Szélsőséges, normalitáspukkasztó és idiótaságközeli életvitelt természetesen nemcsak a lélek tévelygését intézményesítő francia felvilágosodás után éltek az emberek, hanem már az ókorban is. Akkoriban azonban még nem liberalizmusnak csúfolták a zabálás-röhögés-dugás-fingás jegyében leélt évtizedeket, sokkal inkább hedonizmus volt a neve az ösztönélet ökrök számára felkínált lehetőségének. Ez az elempés emberellenesekre is ráhúzható kipás kifejezés a görög hédoné szóból származik, melyet a magyar nyelv dekódolásra alkalmas betűhalmazai segítségével "gyönyörnek" tudnánk leginkább fordítani. De mit is takar pontosan a meghatározás, s melyik bornírt bohóc alkotta meg ezen fonákságot felmagasztaló fals ideológiát?

A hedonista filozófia - s ezáltal a modern vadliberalizmus - legfontosabb úttörőjének Aristippos, egy Afrikában (Cyrénében, a mai Észak-Líbia területén) született görög nyikhaj számított. A hellén gyarmatváros leggazdagabb csemetéjének turbónihilista tinikorát az átduhajkodott éjszakák és a féktelen ösztönélet jellemezte, nem csoda hát, hogy fiatalsága végére antihősünk már egy komplett ideológiai katyvaszt is rittyentett a züllött életvitel mindennapi kábulata köré. Húszévesen aztán Athénba költözött korabeli LuMPenünk, s nem más lett a mestere, mint Szókratész, a kor legbölcsebb és legnagyobb hatású filozófusa. Ekkoriban Athén és Spárta között éppen a peloponésszoszi háború borzasztó összecsapásai dúltak, ám a kis nihilista mit sem zavartatta magát, s élte tovább pimaszságpárti mindennapjait a bor, az ösztönök és az orális irányba távozó béltartalmak bűvöletében. Az Aristippos által vallott emberellenes eszmék az összes kortárs filozófust elborzasztották, egy emberként határolódtak el tőle ismerősei, társai és Athén polgárai. Az ifjú Platón is igencsak lesújtó véleményt fogalmazott meg ezen fűvel-fával incselkedő preeszdéeszes pimasszal kapcsolatban, igaz idealizmus irányába szárnyaló lelke talán épp Aristippos életvitelének láttán alkotta meg a normalitáspárti eszmék felé navigáló platóni ideológiát.

Aristippos, a hedonizmus atyja

De milyen életbölcsességek hagyták el egész pontosan preliberális pajtásunk ajakát? Miféle tételekből állott a züllés felmagasztalásában értéket látó hedonista tansokaság? Aristippos szerint az egész élet nonplusszultrája a gyönyör, melyet még akkor is hajszolni érdemes, ha az a rosszból fogan, ha rossz cselekedet előzi meg. Nihilista nímandunk akár bűncselekmény árán is élvezetekhez akar jutni, megvalósítja tehát a hamisítatlan, drogért tolvajló LMP-szavazó, vagy épp a kannásborért magyart mészárló cigánybűnöző mintaképét. Aristippos azt az elgondolást is vallja, hogy csak az éppen aktuális pillanat számít, a múlt, vagy épp a jövő érdektelen és szóra sem érdemes. Az individuálnihilista életfilozófia mellett tehát a fals függetlenség érzésének "élj a mának!" jelszóban fellibbenő felelőtlen frázisa is ezen ifjúságmegvezető ideológia része.

E szélsőliberális szeánszszerető szégyenletes gondolatai az ignorancia és a normalitás elutasításának jegyében születtek meg, akárcsak 2500 évvel későbbi lieblingjeinek nemzetellenes hülyeségei. Aristippos elutasított mindenféle tudományt, aminek nincs köze a gyönyörökhöz...  emiatt lett a szemében komolytalan foglalatoskodás a geometria, vagy épp a csillagászat, miközben az altesti andalgást fontos duhajcentrikus diszciplinaként értelmezte. Zülledék jómadarunk rossz híréhez ráadásul az a tény is hozzájárult, hogy ő számított a klasszikus ókor első olyan filozófusának, aki mindössze pénzért volt hajlandó hirdetni hülyeségeit. Ez akkora döbbenetet indukált a korabeli közvélemény szemében, amekkora végérvényesen negatív tartományokba röpítette szösszenetünk szereplőjének addig sem épp pozitív megítélését. A liberalizmushoz azóta is hozzátartozik ez a féktelen és csillapíthatatlan mammonimádat és aranyajnározás.

Jelzésértékű, de egyszersmint furcsa is, hogy Szókratész, ez a zseniális elme két olyan embert is okíthatott élete folyamán, akik olyannyira ellentétes oldalon álltak ideológiailag. Aristippos és Platón életfelfogása között ég és föld a különbség, a nihilizmus és a normalitás jelenik meg kettejük képében előttünk. Sokan tudatlanságból, vagy épp médiamegvezetett mivoltuk miatt Aristippos nyomdokain járkálnak, én azonban az örök platóni ideák képében megjelenő jóság követésére szólítok fel minden magyar embert!


Tor Salqvist