D.Tóth Kriszta - Anyalánya, röviden

„Ha száz anyukám lenne, akkor is téged választanálak!” – így kezdődik a lányom verse, amit az iskolában írt nekem anyák napjára. Én meg, ha megszakadok sem tudok ennél szebbet kitalálni neki válaszul. Csak sírtam és megöleltem, mindkettőt szokás szerint.

Nagyon rendben van az úgy, hogy Magyarországon az anyák napját és a gyereknapot csak néhány hét választja el egymástól (az angolok pl. márciusban ünneplik az anyákat és nincs külön gyereknapjuk).

Ha rajtam múlna, hát én biztos egy napra tenném a kettőt. Akkor lennék csak igazán bajban, mert nem volna három hetem, hogy valami Loláéhoz hasonló szépséget kitaláljak én is neki.

A gyerek, aki alapvetően minden szereplési alkalmat elutasít, kiállt az egész osztály, az összes anyuka és nagymama elé és tisztán, hangosan, egyenesen a szemembe nézve elszavalta, hogy:

„Poulson Lola: Édesanya szeretlek

Ha száz anyukám lenne, akkor is téged választanálak.
Ha megkérdezed, mit főzz vacsorára, én mindig olyat
választok, amiről úgy gondolom, hogy könnyű elkészíteni.
Ha rossz álmom van, te mindig megvigasztalsz.
Büszke vagyok rád, hogy könyvet írsz.
Puszi: Lola”