Ezzel nemcsak a holokauszt áldozatait sértette meg mélyen, hanem a felülvizsgálatokat végző magyar orvosok százait is a náci orvosokhoz hasonlította.

Lássuk, miről nincs fogalma Korózs Lajosnak és a kormányzásra készülő MSZP „szakpolitikusainak”, akik az antiszemitizmus elleni küzdelem élharcosainak tekintik magukat.

A náci orvosok perét – a náci politikusok s főbűnösök perével szinte egy időben – Nürnbergben tartották 1947-ben. Huszonnégy orvost állítottak bíróság elé, közülük hetet halálra ítéltek, a többiek pedig súlyos börtönbüntetést kaptak. Az ítélet szerint az orvosok a haláltáborok foglyain végeztek orvosi kísérleteket, illetve részt vettek a hitleri eutanáziaprogramban, amelynek során háromszázezer elmebeteget öltek meg. (Ez volt egyébként a holokauszt előzménye 1939-1941 között.)

Az engedély és beleegyezés nélküli kísérletek során a foglyokat meztelenül fagypont körüli vízbe tették; majd bekövetkező haláluk után megkísérelték újjáéleszteni őket. Ezzel azt akarták kikísérletezni, hogyan tudják megmenteni a hideg tengerbe esett pilótáikat. Aztán: foszforral súlyos égési sérüléseket idéztek elő a foglyok bőrén hogy rájöjjenek, hogyan lehet megmenteni a bombázások égési sérült­jeit. A nőkön pedig a sterilizálás leggyorsabb és leghatékonyabb módszereivel kísérleteztek – és még hosszan lehetne folytatni az embertelen beavatkozások, kutatások felsorolását.

Hogy mit is csinált Mengele az auschwitzi haláltábor „halálorvosa”, a náci orvosok közül a leghírhedtebb? Erről sincs fogalma a „szakpolitikusnak”. Mengele valóban állt a „rámpán”, s fogadta a naponta beérkező fogolyszállítmányokat. Azonban sajnos nem „egy ujjmozdulattal minősített munkára alkalmasnak végtag nélküli embereket”. Ellenkezőleg; Mengele a munkára alkalmasokat válogatta ki puszta ránézéssel, az öregek, a rokkantak, a gyerekek azonnal mentek a gázkamrába. Így naponta több ezer embert küldött ránézésre a halálba, míg a többieket munkaerejük végéig rövid „életre ítélte”. Mengele ezzel érdemelte ki a „haláldoktor” címet, habár az orvosi kísérletekben is aktívan részt vett, ő végezte például a hírhedt, ikrekkel kapcsolatos kutatásokat. Mengelét kívánták főbűnösként felelősségre vonni a nürnbergi orvosperben, ez azonban nem sikerült, mert Dél-Amerikába szökött, ahol haláláig bujkált elváltoztatott külsővel s persze álnéven. (Csak halála után tudták azonosítani, s akkor is csupán fogsora alapján.)

Mi ezzel szemben a hazai orvosi felülvizsgálat? Ezt hazánkban és minden fejlett egészségüggyel rendelkező országban végzik hosszú évtizedek óta a tartós betegállományban lévőknél. Célja egyrészt, hogy ne kapjanak táppénzt már gyógyult emberek, másrészt, hogy az egészségessé vált betegek teljes értékű dolgozóként visszatérhessenek a munkába. Ezt terjesztették ki az elmúlt két évben a legenyhébb fokban rokkanttá nyilvánítottakra. Náluk is előfordulhat állapotjavulás, sőt orvosi tévedés is a rokkanttá nyilvánításkor.

(Előfordulhat e téren korrupció is? Lehet, több orvost állítottak bíróság elé korában hamis szakvélemény miatt!) Az nem sérti senkinek a jogait, ha egy alapos vizsgálat után – amely ellen egyébként panasszal élhet! – egészségesnek nyilvánítják, de a munkába állásáig egy hosszabb türelmi idő alatt még ellátást kaphat.

Korózs Lajos nyilatkozatával vérig sértette a holokauszt áldozatait – mert az otromba nyilatkozat szerint ők csak a magyar felülvizsgálatokhoz hasonló eljárás részesei voltak. De ugyanúgy vérig sértette a felülvizsgálatokat végző magyar orvosokat, mert párhuzamot vont köztük és a náci orvosok között. Amúgy pedig az MSZP politikusainak hosszú sora tett már teljes tudatlanságot igazoló, mélyen sértő nyilatkozatokat (Horn Gyula, Zuschlag, Gyurcsány stb.), de kijelentésével most Korózs Lajos is az élcsoport tagjává vált. Kérdés, hogy mikrofonközelbe, azaz a nyilvánosság elé állíthat-e egy ilyen embert egy állítólag szakemberekből álló, kormányzásra készülő párt.