Nálunk (kis ország, más szokások) inkább az állami kifizető helyek működnek (lásd Zuschlag – ügy, BKV-végkielégítések). Egyes számítások szerint Magyarországon a korrupció évente legalább 4 ezer milliárd (!) Ft kárt okoz. Vajon mennyi embernek lehetne ebből munkahelyet teremteni?

 

 

Vajon meddig tombolhat még a globalizmus? Valóban kínai mézre, fokhagymára van szükségünk, vagy esetleg próbáljuk helyben megtermelni? Láthattuk, hogy az elmúlt nyolc év nem volt más, mint a gátlástalan globális piac(?) gazdaság(?) – mondhatnánk szabadrablásnak is? – tobzódása. A jelenlegi balliberális kormányzat kétely nélkül kiszolgálja ezeket az igényeket.

 

Persze jön a Fidesz és lesz változás. Lesz változás? Reménykedjünk...

 

Mire lenne szükség?

 

A Jobbik szerint ún. ökoszociális nemzetgazdaságra. Jól hangzik. Miről is van szó?

 

A gazdaságnak úgy kellene működnie, hogy megmaradjon (sok esetben újra létrejöjjön) az emberhez méltó környezet (öko-), az emberhez méltó élet (szociális) és a magyarság (nemzet).

 

Jelenleg láthatjuk, hogy klímaváltozás ide, vagy oda, a környezetvédelem sokadlagos tényező. Gazdaságunknak, társadalmunknak nem a GDP állandó növekedési bűvöletében kellene élni, hanem fenntarthatónak kellene lennie. Nem csak a saját, de gyermekeink és unokáink érdekében is.

 

Egy olyan gazdaságpolitikára lenne szükség, mely képes lenne támogatni, sőt, megvédeni a magyar ipart, a magyar termelőket, a kereskedelmet, a magyar árut és a magyar piacokat. Ezt úgy lehet megoldani, ha az állam megőrizi a stratégiai nemzeti vagyont, a földet, a vizet, a földgázt, az erdőket. Nem elkótyavetyéli, elmutyizza, bagóért eladja és a privatizációs bevételből is a gigantikus államadósságot (javarészt a kamatokat) törleszti...

 

 

Még a jelenleg tomboló klímaváltozás ellenére is lehetne egy erős mezőgazdaságunk, az erre épülő élelmiszeripar. Magyarország igazi önfenntartó bio-ország lehetne. Igazi kánaánja lehetnénk a gyógyturizmusnak. S van még van néhány kitörési pont. Előnyünk, (ami sok szempontból a hátrányunk is), hogy határainkon túl is magyarok élnek. Így képesek lehetnénk gazdaságilag (is) a Kárpát-medencében gondolkodni. 

 

Szükség van munkahelyekre. Ehhez a kis- és középvállalkozások támogatására. Nem a növekvő adóprésre, hanem gondoskodó államra.

 

2010 áprilisában választunk. Nem csak négy évre, hanem a jövőnket is megalapozhatjuk...

 

Nawesh