Örkény István örökbecsű sorai (A nagy menetelés) jutottak eszembe a régóta várt A hobbit című film megtekintése után:.„Elöl a tojás, utána Berengár király, őutána a fél bicikli, aztán Jézus Mária Szent József és Bertolt Brecht, utoljára Takariko Kiriwi, a szemüveges asztalitenisz-világbajnok. Mennek, mennek, mendegélnek. Mennek, mennek, egy szót se szólnak. Még ma is mennek, ha meg nem haltak.”

Persze a párhuzamok mellett a különbségek is fontosak, mert bár itt is mennek, mennek, mendegélnek (a hobbit, a törpök meg a Gandalf), de a legkevésbé sem némán, nem ám! Sőt, néha még énekelnek is, ami szakértői vélemények szerint összhangban áll ugyan az eredeti mű szellemiségével, de azért vásznon nézve még így is valami furcsa, émelyítő érzéssel jár, mintha a Hófehérke és a hét törpe újrafilmesítését David Lynchre bízták volna. Beszélő állat szerencsére nem tűnt fel a vásznon.

Íme egy kiadós középföldei komatál Forrás: Fórum Hungary

Persze erről (is) szól ez a történet, a gigantikus vándorlásról, ami kizökkenti kényelmes életéből Zsákos Bilbót, a hobbitot. Tolkien rajongóinak nem kell bővebb magyarázat, de aki esetleg nem igazán mélyedt még el Középfölde flórájában és faunájában, annak annyit mondhatunk: a hobbitok kistermetű, de igen nagy lábfejű barátságos lények, akik a XIX. századi vidéki Angliát idéző rusztikus idillben élnek. Társadalmi helyzetüket tekintve leginkább a parasztpolgárság hagyományával írhatók le, a két világháború között nagy valószínűséggel a Kisgazdapártra szavaztak volna.

A hobbit című Tolkien-regény története meg A gyűrűk ura című monumentális regényfolyam előzménye, legyen ennyi elég. Akit érdekel pegig, olvassa el, a filmből ugyanis kevésbé lehet kiokosodni a népszerű huszadik századi mesterséges mítoszból, amit ez a szimpatikus angol tudós professzor alkotott. Szóval ott kezdődik a film, hogy Zsákos Bilbó az emlékiratain dolgozik, miközben unokaöccse, A gyűrűk urából jól ismert Frodó lábatlankodik (he-he) körülötte, mert nagy ünnepségre készülnek ám. A visszaemlékezésből pedig lassan kibomlik a történet, aminek kezdetén a rusztikus kényelmet élvező Bilbó házát kéretlen vendégek serege lepi el, leginkább törpök, meg a híres varázsló és pirotechnikus, Gandalf.

A látogatás célja egy szupertitkos küldetés, amit azért szerveznek, hogy kifüstöljék a rettenetes sárkányt, Szmógot a törpék egykori városából, ahová azért vette be magát szörnyű pusztítás közepette a kegyetlen tűzokádó, hogy egyfajta mitikus Dagobert bácsiként fürdőzzön a törpök rettentő sok aranyában. Ahhoz azonban, hogy a piszkos tizennégy összeálljon, kell még egy hangtalan osonásra képes tolvaj is, erre a szerepre szánja Gandalf a kényelmes, és lakberendezési ízlésében egy nyugdíjas zenetanárnővel vetekedő Bilbót. Elindulnak, és mennek, mendegélnek. Ezután békés szendergésünkből két visszatérő momentum zökkent csak ki bennünket, a viszonylag jól kivitelezett csatajelenetek és összecsapások, meg amikor a szereplők dalra fakadnak – na, ilyenkor kezdünk a sárkánynak drukkolni.

Hobbitláb-mustra Peter Jackson módra Forrás: Fórum Hungary

Talán ennyiből is kiderült, nem sikerült túlságosan érdekfeszítőre Peter Jackson rendezése, és sajnos a sokat emlegetett látványvilág (a 48 kocka/másodperces sebesség) sem váltja be a hozzá fűzött reményeket: időnként egy iskolai ballagás házi videójára emlékeztet, amit látunk. Az esztétikai egyenetlenség még ennél is fájdalmasabb, a délutáni gyerekfilm-sorozatok hangulata és a 300 vérpumpája között túlságosan is könnyen találta meg a legrövidebb utat a rendező. Kár, hogy a regényhez való hűség és a szórakoztatás között nem sikerült ilyen magabiztosan kapcsolatot teremteni. A rajongóknak persze így is kötelező, ahogy a folytatások is, a sárkány még ott vár, és még az se derült ki, vajon Zsákos Bilbó vendégei megérkeznek-e a hobbitzsúrra.

(A hobbit - Váratlan utazás. Színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi fantasy, 169 perc, 2012. Rendező: Peter Jackson. Forgalmazó: Fórum Hungary)

mno.hu - Szathmáry István Pál