél. Ron Werber ugyanis már az országban van. Bajnait felépítették, kiokosították, és bár a szónoklással még gondjai akadnak, hamarosan felvezeti majd nagy ívű vízióit. A baloldal összeállt. És nemsokára megkezdődik a pokoli hazudozás, ígérgetés, a legaljasabb hadviselés, amelyet valaha ebben az országban kampány címén előadtak.

Mi csak a magyar nemzetben bízhatunk. A békemenet erejében, méltóságában. Abban, hogy nem egy korrupt maharadzsa vezeti majd csapatainkat a küzdelembe. S a legszebb az, hogy a végén győzni fogunk.

Még csak az kéne, hogy Moriarty professzor betolja a képét a Baker Street 221b-be.... A pofátlanságnak is van határa, Watson.