Robert C. Castel, ]]>Facebook]]>: 

„AMIT A KOLLÉGA NEM ÉRT: TARJÁNYI KONTRA ORBÁN 

Azt hamar megtanultam, hogy illedelmes magyarországi diskurzusokban úgy illik csomagolni a mondanivalónkat, hogy „én ezt egy kicsit másképp látom”.

Mivel nem Magyarországon élek, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam, hogy Tarjányi kolléga meglátásaival kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet.

Ugyanakkor én nem használom a hazugság szót. Már csak azért sem, mert ez nem egy geopolitikai kategória.

Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy Tarjányi kollégának nem sikerült rátapintania a Nagy Kelet-európai Háború lényegére.

Hogy mi a háború lényege?

Semmi olyan, ami a kolléga által felhozott indikátorokon keresztül mérhető lenne.

Nem a megszállt ingatlan hektárjai, nem a katonatemetők mérete, nem a lövészárkok hossza, nem a gazdasági számvarázs és még csak nem is a feltételezett európai egység megléte.

A háború lényege a NATO és az Oroszország között elterülő hajdani pufferállam imairánya. 

A NATO és Ukrajna megpróbálták az évtizedeken át fennálló status quót megváltoztatni és az új vasfüggönyt jelentősen kitolni kelet felé. 

Ennek a hosszú, kumulatív de facto folyamatnak a de jure megkoronázása Ukrajna NATO-csatlakozása lett volna.

A baj csupán az, hogy nem lett.

Clausewitz mestertől tudjuk, hogy a védekezés inherensen erősebb a támadásnál.

Hogy miért?

Azért mert a védekező nyerésre áll akkor is, ha nem tesz semmit, legalábbis ameddig a status quo fennmarad.

A támadónak azonban cselekednie kell, meg kell változtatnia status quót ahhoz, hogy a győztes pozíciójában tetszeleghessen.

A *védekező”-t és a „támadó”-t természetesen minden morális töltet nélkül használom és csupán a status quo koordináta-rendszerében határozom meg.

Oroszország már a háború kirobbantásával (agresszió, vagy amit akartok) a győztes poziciójába került.

Hogy miért?

Azért, mert a háború felvehetetlenné tette Ukrajnát a NATO-ba. 

Függetlenül attól, hogy a lövészárkok a Donhoz vagy a Dnyeszterhez közelednek, ameddig a háború tart, Ukrajna a NATO-n kívül marad. Ameddig ez a helyzet nem változik, addig a NATO fennállásának talán a legmerészebb vállalkozása a clausewitzi fogalomrendszerben kudarcnak tekintendő.

Oroszország, a forgandó hadiszerencsétől függetlenül, mindaddig a győztes pozíciójában marad, ameddig Ukrajnának és a szövetségeseinek nem sikerül gyökeresen megváltoztatni a fent említett status quót.

Tekintve, hogy 2022 novembere óta Ukrajna semmilyen hadászati szintű sikert nem tud felmutatni, az esélye annak, hogy ez a helyzet megváltozzon,  jelenleg gyomorszorítóan csekély. 

Ezt a tényt lehet szeretni és lehet nem szeretni, de Oroszország 2022 februárja óta a győztes pozíciójában van, nem a harctéri sikerei, hanem a hadászat legelemibb logikája miatt.

]]>www.magyarnemzet.hu]]>