- 0
A magyar kormány megvédi polgárait, megőrzi a nemzeti kultúrát és hagyományokat.
Az illegális és tömeges bevándorlás problémája 2015-ben, a szíriai katonai konfliktus idején lett igazán égető. A háború miatt emberek milliói menekültek el, és közülük sokan az Európai Unió országaiba indultak. Egy ilyen menekültválsággal szembesülve az EU úgy döntött, hogy beengedi többségüket, és minden országra befogadási kvótát erőszakol. Magyarország volt az egyetlen uniós ország (a 2015. október 25-i választásokig, amikor is a PiS győzött Lengyelországban, és a lengyelek csatlakoztak), amely határozottan elutasította a menekültek és az illegális bevándorlók beengedését az országba.
Orbán Viktor miniszterelnök azonnal felhívta a figyelmet arra a nagy problémára, amelyet a nem európai kultúrájú bevándorlók tömeges beutazása jelent az öreg kontinens országaiba, és annak lehetséges következményeire. Az összes európai politikus, kivétel nélkül, rögtön támadta és a szolidaritás hiányával vádolta.
Ugyanígy bírálták a szerbiai (és horvátországi) határon felhúzott, a migrációs áramlás megállítására épített kerítést is, „a szégyen falának” nevezve. Magyarországot „az EU legrasszistább és legidegengyűlölőbb országának” minősítették pusztán amiatt, hogy megvédte határait, és nem volt hajlandó több százezer bevándorlót befogadni. Eközben mások, például az
Angela Merkel vezette Németország, jól hangzó szlogeneket hirdettek. „Üdvözöljük a menekülteket”, mondták, és láthatóan örültek a bevándorlók tömeges beáramlásának, politikusok és állampolgárok egyaránt.
Miután Magyarországot azzal vádolták meg, hogy nem fogadja el a menekültkvótát, a magyar kormány úgy döntött, népszavazást tart az illegális bevándorlásról. Ez a népszavazás a szavazók 98 százalékos támogatásával elutasította a bevándorlást. Az üzenet világos volt: Brüsszel nem döntheti el, mit akarnak a magyar állampolgárok. Orbán megmondta:
Európa nem szabad, mert a szabadság azzal kezdődik, hogy kimondhatom az igazat, és most nem mondhatom ki. Nem mondhatom ki, hogy a más civilizációkból érkező illegális bevándorlók veszélyeztetik életmódunkat, kultúránkat, szokásainkat és keresztény hagyományainkat.
2015 óta, bár a helyzet nem volt olyan szélsőséges, mint abban az évben, az illegális bevándorlás nem állt meg. És mi történt? A multikulturalizmus szenvedést hozott sok országra. Elég néhány riasztó adatot megnézni a poszt-immigrációs bűnözésről.
Svédország, amely az EU egyik legbiztonságosabb országa volt a menekültválság előtt, jelenleg a következőket tudja felmutatni: a fegyveres haláleseteket tekintve az első az EU-ban; a legtöbb bombatámadást jegyző, háborús övezeten kívüli ország lett (a világon csak Mexikó előzi meg); és harmadik az EU-ban a jogsértések számát illetően.
Franciaországban 2022-ben az erőszakos rablások 70,4 százalékát és a rablások 75,6 százalékát külföldiek követték el, annak ellenére, hogy a lakosság mintegy 15-20 százalékát teszik csak ki. Ez az EU-ország, ahol a legtöbb jogsértést követik el.
A becslések szerint mintegy 750 no-go zóna létezik, azaz olyan területek, ahol nem tartják be a francia törvényeket, és ahová a rendőrség sem nagyon meri betenni a lábát. Németországban 2023-ban 8,6 százalékkal nőtt az erőszakos bűncselekmények száma (30 százalékkal nőtt a külföldiek által elkövetett bűncselekmények száma).
A szexuális bűncselekmények száma mindössze öt év alatt 70 százalékkal, az embercsempészet 55 százalékkal nőtt 2015 óta, a késes bűncselekmények száma pedig csaknem megháromszorozódott 2020 és 2023 között (2023-ban csaknem 14 ezer késes támadás volt!). A lopások száma 17,4 százalékkal nőtt, a bűncselekmények gyanúsítottjainak 41 százaléka külföldi volt (nem számítva a külföldi származású, de már német állampolgárokat).
