Már egy szimpla mínuszos hírbe is beleférne, kegyeleti okokból jegyzetben emlékezem meg arról, hogy az MSZP szombati választmányi ülésén ]]>lemondott a párt két társelnöke]]>, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre. Lépésük várható volt, az MSZP már a mostani EP-választáson sem önállóan indult, a DK-val és a Párbeszéddel szövetségben kapott csörgősipkát a fejére. (Önmagában már évek óta a parlamenti küszöb alá mérik a felekezetet.) Még a legbigottabb balos politológusok is úgy tartják, se jó vezetőik, se jó ideológiájuk nincs a szocialistáknak. Hogy a szellemi kapacitásukról már ne is essék szó…

Pedig pár éve még milyen impozáns szavazatszerző programot állítottak össze! Visszaszerezni a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt elveszített karaktert! Újra elő a Horn Gyula-i gondolattal: szövetség a kisemberrel! És így tovább. Ám nem történt semmi érdemleges, továbbra is a párttagság gerincét alkotó lumpenproletariátus irigységére spekulálva próbáltak híveket szerezni. Miközben alighanem maguk is tudták: a választó nem hülyíthető tovább; az értelmesebbje már réges-rég vette a kalapját, a sztálinista bigottak meg átpártoltak a szemkilövőhegyi emberhez vesszenorbánozni. (Szocialista politikus 2026-ban aligha jut be az Országgyűlésbe – legföljebb valamelyik szervezett turistacsoport hétvégi látogatásainak egyikén, vizsgázott idegenvezető kíséretében.)

Csak szólok! Azt a bizonyos elhíresült „Merjünk kicsik lenni!” szemléletet Kovács Laci bácsi nem a pártjának javasolta, hanem a magyar nemzetnek. Pechjére fordítva történt, a nemzet növekedésnek indult, ellenben az övéi – íme! – épp most mennek a lecsóba.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>