Ők húzzák meg a politikai tematika demarkációs vonalait. Még ha nincs is igazuk – közbeszédükkel mérgezik a közvélekedést. Létezik két újraszületett hamis nézet, amelyek aktuálisan összefüggnek, de összehasonlításuk igen pikáns. Egyrészről: Európa csőd közeli országai-ban a nép felhatalmazása nélküli „szakértő” kormányok alakulnak – ami liberális felebarátaink szerint belefér a demokráciába. Másrészről: a politikai trenddel szembeszegülő Magyarország választott kormánya pedig egyre kevésbé. Szomorú, de az utóbbi vélekedésnek ismét egy hazánkfia (lánya) volt a forrása. Ezúttal a Der Standard (a magyar kormányról mindig negatívan szóló osztrák liberális lap) adott helyet Heller Ágnes szándékainak. Nyilatkozta, hogy a magyar demokrácia veszélybe került Orbán hatalomkoncentrációja és a Jobbik antiszemitizmusa miatt. III. Napóleonhoz és rendszeréhez hasonlította volt hazáját és annak aktuális vezetőjét, ahol a nép demokratikusan választott ugyan, de a nyertesek, kihasználva a köztársasági eszmékben való csalódottságot, diktatúrát építettek. Bár III. Napóleon idővel valóban megszüntette a parlamentarizmust, illetve kiiktatta a választásokat, nálunk pedig egyikről sincs szó – a párhuzam azért a „nagy filozófus” szájából meggyőző lehet.

Nem emlékszem, hogy Orbán Viktor valaha katonai erővel próbált volna hatalomra kerülni, ahogy tette ezt többször is „Napóleon Lajos”. De olyan történet sem jut eszembe, hogy Orbán – a kétharmadért – bárkit is akadályozott volna a választói jogában. A párhuzamba állított III. Napóleon viszont erőszakkal teli választásokon nyerte el az elnöki széket. Heller nem tudatlanságból állítja e téves párhuzamot. A „kommunizmussal egykor szemben álló” gondolkodótól pedig így ez egyenesen aljasság. Hogy a magyarok nem szeretnék a szabadságot, és posztszocialista népként vonzódnának a karizmatikus, enyhén diktatórikus vezetőkhöz? Ez szembeköpése az ’56-os örökségére büszke nemzetnek. Nem hiszem, hogy a polgárok ne akarnának választásokat 2014-ben, de azt sem, hogy a kormány fel akarná számolni ennek lehetőségét, mint történt III. Napóleon alatt.

A „megmondó asszony” az Új Színház ügyében állítja, hogy a Fidesz a Jobbiknak tett gesztust Csurka kinevezésével. Újabb hazugság. A Fidesz nem nevezte ki a MIÉP elnökét (Dörner kérte fel), másrészről pedig Csurka nemhogy barátja, de éles kritikusa a Jobbiknak. Azt pedig, hogy ismét antiszemitizmussal riogat Heller (legyek vagy ne legyek Jobbik- szavazó), magyarként kell visszautasítanom. Cinikus, de a szabadságszerető emberek félelmeiről is szól az, aki 2011-ben a Nemzeti Kulturális Alaptól félmillió forint költségvetési pénzt kapott új könyvének kiadására. Az Orbán-kormány alatt, orrhosszal megelőzve több száz konzervatív érzelmű pályázót. Nos, ennyit a „filozófusról”. A szó eredeti értelmében a „bölcsesség”, nemesebb felfogásban pedig, ahogy Platón nevezi: az „igazság szeretőjéről”.