1999. február 2-án délelőtt 11 óra tájban egy sötét, hosszú kabátot, fején kapucnit, arcán sálat viselő férfi lépett be a XV. kerületi Palotás presszóba. A vélhetően egy 7.65-ös cseh gyártmányú, Scorpion géppisztolyból adott le húsz lövést. Egyik áldozatát tarkón, másikat szembe lőtte. Döcher felesége és az asztalnál ülő harmadik férfi sértetlen maradt. A leszámolás alig néhány másodpercig tartott, majd a gyilkos sietve távozott. A rendőrség kezdetben egy helyben toporgott, a közvélemény csak néhány pletykaszinten felmerült verziót ismert meg a gyilkossági ügy kapcsán.

A gyilkosság indítékának először azt tartották, hogy Döcherék belekeveredtek egy olyan, szerbekkel folytatott, fegyverkereskedelem miatti üzleti-elszámolási vitába, ami miatt kiadhatták rájuk a kilövési engedélyt. Szóbeszéd tárgyát képezte, de az osztrák Die Presse is azt feltételezte, hogy a hazánkban tevékenykedő titkosszolgálatok valamelyike intéztette el a nehezen kezelhető férfit, a pletykát pedig az is erősítette, hogy a magyar katonai titkosszolgálat több munkatársa is jelen volt a kisvendéglőben az emberölés elkövetésekor. Az ő szerepüket később tisztázták.

A lap arról is írt, hogy esetleg egy, a rendőrség keretein belül működő, úgynevezett „halálosztag” kezdte meg a működését ezzel az akcióval. Ilyen csoport működött Brazíliában, ahol a rendőrség által jól ismert, de bizonyítékok hiányában felmentett bűnözőket egy különleges osztag „hatástalanította”. 

Gyanús körülmény az is, hogy Döcher annak ellenére dolgozhatott a kocsmában, hogy a nehézfiú ötéves börtönbüntetését töltötte, és mint a boncolás során később kiderült, egészségügyi állapota sem indokolta volna a kedvezőbb elbánást (bár egyes források szerint rákban szenvedett). Döcher György külső foglalkoztatásának engedélyezésében közreműködő K. Györgyöt, a Budapesti Fegyház és Börtön gazdasági igazgatóját később eljárás alá vonták, és a katonai ügyészség hivatali visszaélés miatt vádat emelt ellene, a bíróság azonban bizonyítottság hiányában felmentette a volt igazgatót.

Döcher György félreállításával kapcsolatban egy olyan teória is napvilágot látott, hogy a férfi egy úgynevezett bartergyilkosság áldozata lett. A barterban elkövetett gyilkosság röviden annyit jelent, hogy a merényletért a bűnbandák nem pénzzel fizettek, hanem barterüzlet köttetett, azaz egy másik kivégzéssel rendezték a számlát. Az akkori híresztelésekből ez utóbbi bizonyult valósnak, amennyiben beigazolódik a Fővárosi Főügyészség vádja. A vádhatóság ugyanis néhány hónappal ezelőtt vádat emelt a bűnügyben.

A hatóság vádja szerint Döcher kivégzéséhez köze van az éjszakai életben Turekként ismert U. Alexnek (korábbi nevén H. Sándornak), akit a bűncselekmény felbujtójának tartanak, a másik érintett B. Károly, ő elkövetőként vehetett részt a leszámolásban. Döcher György és egykori testőre megölésében egy harmadik személy, egy bizonyos Sz. Árpád is részt vett, de a Paprika becenéven ismert férfi már nem él, autóbalesetben hunyt el. Róla azt érdemes tudni, hogy ő volt Sátor Lajos első számú kivégzőembere, így nem véletlen, hogy – amennyiben a vád beigazolódik – őt is megbízta főnöke az alvilág hóhérának és Csontkezűnek nevezett Döcher likvidálásával. A Szlovákiában is otthonosan mozgó Tureket még 2021 októberében vette őrizetbe a Nemzeti Nyomozó Iroda a Terrorelhárítási Központ (TEK) segítségével, B. Károlyt pedig aznap Németországban fogták el. A rendőrök mindkettőjüket előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntett megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként, majd az ügyészség bő egy évvel később vádat is emelt ellenük. Jelenleg mindkét férfi letartóztatásban van.

