A kvantumszámítógépek hajnalán, amikor mesterséges intelligenciák ezreit fejlesztik szerte a bolygón, miért is jutottunk oda, hogy egészen a legutóbbi időkig a tudományos és technológiai fejlődés éllovasának számító Európában éppen az atomháború irányába sodródik egy lokális konfliktus? Hogy eshetett ennyire szét a világ?

Ennél lokálisabb konfliktus nincs is. Ha eltekintünk a nagy szavaktól és néhány tőkefrakció kapzsiságától, akkor két testvérnép háborúzik egymással, amelyből az egyik a másik birodalmi területén volt szíves kialakulni, állami létének felmerülését Leninnek, területe jelentős részét pedig Hruscsovnak köszönheti. Ha nincs Szovjetunió, akkor szerintem azt sem nagyon tudjuk, hogy az orosz cár országában laknak magukat ukránnak hívó szlávok is. Egyrészt mert pánszlávizmus is volt a világon, másrészt mert volt elég elnyomni való nem szláv nép arrafelé, nem lett volna sem kedvük, sem idejük árnyalatokkal foglalkozni.

Ehhez képest a nyugati világ most ezzel a konfliktussal foglalkozik főműsoridőben, főleg Európa, amelynek egyébként soha semmiféle autoritása nem volt azon a vidéken soha. Leszámítva a múlt század negyvenes éveinek elejét, amikor a németek nagyszabású népirtási (szlávirtási) terveik keretében ellátogattak oda. Próbálok közben valami racionális okot kiötölni, hogy miért is érdekünk nekünk egy olyan helyzet amelyben az atomháború felé haladunk lendületes léptekkel. Nyilván a közeli végső győzelem nem játszik, a felőrlő háború nem kelet felé, hanem felénk tart, a mi gazdaságaink vannak bajban nem az oroszoké. Az USA-nak van még szuperhatalmi szerepe sok más helyen a világon és van minimum három kihívója ebben a szerepben, nem az oroszoknak.

Emlékszik valaki a korlátozott atomháború koncepciójára? Volt több csodás változata, a személyes kedvencem az, amelyben az amerikaiak optimistán azt feltételezik, hogy az atomdobálás Európára korlátozható és néhány nyugat-európai főváros elhamvadása után megállítható, mert hirtelen megjön az érintettek esze. Annyi a változás, hogy a kirívóan elmés lengyel hozzáállás miatt Varsóra már nem az amerikaiak lőnek atomot, hanem az oroszok. Európai értelemben ez az a helyzet, amikor akkor jársz jól, ha elhamvadsz, vagy brutális dózist kapsz a rádióaktivitásból, mert akkor azonnal vagy néhány órán belül véged. De sok európainak lassú és rendkívül kínos halált kínálna ez a forgatókönyv.

De kit érdekel, minden európai polgár büszkén vállalja ezt a kockázatot, hiszen a háború jelenlegi formáját és az esetleges eszkalációját is támogató pártokat szavazott be az EP-be és sok esetben a saját állama parlamentjébe is. Vagy amikor szavazott, ez nem jutott az eszükbe, vagy lényegtelen részletkérdésnek gondolták az LMBTQ személyek “jogainak” további kiterjesztésének égető szükségességéhez képest?

Úgy jutottunk ide, azért van dögrováson Európa, mert az európai választók ritka kivételektől eltekintve kollektíve hülyék. Az ő hülyeségüket csak a kitenyésztett elitjeik primitív butasága múlja csak felül, ez a történelem első olyan tenyésztési kísérlete a jelek szerint, ahol a betenyésztés és a nevelés, “edukálás” célja kontinensnyi méretben retardáltak létrehozása az elit számára. És a retardált ebben az esetben nem üres szó, hanem valódi, szomorú diagnózis. Lehet itt háttérhatalomról, meg gazdasági érdekekről beszélni, de ami rádióaktív lesz, az utána emberi felhasználásra már alkalmatlan, elveszti az értékét, legyen az műkincs, termőföld, bármi. Robert C. Castel szokott mindig érdeklődni a győzelmi tervek felől. Mi Európa győzelmi terve jelenleg? Már azon a teljesen befuccsolt baromságon kívül, hogy a szankciók kicsinálják Oroszországot, Putyint egy demokratikus forradalom elsöpri, az ország liberális demokráciává alakul és kifizet az ukránoknak és Európának néhány ezer millió eurót háborús kártérítésként, illetve az összes természeti kincsét átadja az amerikai multiknak. Ez pont akkora ordas baromság, mint amilyennek látszik, de ennek ellenére pont ezt várják a retardáltak Brüsszelben.

Itt az ideje észrevennünk, hogy ezek tényleg ennyire hülyék. Kiterjesztett öngyilkosságot akarnak elkövetni, vinnének minket is magunkkal, nehogy már nekünk is jó legyen, ha nekik szar napjuk van a vegán kajától és attól, hogy nem szereti őket senki. Egy, illetve két olyan szövetség tagjai vagyunk jelenleg, amelyben kötelező hülyének lenni, illetve eljátszani, hogy azok vagyunk. Hát még soha nem vártam ennyire egy új amerikai kormányzat hatalomba lépését, mint most.

Ha volna valakinek még kérdése: a képen Kemi Badenoch, a brit ellenzéki Konzervatív Párt vezetője (b) és Keir Starmer brit munkáspárti miniszterelnök (j) látható.  MTI/AP/Getty pool/Chris Jackson

Bálint Botond