Ez a mindent átható érdektelenség – még az egymással összefogott pártok sem kíváncsiak egymásra – roppant mód megnehezíti a szerepelni, feltűnni, hatást kiváltani vágyó társulatok dolgát, mert valami nagyon ötletes, látványos, többnyire sajnos szélsőséges és botrányos produkciót kell nyújtani ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk az emberek. Bizony, ma már ha egy frakció egy emberként kivonul a parlamenti ülésteremből, vagy egy képviselő provokálja más pártbéli kollégáját, a választókat hidegen hagyja. S nem azért, mert a választók közönyös, érzéketlen népség, hanem azért, mert az emberek ráuntak az efféle akciókra.

A szürke hétköznapokon könnyű megszokni és megunni az ilyen eseményeket, de valamely kitüntetett napon, ünnepélyes aktus alkalmával művelni valami oda nem illőt, arra csak felkapják a fejüket a népek, csak kap valami többlet híradást az elkövető párt, politikai csoport! Így a választás éjszakáján ]]>a Mesterházy által elkövetett bunkóságból]]> próbáltak stratégiát hizlalni, amit a választás utáni protokolláris események tiszteletére (jobban mondva: lejáratására) adtak elő. Az új parlament ]]>alakuló ülése]]>, majd a ]]>miniszterelnök megválasztása]]> és beiktatása olyan összefüggő és egymást gyorsan követő ünnepélyes alkalmak, amelyek – ha nem is kárhoztatják teljes passzivitásra az ellenzéket – elsősorban a kormánypártokról szólnak. A szokásjog és a protokoll pontosan előírják az ellenzéki szokásokat, amelyeket olyan országokban, ahol a normális emberi viselkedésnek még becsülete van, jobb- és baloldalon egyaránt, nagy műgonddal betartanak. Nálunk is így volt, egészen idén április 6-ig, ám azon a napon az ellenzéket olyan ]]>választási vereség érte]]>, amelyet képtelenek a politikai kultúra írott és íratlan szabályai szerint tudomásul venni és elviselni. Az a kifogás, hogy az idei választáson olyan égbekiáltó csalások történtek, hogy ők nem tekintik törvényesnek a végeredményt, elég átlátszó és primitív ideológia, mert akkor illene elutasítaniuk az őket érintő kedvező következményeket is. (Nem kéne felmarkolni a pénzt.) Ha rendkívül szenzibilis igazságérzetüket azzal akarják kifejezésre juttatni, hogy lejáratják, megzavarják, bagatellizálják a választást követő közjogi ceremóniákat, nem tudni, mi keresnivalójuk lenne az Európai Parlamentben, amikor még ebben a „provinciális” magyarban sem tudnak viselkedni. A Demokratikus Koalíció ]]>önkényesen átírta a képviselői eskü szövegét]]>, majd miután érezte, hogy minden erőltetett ripacskodása ellenére sem az övé a show, a miniszterelnöki beiktatásra el sem ment. Az MSZP még részt vett a miniszterelnökről szóló szavazáson (ellene szavazott, de ellenzéki párt részéről ez természetes), de a gratuláció előtt látványosan kivonult. Nem hallgatta meg a miniszterelnök beszédét sem, arra való hivatkozással, hogy hiányolta a kormányprogramot a beszédből, s mint Mesterházy kifejtette: a párt nem akart asszisztálni ahhoz, hogy az Országgyűlés pusztán kiüresedett díszlet legyen egy pártrendezvény felvezetéseként. Ám mindenféle ellenzéki magamutogatás csúcsteljesítménye a ]]>(nem) jobbikos köpködési bemutató]]> volt.

Mert szép dolog a haza szeretete meg szolgálata, a jelek szerint némely ellenzékieknek egy kis publicitás többet ér.

Ugró Miklós - mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!