Amit a hivatalos közlésekből tudni lehet, a gyilkosság előzménye, hogy Turek, miután megromlott a kapcsolata Döcher Györggyel, megkérte a felvidéki maffia rettegett vezetőjét, Sátor Lajost, hogy ölesse meg korábbi bűntársát és barátját. Sátor rábólintott a gyilkosságra, ám cserébe azt kérte, hogy Turek végezze ki riválisait, a Pápay klánt (ez volt a hírhedt dunaszerdahelyi mészárlás). Lényegében bartergyilkosságban állapodtak meg. A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én végezték ki Dunaszerdahelyen, a Fontana étterem emeletén. A maffialeszámolást hárman követték el, egyikük a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, két elkövető pedig az emeleten a 113, gépkarabélyból leadott lövéssel tíz bandatagot ölt meg. A maffiózók – vesztükre – azt hitték, razzia van a bárban, mivel a támadók kommandós öltözetben – „Mindenki a földre! Rendőri akció!” felszólítással – törtek rájuk.

A dunaszerdahelyi mészárlásban Turek és B. Károly is érintett a szlovák hatóság szerint, utóbbi személy ugyanakkor együttműködik az ottani rendőrökkel. A férfit a magyar hatóság egy egyedülálló bizonyítási eljáráshoz „kölcsön is adta” a szlovákoknak: B. Károlyt a vérengzés helyszínére vitték és „újrajátszatták” vele, hogyan történt a tízes gyilkosság. Információink szerint a bűnöző nemcsak a dunaszerdahelyi tömeggyilkosságban, hanem a Döcher-ügyben is segíti a rendőrök munkáját.

Mindezek megértéséhez egészen a nyolcvanas évek végéig kell visszatekintenünk. Forrásaink elmondták, ahogy a legtöbb éjszakai életben jól ismert figura, Turek is betörésekből, majd portázásból tartotta fenn magát a húszas évei elején. Ő és barátai adták a portát például a Moment discóban, de sokat járt az Expo nevű szórakozóhelyre is dolgozni. Informátoraink azt is elmondták, hogy Turek már fiatalkorában sem félt senkitől, és erre a harcművészetekben jártas férfinak minden oka meg is volt. „Mindenkiről vannak történetek, hogy ők mennyire gengszterek voltak, de azért maradjunk annyiban, hogy Turek egymás mögé rakna tízet a nagymenő gengszterekből és átütné őket, mint egy deszkát” – mondta U. Alexet ismerő egyik forrás lapunknak, aki azt is kiemelte, hogy a nehézfiú Döcher Györgyöt valamikor 1990 környékén ismerte meg, onnantól kezdve pedig a két férfi elválaszthatatlan barát lett. A páros az éjszakai élet jelentős figurái közül mindenkit ismert: Portikot, annak mentorát, Drobilich Gábort, Tanyit, Seres Zoltánt, de a váci hetek elnevezésű büntetőügyben együtt ültek a vádlottak padján az 1996-ban kivégzett Prisztás Józseffel is, akinek különböző kintlévőségeit „hajtották be”.

