Közeli képeken gyakran látni lehetett, ahogy ülnek egymás mellett, semmi kordon, semmi rohamrendőrség, csak derű, napsütés, mosoly, barátság.

Nézem ezeket a képeket, és eszembe jut a világbajnokság előtti sok-sok hangulatjelentés. Ahogy harsogták mindenhonnét, a legbefolyásosabb, „legfüggetlenebb”, „leginkább mérvadó” csatornák és lapok, hogy most aztán vége mindennek. A brazilok egy emberként az utcán vannak, tüntetnek a vb ellen, erőszakos cselekmények várhatók, figyelmeztették a külföldieket, a fociünnepre készülődő turistákat, eszükbe ne jusson Brazíliába utazni, mert nemcsak a testi épségük, az életük sincs biztonságban.

Aztán lement az első hét, és csak a nyugalom, a derű, a barátság, a karnevál, a szamba és a bitangjó csajok képei érkeznek onnan. A különböző csapatok drukkerei pedig együtt ülnek a lelátón.

S ilyenkor azért felmerül a kérdés: kiknek az érdeke volt, hogy a világbajnokság előtt elriasszák az embereket Brazíliától? Kiknek és miért jó ez?

Azt se felejtsük el, hogy a világbajnokság rajtja előtt néhány nappal megkezdődött a riói olimpia feletti kesergés, a vészharangok kongatása. Hogy a létesítmények készültségi foka alig tízszázalékos, a népek az olimpiát még a foci-vb-nél is jobban gyűlölik, s hogy a NOB elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy a két év múlva esedékes olimpiát visszaadja Londonnak. Rendezze meg ismét, az legalább biztos.

Én is elhittem mindezt.

Amióta bámulom a világbajnokságot, nem hiszek el semmit. És már jó előre tudom, hogy a riói olimpia is nagyszerű lesz, derűs és jól szervezett. Van erre egy egészen közeli és konkrét bizonyítékom a vb nagyszerűségén túl.

Ez pedig a téli olimpia Szocsiban.

Emlékeznek még, mi mindent hallottunk arról is, s ahogy közeledett a megnyitó napja, úgy érkeztek egyre vadabb jóslatok, úgy szaporodtak az elrettentő riportok és beszámolók a „független” és „megbízható” médiá­ban. Hogy „aszongya”, Szocsiban nincsen kész semmi. Szocsiban rettenetes állapotúak a létesítmények. Szocsiban nincs víz és angolvécé a sportolók szállásán. Szocsiban óriási a terrorveszély, senki élete és testi épsége nincs biztonságban. Mire eljött a megnyitó pillanata, az egész világ meg volt róla győződve, hogy Szocsiban semmi más nem fog történni, csak rettenetes tragédiák sorozata.

Ehhez képest lezajlott minden idők egyik legfantasztikusabb, legszebb, legjobban szervezett és legbiztonságosabb olimpiája. Sportolók, szakvezetők, tudósítók nem győzték dicsérni a látottakat.

Az a pánik- és hisztériakeltés kiknek az érdeke volt?

Hogy miközben Párizs mellett cigány gyerekeket lincselnek meg, cigánytelepeket számolnak fel, cigányokat toloncolnak ki az országból (és Olaszországból is!), a „művelt” Nyugat azon borzongjon, hogy micsoda szörnyűségek történnek a cigánysággal Közép- és Kelet-Európában. Hogy míg Franciaországban és Belgiumban zsidókat gyilkolnak meg fényes nappal a nyílt utcán, addig a „művelt” Nyugat befolyásos és „független” lapjai azzal traktálják olvasóikat, hogy például Magyarországon elviselhetetlen méreteket öltött az antiszemitizmus.

Kiknek jó ez az egész hazugsággyár, amelyet természetesen sajtószabadságnak illik becézni, és muszáj félteni, persze nálunk?

Apropó! Sajtószabadság! Már meséltem, de most is elmondom. A kelet-közép-európai rendszerváltások hajnalán Erdélyből származó operatőr barátomat megkereste egy befolyásos német televízió, hogy menjen el szerkesztő-riporterével Bukarestbe forgatni. Olyan nagyon „független”, nagyon „objektív” dokumentumfilmet a Ceausescu utáni Romániáról. Egyik nap a derék német szerkesztő a következőket mondta az erdélyi operatőrnek: „Te, ma kellene egy idősebb ember, aki valamelyik bukaresti panelrengetegben lakik. Beszélnénk vele nála a konyhájában, aztán elmondaná, hogy mennyivel jobb volt Ceausescu idején, aztán elindulna a temetőbe, és virágot vinne a diktátor sírjára.” Az erdélyi srác nagyot nézett, és azt felelte: „Ilyet nem fogunk találni.” Mire a német: „És ötszáz márkáért?”

Barátom ekkor otthagyta ezt a rakás szart, de mindenki nyugodjon meg: a film biztosan elkészült. És a televízió ma is létezik, ma éppen ilyen objektív dokumentumfilmeket készít, többek között rólunk, és természetesen most nagyon aggódik a magyar sajtószabadságért.

Ahogy a brazilok is utálják a világbajnokságukat. Amúgy én a magam részéről egy brazil–német döntőben reménykedem, ahol ádáz csatában megverjük a brazilokat. Kettő–egyre.

Ahogy majd előbb-utóbb a „független” világmédiát is leverjük. Az lesz az új világ kezdete.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>