- 0
Hobo nagy sztorit mesélt el.
Már írtunk korábban Hobó Túlélő trallala című 2024-es kötetéről. A könyvben a blueslegenda ötszáznál is több dalszövegéből állítottak össze egy 101 mesterműből álló válogatást.
Ha csak a szövegeket nézzük önmagukban, akkor is remek lett a mű, de amiért igazán szenzációs ez az összeállítás, az az, hogy Hobo minden egyes dalszöveghez írt egy rövid kis adalékot. Vagy a dal keletkezésének körülményeit, vagy csak egy kis történetet, ami az adott szöveghez kapcsolódik. A könyv valódi kordokumentum. Időrendben vannak a dalok beválogatva, így végigolvasva a művet az olvasó egy izgalmas időutazáson vesz részt a hatvanas évektől napjainkig.
Legutóbb a mostanában Magyar Péter-szimpatizánssá vált Bródy Jánosról idéztünk fel egy olyan történetet, ami finoman szólva nem vetett túl jó fényt rá. Rávilágított arra, hogy mekkora forradalmár is volt valójában az egykori SZDSZ-es dalnok. Csak, hogy ne maradjunk adósak, ezúttal egy meglehetősen ciki, elképesztően kínos történetet jegyzünk le a könyvből, ezúttal azonban Koncz Zsuzsáról.
Hobó az 1995-ös Nem lehet két hazád című zseniális dala kapcsán idézte fel a könyv lapjain egy chicagói útját. Elmesélt számos élményt, hogy kikkel találkozott, miként kereste fel a South Michigan Avenue-n a legendás Chess Records stúdióját, ahol állítólag a The Rolling Stones névadója, Muddy Waters először találkozott Jaggerékkel, illetve azt is, hogy milyen jót zenélt este egy klubban.
„(...) Este átmentünk a Magyar Étterembe – lehet, hogy ma már ez a Staropolska Restaurant, a North Milwakuee Avenue-n –, ahol bluesokat játszottam. A végén odajött Bélám és kérte, hogy játsszam el neki a Gazembert, 10 dollárt adna érte. Mondtam, hogy összetéveszt egy cigányprímással és visszautasítottam. Sértett gőggel kérdezte, hogy vajon keveslem a pénzt? Majd közölte, ezt legutóbb Koncz Zsuzsa is megtette neki. (...)
Koncz Zsuzsáról, a liberálisok és a baloldal szimbólumáról, ikonjáról Mező Gábor újságíró, a Századvég kutatója már korábban lerántotta az igazságot takaró leplet:
„[…] Nagyon nevetséges ez a Koncz Zsuzsa Jelbeszéd-botrány. Ez az egyetlen, amihez tud ragaszkodni, hogy ebből nagyon nagy balhé volt. Azt hazudta, hogy utána évekig nem jelenhetett meg lemeze. Ha valaki beüti a Wikipédiára, látni fogja, hogy a következő években sorra jelentek meg a lemezei. Arra nem vette a fáradságot Koncz Zsuzsa, hogy úgy hazudjon, hogy az ne legyen egy perc alatt lenyomozható. […] Az őmellettük álló sajtó erről nem fog tudomást venni. […] Boldizsár Iván menyeként, a fia feleségeként a diktatúrának a kegyeltje volt. Azt is tudjuk, hogy benne volt az Országos Béketanácsban, ami már a 60-as években is nagyon égő lett volna egy normális embernek, de akkor, amikor ő benne volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején, szánalmas. Egy ilyen ember, aki benne volt a diktatúra propagandaszervezetében, ő beszél arról, hogy ő milyen lázadó volt, ez olyan hazugság, ami önmagáért beszél. […]”
Úgy látszik, a művésznő a forradalmi, lázadó hevület mellett, Hobó könyve szerint, azért lehajolt minden fillérért, még ha meg is kellett érte egy cseppet alázkodnia.
Hiába, a pénz nagy úr.
Borítókép: Koncz Zsuzsa Kossuth- és Prima Primissima díjas énekesnő (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Csépányi Balázs