Nem sokkal „munkaadójuk”, Prisztás halála után a szlovák alvilág legjelentősebb figuráit – egy volt magyar cselgáncsozón keresztül – is megismerte Döcher György, Turek pedig barátja segítségével került kapcsolatba Sátor Lajosékkal. Korábban Sátorék Molnár Péter veszprémi vállalkozóval és körével ápoltak jó viszonyt, forrásaink valamikor az autójában felrobbantott Molnár halála utáni időszakra, 1997 második felére teszik az összefonódást a Turek–Döcher kettős és a szlovákok között. Informátoraink hangsúlyozták, hogy Sátor mindkét magyar nehézfiút személyesen ismerte, és mindkettőjükkel üzletelt is. Ám végül úgy alakult, hogy a szlovák, illetve szlovákiai magyar bűnözők inkább Turekkel alakítottak ki szorosabb kapcsolatot. Barak Dávid felvidéki újságíró Elásott igazság című könyvében így jellemzi ezt a viszonyt: „Sátor és Turek kiválóan egymásra találtak, hiszen egy tőről metszették őket. Végtelen rámenősségük és könyörtelenségük okán lettek katonákból a pénzért és hatalomért cserébe lehetetlent nem ismerő alvilági vezérek. Egyezségük úgy szólt, hogy amikor a nemzetközivé váló csoport Magyarországon van, akkor Turek irányít, viszont amikor Szlovákiában múlatják az időt, Sátor a főnök.”

Forrásaink ezzel kapcsolatban arról beszéltek, hogy amíg nem történt meg a dunaszerdahelyi mészárlás, azaz a Pápay klán likvidálása, addig a Pápayék szemében a halálos ellenségnek tartott Sátorék 1997–98-tól gyakorlatilag végig Magyarországon tartózkodtak. Turekék mindenben segítették őket, a Duna Pláza közelében, valamint Nagykovácsiban béreltek nekik például lakásokat. A Sátor-banda az 1999. március 25-én végrehajtott vérengzés után vetette meg újra a lábát Dunaszerdahely környékén. Barak könyvében arról is írt, hogy Turek és Sátorék meg is ünnepelték Dunaszerdahelyen az új bűnszervezet létrejöttét.

Ez már bőven az az időszak volt, amikor mai nevén U. Alex „a verekedős haverból egy rettegett figurává vált” – állította egyik, Tureket a 90-es évek eleje óta ismerő forrásunk. Mindezt egyik rendőrségi informátorunk is megerősítette, aki szerint az alvilág erős emberei is rettegtek a Döcher–Turek párostól, a rendőrök legkeményebb alvilági téglái is félelemmel beszéltek róluk. Többen azt is elmondták lapunknak, hogy Turek hihetetlen meggyőzőképességgel és rendkívüli karizmával rendelkezik, így nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is nagyon erős. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy „ezzel a rábeszélőképességgel egyházat kellett volna alapítania”. Forrásaink elmondták azt is, hogy a nehézfiú sok mindent el tudott hitetni a környezetével, többek között nemegyszer előfordult, hogy környezetének politikai kapcsolatokat emlegetett, ám utóbb kiderült, ez nem volt igaz, csak a pozícióját szerette volna erősíteni azzal, hogy különböző politikusok neveivel dobálózott.

Ha a keménységről volt szó, abban Döcher György sem maradt el társától: ő először még iskolásként hívta fel magára a hatóságok figyelmét, amikor megbukott egy autótolvaj-társasággal. Egyikük beszélt, nem sokkal később felakasztva találták. Egy másik férfi, aki tudott későbbi autóelkötéseiről, állítólag zsarolni próbálta, ő is kötéllel a nyakán végezte. A Csontkezű 1986-ban, még fiatalkorú elkövetőként állt először bíróság előtt súlyos testi sértésért. A katonaságnál ugyancsak balhéba keveredett, ezért 1988. május 12-én a Kaposvári Katonai Bíróság tíz hónap „futkosóra” – fegyelmező zászlóaljra – ítélte. Döcher tehát már – a nem bizonyított gyanú szerint – egészen fiatalon „túl volt” több gyilkosságon, de a 90-es évek elején már a hírhedt párost együtt is összefüggésbe hozták nem egy emberöléssel. 

Folytatjuk.

Borítókép forrása: Police.hu

]]>www.magyarnemzet.hu]]>