A görög nyelvben akronímának mondják, amikor egy rövidítésnek önálló értelme is van. A BRICS Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika által létrehozott szerveződés, amely összeolvasva közel van ahhoz az angol szóhoz („bricks”), ami azt jelenti, hogy téglák vagy kicsit elegánsabban szólva, építőkövek. Mert ennek a szervezetnek a létrehozásával az öt alapító ország valóban egy építkezés alapköveivé vált, egy olyan építkezéséé, amely az egész világot átformálhatja az előttünk álló évszázad során.

Mivel a BRICS most lezajlott csúcstalálkozója fordulópontot jelent ebben a folyamatban, így nem érdektelen kicsit eltöprengenünk a történések mélyebb rétegeiről is. Ma már közhely, de attól még igaz, hogy az elmúlt fél évezred során a modern Nyugat valami olyat vitt végbe, ami az emberiség eddigi történelmében teljesen értelmezhetetlen volt. Az egész világot egyetlen univerzális civilizációba kényszerítette, a nyílt és a rejtett léterőszak szinte minden formáját felhasználva e törekvése során. Ez már önmagában is végzetes tettnek bizonyult, hisz valójában nincs olyan, hogy „emberiség”, és univerzális emberi civilizáció, hanem csak egymástól tektonikai mélységekben elkülönülő nagykultúrák vannak, mert egy adott nagykultúra az emberi létezés legvégső szellemi horizontja. Ettől még persze minden nagykultúra szabadon dönthet arról. hogy fenntart-e bármilyen kapcsolatot a rajta kívül létező nagykultúrákkal, de azt is tudomásul kell venni, ha egyes nagykultúrák úgy vélik, hogy a maguk részéről inkább a saját „univerzumukban” szeretnék átélni a létezést. Mondhatni „ab start” sejthető volt, hogy ebből a brutális kényszerekre épülő „összenyitásból”, amely egyúttal a világ erőszakos „nyugatosítása” volt, az egész emberi lét számára drámai következmények adódnak majd, amelyekkel most már napi rutin szintjén szembesülünk is életünk során.

Ezt az eleve kudarcra épülő történelmi zsákutcát azonban az tette/teszi igazán végzetessé, hogy a nyugatias modernitás egy élősködő létszerveződési mód, amely ezt az „összenyitást” főként arra használta fel, hogy segítségével, az állandó expanzió és így a világ többi részének kegyetlen kifosztása őt magát, mint a legsikeresebb létmódot tűntesse fel hamis önbemutatása során. A „világ többi része”, amelyet Roger Scruton szellemes szójátéka alapján (The West and the Rest) „Rest” néven említünk, szóval ez a „reszli”, a „nem-Nyugat”, amely ma a világ népességének több mint nyolcvan százalékát teszi ki, mindig is kényszerként, megaláztatásként és kifosztásként élte át ezt a folyamatot, saját anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi önazonossága erőszakos lerombolásaként, de az eleve bukásra ítélt lázadási kísérleten kívül többre nem futotta erejéből. Sőt, mivel a, Bibó István szóhasználatával élve a „túlfeszült lényeglátók” mind elbuktak, így mondhatni automatikusan a „hamis realisták” kezébe került az irányítás, akik a nyugatias modernitás birodalmi elitjeivel kollaborálva folyamatosan segítették is ezt a, saját népüket „kényszernyugatosító” folyamatot.

Különösen megrendítő volt mindez az emberi létezés két meghatározó nagykultúrája, India és Kína esetében, így aligha véletlen, hogy mindketten a BRICS alapító tagjai. Az ezzel foglakozó elemzések „trikontinentális” zónának nevezik az Amerika, Afrika, Ázsia alkotta világot, amely a nyugatias modernitás léterőszakának fő célpontja volt. Így aztán a BRICS ezeket reprezentálja, Brazília Amerikát, Dél-Afrika Afrikát és India és Kína Ázsiát, Oroszország pedig, noha az európai fehérember keresztény nagykultúrájának a része, de története mégis úgy alakult, hogy a modern Nyugat létkifosztásának egyik legfőbb céltáblájává vált. És bár Napóleon, Hitler és most az Amerika által megjelenített globális „Nyugat-birodalom” igyekezett valamilyen magyarázó ideológiával indokolni Oroszország elleni rablóháborúját, de a valódi cél mindhárom esetben e roppant erőforrásmező élősködőként való permanens kifosztása volt, és most is az.

Ez az egyre végzetesebben „forráshiányossá” váló amerikai globális birodalom azt remélte ettől az általa kiprovokált, de költségtakarékossági okokból saját területétől és saját „emberanyagától” távolra kiszervezett proxyháborútól, hogy egyúttal a Rest megfegyelmezésének is jó eszköze lesz, de tévedett. Úgy vélte, hogy a megrettent Rest azonnal és egyértelműen az amerikai birodalom teljes anyagi és szellemi támogatásával reagál majd, ám nem így történt. Egyre inkább az látszik kiderülni, hogy a Rest éppen hogy az amerikai birodalommal szembeni oppozíciójának látványos kifejezésére próbálja felhasználni ezt a háborút, amely önmagában is értelmezhetetlenné teszi a birodalom háborús győzelmét.

Van azonban egy olyan döntő fontosságú mozzanat, ami nagy mértékben megnehezíti azt, hogy bármilyen hipotézisünk legyen e törekvésnyaláb lényegéről és kimeneteléről. És ez az, hogy a világ nyugatosítása nagyon „mélyre ment”, így az öt alapító tag mindegyikének társadalmi, gazdasági önazonossága a nyugatias modernitásban elért sikerességre épül. Vagyis nemcsak hogy nincs ontológiai értelemben alternatív létszerveződési módjuk, de olyan elbeszélési módjuk sincs, amely egy ilyen létmód alapját képezhetné. Dinamikusan szélesedő és egyre nagyobb globális támogatást élvező szervezetük tehát egyelőre inkább arra a tagadásra épül, amely elutasítja a globális hatalomszerveződésnek és hatalomgyakorlásnak azt a módját, amelyre az amerikai világbirodalom ma épül.

Hogy a „nemek” után mire mondanak majd igent, az mutatja majd meg e törekvés történelemformáló erejét.

Bogár László

A szerző közgazdász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>