Spanyolországban, Katalóniában, a börtönökben már többségében külföldi foglyok vannak. Valójában a katalán börtönökben a rabok 18 százaléka marokkói, annak ellenére, hogy Katalónia lakosságának csak három százalékát teszik ki (ismét nem számítva a külföldi származású, de már spanyol állampolgárokat). Ráadásul Barcelonában követik el a második legtöbb rablást az európai uniós városok közül.
(Az összes bemutatott adat az adott országok belügyminisztériumaitól vagy az Eurostattól származik, bárki ellenőrizheti.)
Fel lehetne hozni több példát is, de úgy gondolom, hogy mindez több mint elég ahhoz, hogy bemutassuk a rideg valóságot, amellyel Európa szembesül, miután lábon lőtte magát az illegális és tömeges bevándorlással.
Minden ember tanúja ennek: ilyen rövid idő alatt mennyire megváltozott városaik és a környékük biztonsága. Emiatt az újkonzervatív jobboldal egyre nagyobb teret hódít Európában. Nem véletlen, hogy a változás már június 9-én elindult: az európai parlamenti választásokon a hazafias pártok rohamosan növekedtek.
A Patrióták Európáért 86 képviselővel az Európai Parlament harmadik legnagyobb csoportja lett, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pedig 78 képviselővel a negyedik.
Változás zajlik bizony Európában, és a bevándorlást ellenző pártok egyre nagyobb támogatást kapnak. Ezt a legutóbbi nemzeti választások eredményei is mutatják. Olaszországban a Fratelli d’Italia és a Liga koalícióban kormányoz; Finnországban a Perussuomalaiset (a Finnek Pártja) is koalícióban kormányoz; Svédországban a Svéd Demokraták (SD) másodikok lettek; Magyarországon a Fidesz stabilan hatalmon maradt; Lengyelországban a PiS lett a második; Hollandiában jelenleg a PVV az irányadó; Spanyolországban a Vox „a harmadik fél”, és továbbra is növekszik, Portugáliában a Chega a harmadik legnagyobb erő; és Franciaországban a Rassemblement National (RN) könnyen megnyerheti a 2027-es elnökválasztást.
A legutóbbi európai választásokon folytatódott a sor. Példa erre az AfD győzelme és második helyezése három németországi regionális választáson, ami hatalmas siker, és tökéletesen mutatja, hogy egyre több németnek van elege a jelenlegi helyzetből. Most a döntés a CDU kezében van, amely eddig egyértelműen elutasította a német nacionalistákkal kötendő esetleges paktumot. Csehországban az ANO 2011 párt nyerte a regionális és a szenátusi választásokat. Ausztriában szeptember végén a Patrióták Európáért tagja, a Szabadságpárt (FPÖ) a szavazatok 28,9 százalékával nyerte meg a választásokat, és 26 mandátumot szerzett.
Mindez félelmet kelt az establishmentben, és meg is érkezett a reakció.
A szocialista Olaf Scholz kancellár vezette Németországban, az illegális bevándorlás segítésében mindig is éltanuló országban a schengeni határ korlátozása és lezárása mellett döntöttek nemrég. A svéd ügyvezető bejelentette, hogy akár 30 ezer eurót is fizet azoknak a bevándorlóknak, akik visszatérnek származási országukba. Hollandia konzervatív kormánya megszigorította a bevándorlók menedékjogi rendszerét,
és azt fontolgatja, hogy „vészhelyzetet” hirdet a bevándorlással kapcsolatban, elkerülve így az uniós szabályok betartását. Ezenkívül hivatalosan kérte az EU-t, hogy hadd szakadhasson el a közös menekültügyi politikától.
Egy szó mint száz, Orbánnak 2015 óta igaza van az illegális és tömeges bevándorlással kapcsolatban. Megmondta, mi fog történni azokban az országokban, ahol tárt karokkal várják az illegális bevándorlókat. Jól látszik ez, ha Párizst Budapesttel összehasonlítjuk: micsoda különbség!
Vannak olyan helyek Európában, ahol nem igazán érezzük, hogy Európában vagyunk. Amikor másodszor jártam Budapesten, a benyomásom pont az ellenkezője volt: ott éreztem igazán Európa esszenciáját. Ilyen biztonságot és nyugalmat Nyugat-Európa egyetlen fővárosában sem tapasztaltam.
Ez az Orbán-kormány nagy erénye: megvédi polgárait, megőrzi a magyar kultúrát és hagyományokat anélkül, hogy félne Brüsszel vagy a fősodratú média kritikájától. Az establishment nem törődött ilyesmivel, és most saját földjükön „élvezhetik” a multikultit. Orbán megmondta.
Sergio Velasco
A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója
