„Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy társelnökként én köszönthetem Csintalan elvtársat a közösségünkben” – nyájaskodott Komjáthi Imre az egyszázalékos MSZP-be visszalépő bukfencmester pártbeli visszavételének ünnepi eseményén. A lelkesedés egyet jelenthet a szocik népszerűségének további csökkenésével. Magyarországon ugyanis napjainkban szívből jövő elvtársozással sok rajongót nehezen lehet összelasszózni.

Csintalan látványos visszaléptetése az MSZP-be a szocikat azzal kecsegteti, hogy „innentől kezdve nem mennek tőlünk, hanem jönnek hozzánk.” Nem tudom, hogy Herczog Edit mire alapozza mérhetetlen optimizmusát, hacsak nem Csintalan szépségére, aki előbotorkált Kecskemét melletti tanyájából, hogy a megyeszékhelyen aláírja a belépési nyilatkozatot, s a látványtól a rajongók lába nyilván megremeg, s mondják: itt a nagy Csintalan, aki Horn Gyula 1994-es győzelmekor örömében bukfencet vetett a Hősök tere betonján. Most pedig jelképesen és kézen fogva Komjátival ismételték meg ugyanazt, mert szerintük innentől kezdve az MSZP meredeken megindul felfelé a népszerűségi listán. Vagy nem.

Merthogy mitől is menne végbe mindez? Az ugyanis valószínűleg kevés lesz, hogy Csintalan elhatározta, „muszáj valamit tennem, hogy az unokáim ne úgy nézzenek rám annak idején, mint egy sunnyogó csótányra”, aki az orbáni autokráciának asszisztál.

Van azonban itt más bibi is. Csintalan ugyanis nehezményezi a HírTV-ben, „ahogy a magyar kormány viszonyul a háborúhoz”. Magyarán nem tetszik neki, hogy a kormány békepárti, amit a lakosság elsöprő többsége – pártállásra való tekintet nélkül – támogat. Ezek alapján virtigli brüsszelita, gyurcsányista háborúpárti álláspontot képvisel. Amire szerintük csak úgy dőlnek majd az MSZP-hez a szavazók.

Csintalan továbbá mintegy lenácizta a magyar parlament négyötödét. A kormánypártokra és a Mi Hazánk utalhatva, a köztársasági elnök kegyelme kapcsán azt mondta, „a magyar parlament négyötöde lassan túllépi a valamikor még olyan kivételesnek látszó Kurucinfó hangnemét”. Budaházyra gondolva kijelentette: „Elnöki felkenésben, megemelésben részesült a magyar szélsőjobbos nyilas mozgalom.” Ócska, komcsi duma.

Az is „növelheti” a Csintalannal gazdagodott MSZP népszerűségét, hogy a mi jó Sándorunk úgy látja, hogy Magyarországon alkotmányos puccs zajlik, szerinte ugyanis a parlament nem funkcionál. A parlament ugye szerinte azért nem funkcionál, mert kétharmados többségben választották meg a Fidesz–KDNP-t. Ha ez a testület jogszabályt alkot, azaz demokratikus alapon működik, teljesíti a választók által számára kiszabott feladatát, akkor az Csintalannak „nem funkcionáló parlament”. Szerinte ez nyilván botrány. Itt valami alkotmányos puccsról lehet szó.

Ezzel kapcsolatban tudjuk, hogy az alkotmányos puccs a választás előtt Gyurcsány és jogászhaverjainak vesszőparipája volt, akik feles többséggel akartak alkotmányt módosítani. Csintalan szerint valószínűleg ez esetben szó sem lehetett volna alkotmányos puccsról, de ha a Fidesz–KDNP a szavazás eredményének megfelelően törvénykezik, akkor bizony nem funkcionál a parlament.

Azt természetesen tudja, hogy összefogás nélkül esélye sincs a baloldalnak sikerre, ettől függetlenül tudjuk, hogy amikor a 2000-es évek elején kilépett az MSZP-ből, arról beszélt, hogy ezt a rendes, jó állapotban lévő pártot olyan szörnyecskék lepték el, akiket A Nyolcadik utas: a Halálban is láthatott. A 24.hu-nak kijelentette: „Nekem Gyurcsány Ferenc politikai tevékenysége minősíthetetlen volt, és most is az. (…) Az az autoriter rendszer, ami ott van, az nekem nem jön be. A rendszerváltás szerintem másról szól, mint egyik autokráciát leváltani a másikra.” Most pedig Csinti arra készül, hogy azzal a Gyurcsánnyal fogjon össze, akihez neki nem fűlik a foga.

Lássuk be, különös gusztusa van, de ez tőle nem újdonság.

És finnyás is, mert nem tetszik neki az a kormány, amit negyedszerre kétharmaddal választottak meg. Merthogy „olyan ország építése zajlik, amelyben az állampolgár alattvaló. Én például nem akarok alattvaló lenni és nem is fogok úgy meghalni. Aki ezt nem fogja föl, az a történelem szemétdombjára fog kerülni.”

Hát dióhéjban ennyi az újratöltött MSZP-s Csintalan elvtárs országmegváltó programja. Egy biztos, semmit nem akar úgy csinálni, ahogy a többség akarja. Szerinte ez a siker titka. Tiszta komcsi, liberális politika.

Hogy ezek után ki kerül a történelem szemétdombjára, az egy százalékon álló szocik vagy az ötven százalékos Fidesz–KDNP? Kérem, döntse el a kedves olvasó.   

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>