Ki kell figurázni, nevetségessé kell tenni mindent, amit a mellesleg demokratikusan megválasztott, a népszerűségi listákat kilenc éve toronymagasan vezető kormánypártok, illetve maga a kormány tagjai mondanak, tesznek, és az így porig alázott rendszer mellől eloldalognak majd megszégyenült támogatói, ami egyenlő lesz az általuk kérlelhetetlenül gyűlölt rezsim összeomlásával. Bár még nagyon az elején tartanak a baloldalon az újabb végső harcnak, a közönség is inkább az összefogásnak nevezett torzsalkodásaikon kacag, mégis ötletet adtak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alapítóinak, akik egyenesen magából a politikából kívánnak viccet csinálni.

Legutóbbi akciójuk, amivel a kormány bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultációjának plakátkampányát kívánták az ismertetett módszerrel megsemmisíteni, finoman szólva gyöngécskére sikerült. Mellé rendeli őket a szebb napokat is megért honi baloldal maradékának.

Egy viccpárttól azért többet vártunk volna. Nem akartunk persze harsányan hahotázni, gurgulázva röhögni. De legalább tudna előbújni egy halvány félmosoly szájunk szegletében a rendkívül sikeres közadakozásból – több mint hétezer ember 33 millió forintot dobott össze! – elkészült „ellenplakátok” láttán! Ám sajnos nem megy. Egyszerűen nem vicces. Mondhatni unalmas. Most tényleg, űrállomás épül? Meg ne tépjük le, mert „alatta is ez van”? Az ilyen színvonalú poénokért engem kizavarnának a gyerekeim a szobából.

Ehhez képest az úgynevezett mémgyár az interneten ontja a politikai humor kimagasló alkotásait. Élvezni lehet a szellem sziporkázását bennük még akkor is, ha üzenetükkel nem tud mindenki azonosulni. De miért is kellene? Ilyen a sokszínű, jól működő demokrácia. Kinek a pap, kinek a papné. Igaz, demokratikus ellenzék? Ja, hogy könnyű nekik a világhálón névtelenségbe burkolózva bátran, szabadon alkotni? A pártosodás, a nyilvános szerepvállalás pedig felelősséggel is járna egy mégoly viccesnek szánt alakulatnál is? Ezt előbb kellett volna meggondolni, mielőtt kutyáék bejegyeztették magukat pártként, hogy megpróbáljanak megmérkőzni a most még gyalázott, lenézett, minden rossz és gonoszság megtestesítőjének elhordott hatalomért. De ez így szánalmas. Gyáva emberek szerencsétlenkedése. Nem lennék meglepve, ha a plakátok ötletei és a megvalósításra összedobott összegek ugyanabból a szellemi holdudvarból származnának, amelyik a baloldal felvirágoztatásán szorgoskodik évek óta, a közismert sikerrel.

A kampány most folytatódni fog, és reagálni kíván a kormány reformjainak sikerességét bemutató, a vicces emberek szerint „önfényező”, „félrevezető”, „hazug” plakátjaira. Ezzel kapcsolatban halkan megjegyezném, hogy még nehezebb a pálya, mert a kormány üzeneteit két-, két és fél millió ember evidenciának tartja. Őket eleve nehéz lesz megnevettetni azzal, hogy kétfarkúék megpróbálják még oly ironikusan is eltagadni a mindennapi tapasztalataikat. A társadalomnak ez a nem elhanyagolható része még a magas színvonalú humort sem díjazná, ha annak semmi más célja nincs, mint az „Orbán-rezsim” eltiprása. Az ötletgazdák figyelmét viszont felhívnám arra is, hogy saját rossz közérzetük hirdetése nem veszi el mások jókedvét, bármekkora felületen teszik is. És ha a kormány plakátjai feleslegesek, hatástalanok vagy egyenesen károsak, gyűlöletkeltők, ahogyan ezt ellenzéki oldalon állítják, akkor miért gondolják ennek ellenkezőjét az ellenplakátokról?

]]>www.napigazdasag.hu]]> - Gajdics Ottó