Egy éve, hogy megtörtént a szörnyű veronai buszbaleset. A kérdés, hogy képes-e enyhülni a fájdalom. Vannak pillanatok, amikor senki sem tud vigasztalást adni, lehetnek azok a legfőbb egyházi méltóságok, államfők, közvetlen rokonok. Senki. A tragikus gyermekhalál ilyen.

Isten némasága ilyenkor kibírhatatlan, akkor is, ha tudjuk, hogy nem az ő akarata volt, hanem emberi mulasztás vagy tragikus véletlen okozta. Valamiért hagyta, hogy „megtörténjen”. Talán azért, hogy végre tanuljunk. Bűneinket, mulasztásainkat végre észrevegyük.

Ilyenkor halljuk a sátán kacaját, bőrünkön érezzük jeges, fojtogató szorítását. Miért pont az ártatlan gyermekek? Lehet pszichológust, orvost, bárkit hívni, de csak egy szalmaszál marad a kereszten elhangzott kérdésre, az őrületes golgotai csendben: „Éli, éli, lama sabaktani?” Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

A szalmaszál, a rövid idő múlva jövő válasz Jézustól gyors és egyszerű: „Atyám, kezedbe ajánlom a lelkem.” Ami a ma nyelvén szólva azt jelenti: Igen, ez megtörténhet velem is. Majd „Elvégeztetett”, hangzik el utolsó mondatként, „és kilehelte lelkét”, írja az evangélium. Ez még mindig kevés egy szülőnek, aki elveszti a drága gyermekét egy ennyire tragikus balesetben.

De! Jézus harmadnap megjelenik az utolsó vacsora termében, „Békesség nektek”, mondja, és a tanítványok megölelik, vele esznek, megtapogatják sebhelyeit.

Ne felejtsük, hogy a Szentírásba azok a szövegek kerültek, amelyek leghívebben tükrözték az apostolok és tanítványok tapasztalatát. A feltámadás döbbenetesen nagy lyukat üt az anyagi világ kibírhatatlan, rideg valóságán, amin fény dereng át.

És itt vissza kell emlékeznünk: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, annak örök élete van, mondta Jézus nagypéntek előtt, de a gyerekekről mást is mondott: ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be Isten országába, tehát a gyermekeink rögtön oda jutnak.

Ártatlan kis bűneikkel együtt. Kivételes kegyelmi vigasz. Érezzük át. Át fogjuk ölelni őket. Ugyanúgy, ahogy Jézust is átölelik a tanítványok feltámadása után. Igen, elmentek előre. Itt voltak velünk szeretetbombaként, de előrementek. Elsőnek fogunk velük találkozni.

Krisztus ott volt az égő busz poklában, ahogy ott van velünk minden szenvedésünkben. Ő nem ígérte, hogy megszűnik a földön minden szenvedés, hiszen tudta, hogy sokan nem fogják követni őt, de azt ígérte, hogy velünk lesz a szenvedésben.

Ő a szenvedés királya. Fogta a gyermekek kezét, ahogy fogja minden szenvedő, minden haldokló kezét. Efelől nem lehet kétség. Számtalan misztikus tapasztalat igazolja ezt.

A feltámadásban nem csak úgy reménykedünk, ahogy a több ezer spirituális út tanít a lélek halhatatlanságáról. A test feltámadása már megtörtént. Megtörtént, és ennek megvannak a történettudományi, természettudományi és a lélektani bizonyítékai. Halálunk óráján sincs mitől aggódnunk.

Henri Boulad jezsuita szerzetes így ír erről: „Annak lehetőségét kínálja, hogy végre önmagunk lehessünk. Hogy milyenek vagyunk, számos olyan körülményen múlik, amelyekbe nincs beleszólásunk. Bele vagyunk vetve a létezésbe anélkül, hogy választhattunk volna.

Ahhoz, hogy személlyé váljak, meg kell teremtenem és ki kell találnom magam. Egész életem lassú folyamata annak, hogy megszülessek önmagamnak. A halál pedig megkoronázása, hiszen lehetővé teszi a második születést, amelyet feltámadásnak hívunk.

Testem is tele van korlátokkal. Az olimpiai bajnokoknak is. Az öregedésben, betegségekben még inkább. Áldás, hogy vannak érzékeink, de még a világutazók is alig érzékelnek, látnak valamit a világból. Pedig képesnek kellene lennem arra, hogy kommunikáljak a világegyetem egészével. […]

A feltámadottság állapota nem lenne a teljesség állapota, ha nem volna képes megismételni a létünk legszebb pillanatait is. A mennyországban megismétlődnek életünk legszebb pillanatai.” A feltámadás a test visszavágója, amelyben az felleli ifjúságát, erőteljességét, lendületét.

A gyermekeken kívül még egy személy van, akinek biztosan tudjuk az üdvösségét: a jobb latorét. Jézus szájából az hangzik el: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ismétlem, „még ma”. Hogy lehet ez? Igen, ez az igazi bűnbánat és vágyakozás eredménye. Idén korán jön a húsvét, így a nagyböjt is. Tartsunk bűnbánatot!

Csókay András

A szerző orvos, idegsebész

]]>www.magyaridok.hu]]>