De én is azonnal arányt tévesztenék, ha nem fűzném hozzá eme állításomhoz azt a szomorú tényt, hogy a nemzeti oldal is hajlamos az aránytévesztésre. Nem szívesen írtam erről az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben, talán rosszul értelmezett összetartozás-tudatból. Csak akkor káráltam, ha már tűrhetetlenné vált eszmetársaim aránytévesztése, amikor is balliberális idiotisszimák előtt hajbókoltak, göthös lótüdőket, senkijanikat tupíroztak naggyá. Például a teljesen niemand Tamás Gáspár Miklóssal, mint tényezővel foglalkoztak a nemzeti sajtóban, halálosan komolyan vették hülye kijelentéseit, amelyeket csak azért hangoztatott, hogy ugrassa a tárgyilagosság látszatában föltűnősködő nemzeti médiát, a nemzeti értelmiség önálló gondolkodásra és ítélkezésre kevésbé alkalmas egyedeit. Nyugodt lélekkel kijelenthetem, TGM ravaszul megvezette ezen kollégáimat, s ő is, a balliberális löttyentyűk társasága is jókat röhögött rajtuk.

Ha figyelemmel kísérik a hiszteroliberális politikusok vagy médiakenguruk megnyilatkozásait, azt tapasztalhatják, hogy még véletlenül sem esnek ebbe a hibába, sőt nagyon okosan kerülik az ellentábor szereplőinek mindennemű elismerését. Az elhallgatás, a meg nem említés, a letagadás művészei ők és a nemzeti média, de a nemzeti politika is képtelen arra, hogy ezt az okos taktikát eltanulja tőlük. Sőt. A nemzeti oldal hagyja, hogy megtévesszék, és még saját értékeit és saját igazságait is fél beismerni. Őrület ez.

Nem kell bizonyítgatnom, hogy a nemzeti média zászlóshajója a Magyar Nemzet. Az sem vitás, hogy a magyar nyelvű napilapok között határon innen és túl a legszínvonalasabb. Ezért okozott sokunknak súlyos csalódást az a hibája, amit május másodikán követett el a címoldalon. Hatalmas fénykép Gyurcsányról, a „Gyurcsány vagdalkozik” című cikkhez, ezzel a legfontosabb hírnek tupírozva a hazudozóművészt, közellenséget, bukott miniszterelnököt és bedugult politikust.

Eme elképesztő aránytévesztés mértéke akkor bontakozik ki teljes valójában, ha azt is megemlítjük, hogy éppen akkor járt hazánkban a kínai küldöttség, vagy kétszáz kínai üzletemberrel, akiket a jelen és a jövő első számú világpolitikai tényezője, Li Ko-Csiang vezetett.

Az esemény horderejét növelte, hogy mindössze három fővárosba látogattak: Budapestre, Brüsszelbe és Moszkvába. Amely gesztussal a világ egyik első hatalma látványosan lenullázta másfél esztendő hazai és nemzetközi rágalmazó szarrágoncait.

A gyönyörtől és a diadalmámortól hangosan visítania kellett volna a nemzeti oldalnak. A vezérhajónak az első oldalán csak a kínaiakkal kellett volna foglalkoznia, hatalmas fényképekkel. És nem Gyurcsány nem létező szakdolgozatával pöcsölődni! Érzékelik-é az aránytévesztésnek ezt az elképesztő méretét? Ehelyett az első oldalon, legalul, harmadik hírként közlik a kínai küldöttség látogatását zanzásított fényképpel, hogy az összes kínai arca Orbánéval együtt ráfér Gyurcsány fejére.

Hát persze, hogy hiszteroliberális média úgy kicsinyítette az esemény jelentőségét, ahogyan csak futotta plöttyedt erejéből. Mert ő pontosan fölmérte, ez a látogatás csapás rájuk nézve. Mit kellene tennie a médiaszerkesztőnek?

Gyurcsányt hátra pöckölni a bűnügyi rovatba. Pederaszták, családirtók, áruházi tolvajok társaságába. Közéjük való. Az már önmagában is megsemmisítő irónia, ha a valódi helyén emlegetjük ezt a szánalmas pojácaselejtet.

Szalay Károly - demokrata.hu