- 0
A mondás, miszerint a humor a kétségbeesés udvariassága, kevés magyar alkotó életművét jellemzi jobban, mint a 125 éve született Karinthy Frigyesét, aki tapintatos kíméletlenségével vált mindörökre a békebeli bizakodásból a legsúlyosabb kételyekbe menetelő modern kor krónikásává.
Az előszeretettel idézett karinthyzmusok („humorban nem ismerek tréfát”) vagy a szintén gyakran citált Kosztolányi-mondat („Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni”) sem feledtetik, hogy Karinthyt a mai napig hajlamosabbak vagyunk a nemzet nevettetőjének, kifinomult kávéházi tréfamesterének, továbbá a Micimackó frappáns magyarítójának tekinteni, mintsem egy elképesztően eredeti és szabálytalanságában is teljes értékű szellemi teljesítmény alkotójának – aminek persze meghatározó részét képezik a humoros művek és a fordítások.
Korán támadt betegsége végképp pontot tett annak a görcsös igyekezetnek a végére, amivel ez a számtalan műfaj között otthonos eleganciával cikázó, fáradhatatlan elme a nagy és komoly mű megírására tett kísérletet, miközben az az aprópénz – amire látszólag a tehetségét váltotta – időtállóbb szellemi valutának bizonyult legtöbb, azóta feledésre ítélt, kortársa veretes munkáinál. Elég csak annyit említeni ehhez, hogy az Így írtok ti nem csupán fonákja, de teljes értékű tablója is a magyar nyelvű irodalomnak. Az egyik legnyitottabb és legjátékosabb szellem távozott vele a magyar kultúrából: Karinthyt minden újdonságra nyitott alkotó volt, akit a természettudományos eredmények éppúgy érdekeltek, mint az egyre meghatározóbbá váló új művészeti irányzatok vagy a film.
Zabolátlan elme, szabálytalan életmű Forrás: OSZK |
Budapesti kispolgári családban született 1887. június 25-én. Eleven szellemi közegben, művészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. Tehetsége korán megmutatkozott: még a Markó utcai reálgimnázium 15 éves tanulója volt, amikor első regényét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ című lap. Szellemi étvágya mérhetetlen, talán ezért sem fejezte be tanulmányait, pedig az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat. 1908-tól a Nyugat munkatársa, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza barátja volt. 1912-ben egyszerre jelent meg két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye s az irodalmi paródiáit tartalmazó Így írtok ti, amellyel egy csapásra ismert és népszerű lett.
Elkötelezett pacifista volt, és az elsők között adott gúnyos látleletet a modern diktatúrákról, és az ember huszadik századi elaljasulásáról. Az örökös kedvencnek számító művében, az 1916-os Tanár úr kérem írásaiban pedig archetipikus helyzeteket és magatartásformákat tűzött a tolla hegyére.
1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála, a neves svéd professzor, Olivecrona műtötte meg. Az „élményből” született meg a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye is. A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített, de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
Aki humorban nem ismert tréfát Grafika: Szathmáry István Pál |
Karinthy kiváló műfordító is volt, neki köszönhetjük a frappáns nyelvi fordulatokban gazdag Micimackót, s ő ültette át magyarra a Tom Sawyer kalandjait is. A maga korában is kimondottan közismertnek számító író családi élete is szinte a nyilvánosság előtt zajlott. Mindkét felesége korábban férjes asszony volt. Első asszonyától, Judik Etel színésznőtől született Gábor fia, aki költő lett, és akinek élete tragikusan alakult, amiről többek között az unoka, Karinthy Márton Ördöggörcs című könyvéből is megtudhatnak részleteket az olvasók. A második feleség, a legendásan szabad szellemű és -szájú Böhm Aranka volt, házasságuk a nő és férfi örök párharcának ékes és meglehetősen zajos bizonyítéka volt, erről törzshelyük, a Hadik Kávéház vendégei is gyakran megbizonyosodhattak. Frigyükből született Ferenc fiuk jelentős és népszerű író lett.
Végül álljon itt egy idézet arról, hogyan érezte magát a világban ez a sok műfajú zseni:
Életem folyamán ez a homályos érzés, hogy nekem valami „elintéznivalóm” van, valamit ottfelejtettem, valamiért vissza kellene menni, valamit s méghozzá a legfontosabbat, kihagytam, holott éppen a „valamiről” van szó, különben talán nem is jöttem volna a világra…
mno.-hu - Szathmáry István Pál