A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére”, írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet, nemhogy a megjelent cikket is idézheti valaki munkájában, ha megjelöli az eredetét a mű végén. Aki valami újjal akar előállni a magyar tudományos életben, annak valóságos Canossát kell járnia. Ezért a tudományos művek 90–98 százalékában semmiféle új tudományos felfedezés sincs.

Ezek az úgynevezett összegző művek, melyeknek igenis van tudományos értékük, hisz közreadja, összeveti, összefoglalja az addigi eredményeket, ahogy tette Schmitt Pál is. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne, ahány kisdoktori, PhD, vagy éppen nagydoktori disszertáció született. Tehát maga a plágiumvád abban a pillanatban nem áll meg, ha van bármiféle utalás arra, hogy honnan idézett a szerző. Ez pedig fellelhető a köztársasági elnök úr dolgozata végén. Hogy mennyi lehet egy ilyen műben az idézett szöveg, arra nincs szabály. Nyilván a teljes szöveg is állhat cikkekből, tankönyvekből vett idézetekből, ha a végén van egy rövid, összefoglaló értékelés. Schmitt Pál munkájában ez is megtalálható. Mindezek figyelembevételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális és a jobboldali ellenzék részéről. Az is nyilvánvaló, hogy a SOTE szenátusa tévedett, mert ott csupa akadémiai nagydoktor ül, így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktori disszertációban valóban újszerű elemeknek kell szerepelniük.