{...}és bennük nem az állam hatékonyságának és cselekvőképességének növelésére irányuló koncepció megvalósulását látja, hanem a fasiszta diktatúra kiépülését, élén minden rossz kútfejével, Orbán Viktorral.

Ma már nem olvasom el az Élet és Irodalom minden számát, mint néhány éve. Többé-kevésbé tudom, hogy a hetilap közéleti cikkei mit tartalmaznak. Minden lehető módon ekézik a kétharmados többségű Fidesz-KDNP kormányt, és a ma Magyarországon működő politikai rendszert könyörtelen diktatúrának, eszelős önkényuralomnak minősítik, miniszterelnökét pedig Horthyhoz, Mussolinihoz, Hitlerhez, egyidejűleg pedig Sztálinhoz, Rákosihoz és Kádár Jánoshoz hasonlítják.

ilyen, és ehhez hasonló, úgynevezett mémekkel erősítik a baloldali plebszben a fasizálódó Orbán képet

Az egyértelműen a bal-liberális ellenzékhez tartozó, s elsősorban Bajnai Gordon pártjával rokonszenvező, egykori SZDSZ-es szerzők fantáziája azonban a történelmi párhuzamok terén kimerülőben van. Ráadásul láthatólag nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a 2010-ben kétharmados többséget szerzett kormánypárt még most is vezet a közvélemény-kutatások szerint, és a részekre szakadt, egymással is marakodó ellenzéki erők még a választások előtt sem képesek megerősödni, és a jelenlegi rendszerrel szemben alternatív programot kidolgozni.

Olykor azonban mégis új megközelítésű cikkre bukkanok az És-ben. Ilyenkor a fejemhez kapok és felkiáltok: hogy juthatott ez valakinek az eszébe? Tréfál a tisztelt szerző, vagy komolyan gondolja? Mint most is. Még egyszer elolvastam a címet és szerzőt, és leírom, schwarz auf weiss, miről van szó. Az ÉS 2013. július 19-i számában jelent meg Halmai Gábor: Puccs kontra jelentés című több, mint kolumnás értekezése. Az írásmű alcíme: Az egyiptomi és a magyar szuverenitás korlátozásáról. Halmai igazán művelt ember, alkotmányjogász, egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság volt elnökhelyettese, egyéb, rangos titulusairól nem is szólva. Mire jut egy ilyen briliáns elme a mai Egyiptom és Magyarország, a kaotikus „Arab Tavasz” és a 2010-es magyar „fülkeforradalom” összevetéséből?

Az eredmény mellbevágó. Egy régen hallott eszmefuttatáshoz hasonlít, mely a közismert szólásra épül. Eszerint ha a teve a sivatag hajója, akkor a hajó a tenger tevéje. Továbbá: a sivatag a teve tengere, a tevehajcsár pedig a hajóskapitány. Halmai éles és elfogulatlan elmeéllel párhuzamot von a mai Egyiptom Magyarország politikai rendszere között, és azt állítja, hogy a törvényesen megválasztott elnököt posztjáról eltávolító, és őt házi őrizetbe helyező Abdel-Fattah al-Sziszi tábornok, az egyiptomi hadsereg vezetője ugyanolyan törvénytelenül korlátozza országa szuverenitását, mint teszi azt a kétharmados parlamenti többségre támaszkodó, s e felhatalmazás alapján a képviselőkkel új alkotmányt elfogadtató magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. És hogy a párhuzam még szebb és találóbb legyen, az Egyesült Államok, Egyiptom legfőbb támogatója e szuverenitást korlátozó kormányzással (burkolt államcsínnyel) szembesülve ugyanabban a dilemmában van, mint az Európai Unió a mai magyar rendszerrel. Szó szerint: „A 2011 utáni magyar és egyiptomi alkotmányos fejlődés összehasonlítására három fő szempont kínálkozik. Az első az alkotmányozás folyamatának legitimitása, a második a liberális alkotmányosság elveinek (nem) érvényesülése, a harmadik pedig a globális, transznacionális aktorok szerepe a folyamatban.”

Persze, azért nem minden derül ki világosan a cikkből. Az még rendben, hogy Halmai, aki az 1989-es kerekasztal tárgyalásokon, zárt ajtók mögött elfogadott alkotmány, és a rá épülő, számára óriási lehetőségeket biztosító 1990 és 2010-ig fennállt hazai rendszer nagy barátja, képtelen volt feldolgozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének központosító törekvéseit, és bennük nem az állam hatékonyságának és cselekvőképességének növelésére irányuló koncepció megvalósulását látja, hanem a fasiszta diktatúra kiépülését, élén minden rossz kútfejével, Orbán Viktorral. De kik a jók és kik gonoszok a mai Egyiptomban? Mohamed Murszit zárjuk a szívünkbe, a Muzulmán Testvériség elnökét, a Hamasz pártfogóját (a legújabb hírek szerint a terrorista szervezet tagjai szöktették meg Murszit 2011-ben a börtönből) vagyAbdel-Fattah al-Sziszi tábornokot, aki a világi ellenzék lelkes támogatásával megszabadította tőle országát, és új alkotmány kidolgozására adott utasítást? Mi a realitása a legnépesebb arab országban a nyugati típusú demokráciának? És ha az Egyesült Államok és a Nyugat a szuverenitást korlátozó egyiptomi főtiszttel rokonszenvezik, némi ejnye-bejnyével körítve, miért várja Halmai, hogy az Európai Parlamentben elhangzott Tavares-jelentés alapján az EU szankciókat alkalmazzon a magyar kormány ellen? Egyáltalán: miként lehet összehasonlítani legitimitás szempontjából a magyarországi és az egyiptomi választásokat? Hogyan lehet felvetni azt, hogy a magyarországi kisebbségeket ugyanúgy diszkriminálják, mint pl. Egyiptomban a koptokat?

Úgy gondolom, hogy a 2014-es választások eredményei alapjáén egyértelműen el lehet majd dönteni, hogy a magyar választók egyetértenek-e a „szuverenitást korlátozó” Fidesz-KDNP kormányzással. Azért itt érdemes feltenni a kérdést: itt ki korlátozza, és kinek a szuverenitását? Magyarországon a legfőbb törvényhozó hatalom, a szuverenitás megtestesítője a népképviseleti országgyűlés. Vagyis a logika kígyója nálunk a farkába harap… Ami meg a sivatagos Egyiptomot és al-Sziszi-t, Murszit és a sokmillió fellahot illeti, nem veszem a bátorságot, hogy megmondjam nekik a tutit. Inkább csak sziszegek, amikor a kormány és ellenfelei közötti véres összecsapásokról, sok tucat halottról tudósítanak a hírügynökségek, és eszembe jut, hogy mégiscsak jó, hogy a Duna nem a Szuezi-csatorna.