Ma 2022 június 25. Vilmos napja van. Holnap János, Pál napja lesz.
e8056083ffc38d17eacc96633e41baec.jpg

Másik Magyarország

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kevesen tudják, mi az a nemtudom szilva. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a helyiek csak „nemtom” szilvának nevezik a Tisza áradásakor ide-oda hordott, szilvamagvakból kifejlődött fákat. Szilvaút is jelzi, hogy meddig szokott áradni a Tisza.

Fontos gyümölcs ez a megyében, mert belőle főzik az igazi jó magyar szilvalekvárt és szilvapálinkát. Másik Magyarország ez.

Háromszáz kilométerre a fővárostól ide már elmosódva érnek el a politikai viharok, másként élik meg itt az emberek egyes politikusok tündöklését és bukását, vagy a közvagyon két évtizeden át folyt elherdálását. A szabolcsiak, a szatmáriak és a beregiek többsége a napi megélhetéssel küszködik, nemigen érdekli őket, hogy milyen értékes földeket húztak vagy húznak ki a lábuk alól.

Az élelmesebbje, az ügyeskedők olykor pártalapon szabadon garázdálkodnak: tehetik, hiszen főként a nyolc év MSZP–SZDSZ-gazdaságpolitikája szinte minden pénzforrásától megfosztotta itt az embereket. Még emlékeznek néhányan a zsurki vodkagyár szocialista nagyurára, aki csak pénztárcája megtömésére gondolt, és nem a térség fejlesztésére. Azóta tovább romlott a helyzet. A multinacionális üzletláncok olcsó, minőségileg csapnivaló élelmiszereikkel szinte ellehetetlenítették a kistermelőket. De ha másnak nem is, legalább maguknak termelnének a vidéken élők. Csarodán, Márokpapin, Tarpán, Tivadaron és Szatmárcsekén végigutazva alig van ház, ahol disznót, tehenet vagy baromfit tartanának. A húst, a tojást üzletben vásárolják. Paraszt őseik forognak sírjukban.

Valami nagyon elromlott a lelkekben, a szemléletben. Hová tűnt a híres magyar életösztön? Azt még valahogy túlélte a parasztság, hogy erőszakkal bevitték a közösbe, a téeszbe, de azt már nehezen viseli el, hogy a rendszerváltással egy időben felszámolták a téeszeket és a termelőüzemeket. Helyettük ugyanis nem kaptak semmit. Azaz kaptak: rokkantnyugdíjat és segélyt. S. O. S központi, kormányzati segítségre, célzott, a térségre kitalált gazdasági programokra van szükség. A mindig is szegényebb megye húsz-harminc éve legalább mezőgazdaságával, gyümölcstermesztésével jelen volt a piacokon. Ma a kilátástalanság uralja a térséget. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy számos polgármester, vállalkozó hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy változzon a helyzet. A panyolai pálinkafőzde, a penyigei szilvalekvár határokon túl is nevet szerzett magának. Túristvándiban, Lakatosné Sira Magdolna polgármester a falusi turizmusból, az önellátásból mintafalut csinált. Megmutatta a környék falvainak, hogy miként lehet kevés pénzből dolgos kezekkel, a föld és a víz kínálta adottságokkal szinte önellátóvá válni. A polgármester asszony a segélyeket programokhoz köti. Nem elég, ha valaki részt vesz a közmunkában, át kell térnie a termelő munkába, állattartásba, növénytermesztésbe. A cél: munkáért segélyt, majd fizetséget. Erős, felnőtt emberek nem élhetnek pusztán segélyből – véli Sira Magdolna. Tehát van szép oldala e vidéknek, köszönhetően az első Fidesz-kormányzás Széchenyi-tervének, mert gondozott, felújított falvakkal, árvíz után felépített, formatervezett házakkal találkozhatunk Tákoson, Csarodán, Nagyaron, Tivadaron, Tarpán és Tiszacsécsen. Nem beszélve az érintetlen szépségű, idegenforgalmilag kihasználatlan Tiszáról, a Túrról és a Szamosról. De ez mind nem elég. A helyi akaraton túl szükség van központi akaratra is. A jó szándékú emberek dolgozni szeretnének, legyen az cigány vagy magyar.

Köteles komppal jöttünk át a kanyargós, napsütötte Tiszán Aranyos­apátiból Tiszaadonyba. Megállt az idő. A folyó sodrása egyedüliként vitt minket a túlpartra. Tiszaadonyban még nem várakozott autó. Kérdezem a révészt, mivel tartozom. Kétszáz forinttal – hangzott a válasz. Nem hittem a fülemnek, de jól hallottam. Ötszáz forintból már be lehet rúgni. Igaz, a kocsmák előtt nem várakoznak sorban a biciklik. Egyet-egyet ha látni mutatóba. Alkoholra sincs már pénz. Megálltunk Tiszaviden megnézni a cirokfesztivált. Jó hangulat volt, szólt a zene, a gyerekek a porban játszottak, lekváros lángost majszoltak. Megrendeltem egy kis ciroksöprűt. Cigányember vágta éles késsel szabályosra a cirokot, s cigányasszony húzta össze villámgyors öltésekkel a szálakat. Háromszáz forintot kértek. Ezért a munkáért itt ez is pénz. Szívesen dolgoznának, csak vegyék meg a termékeiket. Nos, ezeken a megoldásokon kellene gondolkodni, amíg nem késő. Gyurcsány Ferenc és csapatának gyalázatos politizálása lassan feledésbe merül. Nem lenne jó, ha újabb facebookos szirénhangjai ismét táptalajba jutnának. Ezt írja a Fideszre utalva: „Veszíteni fognak. (…) Emberek millióinak kijózanodására van szükség. Ha ez megtörténik, akkor felemelkedhetünk.”

Igen, az általuk okozott hatalmas kárt szokás szerint a jobboldalnak kell eltakarítania. Éppen ezért, ha nem történik látványosan valami, akkor ez a nép ugyanúgy fog hányódni, mint a Tisza áradásakor a szilvamag. Itt is vagyok, ott is vagyok, nem is vagyok.

Stefka István, magyarhirlap.hu
 

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (6141) Sport (729) Flag gondolja (33) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Vetítő (30) Tereb (141) Egészség (50) Politika (1581) Gazdaság (665) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (513) Történelem (15) Heti lámpás (259) Nagyvilág (1465) Jobbegyenes (2338) Életmód (1) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Kultúra (6) Belföld (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>