Önmagával köt koalíciót, ami valóban roppant demokratikus; igaz, nem nevezheti klubját Torgyán-mintára Gyurcsány Pártnak, mert annak GYP volna a rövidítése. A bulvár kedvéért talált már elkószált ceglédi kádercsemetét a szemlőhegyi lakása előtt; nemrég meg egy szír családot éjszakáztatott a zsidóktól elzabrált villában, a lízingelt csillárok alatt, miközben szelfikamerába nyilatkozott a CNN-nek; a muzulmán migránsokat pedig sörrel kínálta.
Ellenállhatatlan vágyat érzett arra is, hogy szögesdrótokkal fényképezkedjen, akár a nagy példakép, Horn Gyula. Gyurcsány a múltkor még „csupán” szabálysértést követett el, amikor átmászkált a szerb határon; a válsághelyzet kihirdetése után azonban már a bűncselekményre hajtott: roppant fotogén volna a világmédiában, hogy a gaz, elvetemült Orbán-kormány rács mögé zár egy volt miniszterelnököt.

Gyurcsány már a korábbi nevezetes reggeli Kossuth rádiós interjújában emlegette a „tájékozatlanságból fakadó” határsértést. A karakán riporter, Kiss Gábor István rögtön belecsap a lecsóba: „Miért tagadja ön a schengeni szabályokat és vele a genfi egyezményt?” A politikus akkor a meglepetéstől – hogy nem mikrofonállvánnyal van dolga, s nem például későbbi párttársával és többrendbeli monográfusával, Debreczeni Józseffel kedélyeskedik interjú címén a Klubrádióban – még azt mondja: „Remélem, hogy nem tagadom a szabályokat.” (Reméli; nem tudja.) Ám a riporter nem lép tovább: „Amikor ön befogad olyan embereket a nappalijába, akik semmibe veszik az Európai Unió befogadásra vonatkozó szabályait, azzal ön tevőlegesen támogatja az ügymenet előli szökésüket. Hiszen Európából nincs kitiltva senki, viszont az ön nappalijában nem lehetnének ott migránsok.” Mivel az újabb törvényszegésre nincs érdemi válasza, jön az ellentámadás: „Iszonyatos erőfeszítéseket tesz a kormány is meg ön is, hogy ezeket az embereket bűnözőknek lássa.” A felvetésre, hogy az ellenőrizetlen tömeggel iszlám terroristák is érkeztek, meglepő az önvallomásos replikája: „Közöttünk is vannak bűnözők. Amikor elindul több százezer ember, azok között fognak találni bűnözőt…”

Kiss Gábor István nem tágít: „Azzal, hogy befogadja ezeket az embereket, az illegitim cselekedetüket legitimálja…” Gyurcsány ekkor már személyeskedik, fenyegeti az újságírót. „Ne mentegesse ezt a kormányt! Maga egy gyalázatos, embertelen rendszert véd a közrádióban az én pénzemből! Ne csinálja ezt meg, mert egy ilyesfajta beszélgetésben normál emberi tisztességem miatt nem vagyok magával hajlandó együttműködni…” Szerinte a határokat védő Orbán „bolond eszme alapján őrült szuverenitásról beszél”, a közszolgálati riportert pedig így minősíti: „Ön beszél bizonyos helyzetekről, elfogadva a miniszterelnök hazug álláspontját. Én másképp gondolom a világot, mint ahogy az önnek kedves párt vezetése gondolja.”

Ekkor már rojtosak az idegei. Ám a rádiós nem veszi fel az eléje dobott kesztyűt: tovább kellemetlenkedik. Előkerül a 23 millió román munkavállaló párhuzama, akik ellen Gyurcsány 2004-ben uszított; de elvicceli azzal, hogy több millióan nem férnének be a nappalijába. Akkor a magyarokat rekesztette ki; most meg mindenki mást fogadna be egy kis szavazótábor-növekedés hiú reményében.

„Okos dolog ennyire szembemenni a közvélekedéssel?” – hangzik el a kézenfekvő kérdés, épp az elveszített voksokra utalva. Gyurcsánynak nincs több ötlete, ezért előkerül az antifasiszta kártya. „Vajon okos dolog volt-e a negyvenes években szembemenni a fasizmussal?” S ez úgy megtetszik neki, hogy elszáll az agya. Azzal összefüggésben, hogy „ezzel a hatalommal” szemben szívesen követ el „akár bűncselekményt is”, belehelyezkedik az antifasiszta hős képzelt szerepébe: „Wallenberg is illegitim módon mentett zsidókat. Azokra vagyunk büszkék, akik mertek szembemenni embertelen törvényekkel.” A bűncselekményt „ezzel a hatalommal” szemben tehát mégsem a tiltott határátlépéssel meg az embercsempészettel sikerült elkövetnie, hanem a holokausztrelativizálással.

Utóirat: Gyurcsány azóta úgy tájékoztatta a sajtót, hogy Röszkénél előre megfontolt szándékkal, brutális módon, tervezetten, „minden bizonnyal a miniszterelnök utasítására” a rendőrök támadtak rá a békés menekültekre, nem pedig fordítva. Az ő interpretációjában „a Magyarországra érkező ünneplő, boldog (sic!) tömeget minden előzetes figyelmeztetés nélkül megtámadták”, s mindezt az al-Dzsazíra tévécsatorna felvételével próbálta bizonyítani – noha azt azért elismerte, hogy „pár tucat fiatalember” is elfogadhatatlan módon erőszakos cselekményeket követett el. „Bizonyítékait”, melyekkel Orbánt „hatalommal való visszaéléssel, ártatlan emberek megveretésével”, sőt „felbujtóként, aljas szándékkal elkövetett, emberiség elleni bűncselekménnyel” vádolja, Polt Péter mellett Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak és a hágai nemzetközi bíróságnak is eljuttatja.

Ő, aki az azonosító nélküli Gergényi-huszárokkal 2006-ban véresre verette a békés ünneplőket. (A kődobáló migránsok mi a csudát ünnepeltek volna?) Régi bolsevik trükk: azzal vádold az ellenfeledet, amit te követtél el. Nem bölcs a Fidesztől, amikor orvosi esetet emleget. Ez ugyanis mentesítené a nemzet ripacsát az arcátlan rágalmazás alól.

Csontos János - ]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!