Egy politikusnak szembe kell néznie azzal a kockázattal, hogy az alvilág megrágalmazza, hírbe hozza, karaktergyilkossági kísérletnek veti alá. A politikusi lét nem veszélytelen: irigyek, ellenfelek és ellenségek lesik a megsemmisítés alkalmát.

Most egy jobboldali politikust ért súlyos gyanúsítás.

A vád valóságtartalmától függetlenül ennek a politikusnak valószínűleg hetekig kell védekezésre fordítania az energiáját. Egy „nagy francia forradalmár” mondta egykoron: „Merészen kell rágalmazni, valami mindig fennragad.”

A politikusi szerencse (is) forgandó.

Most jobboldali politikus van össztűz alatt, ám korábban egy szélsőbaloldali figura találta szemben magát egy különös, nagyon is valóság ízű váddal. Akkor még „Ki az a Gyurcsányi?” címmel parlamenti kérdés is elhangzott (egyébként válasz nélkül maradt).

Állami telefonlehallgatás a tanúja a régebbi hírbe hozatalnak.

Az egykori pénzügyi szervezetek ellenőrző hivatal vezetőjét, Szász Károlyt brutálisan elagyabugyálták. Ezután a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat lehallgatta a Kulcsár Attila pénzguru zsebtelefonját. Az egyik jegyzőkönyvrészlet szerint Kulcsárhoz beszélve a K&H-skandalum másik alakja, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezetője egy ’Gyurcsányi’ nevű embert emlegetett.

Azt mondta: "Gyurcsányi" segítségét fogja kérni.

Bizonyos Bodnár ’szól a Gyurcsányinak, hogy szar lehet belőle, mert a papírjaim nem egészen jók’.” Ezt még 2005. május 3-án írta meg egy online hírportál. Maga a diskurzus még 2002 nyarán hangzott el.

Később a lehallgatási dokumentumokat megsemmisítették…

„Megsemmisítették azt az 595 lehallgatási jegyzőkönyvet, amelyet a Kulcsár-ügy kirobbanása előtt készített a titkosszolgálat, nyilatkozta Répássy Róbert fideszes képviselő. Az ellenzéki politikus szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője az éves beszámoló során egy kérdésre válaszolva árulta el, hogy már nincsenek meg a brókerbotrány érintettjeinek telefonbeszélgetései” – tette közhírré a média.

Azóta sem tudjuk, ki lehet az a „Gyurcsányi”?…

Természetesen a gyanú megtalált egy konkrét személyt, sőt ugyanerre a személyre egy másik gyanúsítás is ragadt. „A Ferin tényleg felb...tam az agyamat, tehát azon, hogy érted, hogy éreztem két hete is, hogy gyakorlatilag mindent rám akar kenni.”

Ezt egy Z. János nevű, később elítélt politikus mondta.

"És még meg vannak sértődve, hogy védekezek, és alkudni akarok. Érted. Én meg nem is értem, én a Ferinek elmondtam, hogy b...d meg, neked négymilliárdod volt." Z. „Feri” nem érti, hogy „hogy ez egy pénzből és erőből működtetett rendszer".

Még fenyegetés is elhangzott.

„Jó, Feri, meglátjuk majd négy év múlva”. Majd Z. azt is egyértelművé tette: „Én most húzom a dolgot, amíg nincs alku, addig megpróbálom kihúzni.” Van tehát egy bizonyos „Gyurcsányi” és egy bizonyos „Feri”, feltűnően nagy befolyással.

Számosan tudni vélték, kit „takar” a két név.

Ám az érintett nem sietett tisztázni magát, folytatta tevékenységét a gyanú egyre sűrűbb árnyékában. Még azt a plágiumgyanút sem oszlatta el, hogy szakdolgozatát nem ő írta, hanem valamikori sógora munkájáról „schmittelte”…

Íme, a politikusi pálya megpróbáltatásokat is rejt.

Az természetes, hogy a jobboldali politikus körüli, hitelesen nem igazolt gyanú esetében a szélsőbaloldali média kelt hisztériát, az ultrabalos alak egykori gyanúba keveredésére pedig a polgári sajtó próbál emlékeztetni.

Ettől (is) szép a demokrácia.