- 0
Az egykori Tini becenévre hallgató Bródy János szövegíró-zenész, aki ma már csak rezignált nyuggernek minősíti magát, most sem érzi jól magát a bőrében. Szeptemberben a HVG-ben fejtette ki, hogy lélekben is csatlakozni kellene Európához, a minap a HírTv-ben pedig Kálmán Olgának fanyalgott a közállapotok miatt. (Erről más aspektusból tegnap már írtunk – a szerk.)
A 71 éves ’rezignált nyugger’ szerint ahhoz az Európához kellene már lélekben is csatlakozni, ami alatt nyilván az Európai Uniót kell érteni, amely folyamatosan nyomás alatt tartja Magyarországot. Illegális bevándorlók betelepítésével erőszakosan meg akarja változtatni a társadalom identitását, keresztényi gyökereit. Létbizonytalanságot importálva a személyi okmányokkal elvétve rendelkező jövevények közt könnyen elrejtőző potenciális terroristákkal. Azt az EU-t akarja lélekben közelebb hozni, amely az általunk évtizedeken át megutált pártállami időket, annak az ideológiáját jelentő marxizmust liberális köntösben próbálja ránk erőszakolni, hogy a senki által meg nem választott uniós bürokraták gátlástalanul uralkodhassank a nemzetállamok felett. Újraélesztve azt a (proletár)diktatórikus hatalomgyakorlást, amit az 1990-es rendszerváltozáskor Magyarország nagy nehezen lerázott magáról.
Bródy lélekbeli Európához csatlakozásának igenlése azt jelentheti: sürgeti, hogy a Bizottság a továbbiakban ne a szerződések őre, hanem a tagállamok csendőre legyen. Sürgeti továbbá, hogy ez az erőszakos, a Soros-terv által vezérelt liberálfasiszta, globálnyik politika, ami – ha tehetné –, már holnap vörös szőnyeget guríthasson Gyurcsányék nemzetáruló politikája elé. Mindent elkövetne azért, hogy ha az ellenzéki pártoknak demokratikus úton végképp nem megy a hatalom megszerzése, akkor Alaptörvény-ellenesen változtasson. Például úgy, hogy a civilnek álcázott, Soros által fizetett NGO-szervezetek, a szintén Soros és Simicska által fizetett ellenzéki sajtó hadoszlopai közreműködésével erőszakos utcai megmozdulásokkal válasszák el a kormányrúdtól Orbán Viktort és csapatát.
Bródynak és maroknyi értelmiségi alakulatának ugyanis nagyon nem tetszik a rendszer. Azoknak, akik például ott voltak a Göncz-szobor minapi avatásán, mind a tizennégyen, akik mindig ott vannak, ahol összegyűlnek a kormányellenes gyűlölet leghangosabb szószólói Bojár Gábortól, Bródyn, Jordán Tamáson, Koncz Zsuzsán át Majtényi Lászlóig, Mécs Imréig, Kunhalmi Ágnesig. A legvisszataszítóbb az Bródy magatartásában, hogy igazából nem volt neki semmi baja még a Kádár-rezsimmel sem. Hiszen mennél nagyobb „ellenzéki” hisztit gerjesztett maguk köré az akkori Illés zenekar, annál jobban nőtt a népszerűsége. Annál kevésbé voltak kiszolgáltatva a most is olyannyira savalt „uram bátyám” rendszernek, annak a természetes hierarchiának, amely mindenütt a világon valamennyire kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat a főnöküknek. Ez a rend alapja.
Bródy álságos módon úgy lázítja a magyarokat most is az Orbán-rezsim ellen, hogy neki – a nem feltétlenül megérdemelt országos népszerűsége révén – nincs egzisztenciális félnivalója a holnaptól, mert a lemezeit, könyveit, színházjegyeit megvásárló közönség bőven eltartja őt és családját. S miközben
Gyurcsányék esetleges ismételt hatalomra kerülése őt újfent páholyba emelné, addig a magyarokat olyan kiszolgáltatottá tenné a demokratikus baloldalnak, Soros és az EU „demokratikus” diktatúrájának, hogy csak úgy nyekkenne a nép. S ezt a magyarok nagyon is pontosan érzik. Demszky, Gyurcsány, az SZDSZ húsz év alatt megtanította nekik. Így az egészséges életösztönük nem engedi, hogy hagyják, 2002-höz hasonlóan még egyszer becsapják őket.
Amióta pedig a napokban megjelentek az utcán a Nemzeti Konzultáción való részvételre felszólító plakátok, azóta különösen rosszul érzi magát a bőrében Bródy János. Válaszul ki is tett egy dalt a Facebook oldalára. Azzal a kísérőszöveggel, hogy a plakátokon felszólították az országot, hogy ne hagyják szó nélkül a Soros-terv megvalósulását. Ő nem hagyta. A most kiposztolt, de 1994-ben megjelent dalának a címe: Haggyá má békibe. Már a cím tapló felütésével s a dal hasonló stílusban kreált szövegével is érzékeltetve, hogy szerinte a prosztó magyaroknak még a tagolt beszéd is nehezére esik. Ezzel utalva rá, hogy neki az Orbán-világ, az erős nemzetállam, ahol a többség demokratikusan megválaszthatja vezetőit, nincs ínyére.
Miért? Azt mondja, azért, mert neki napjainkban olyan déja vu érzése van, mintha a pártállami idők feudális, uram-bátyám időszakát élnénk ma is.
Pedig egy fenét.
Az Bródy igazi baja, hogy nem Demszky és Gyurcsány van hatalmon, hogy a Göncz-szobor avatására vagy bármely más, liberálisok által szervezett eseményre mindig csak tízegynéhány ember mozgósítható, s nem több. Hogy „igehirdetéseikre” nincs ember, aki kíváncsi volna. Pedig szerintük csak és kizárólag náluk van a bölcsek köve, s aki ezt nem tudja vagy veszi a bátorságot, és nem tartja tiszteletben, az mind hülye, büdös lábú mucsai, de mindenek előtt rasszista, náci. S hogy az adatok is érveljenek a fenti állítások mellett: Bródy János eddig megkapott 17 kitüntetéséből 11-et a Demszky-Horn-Gyurcsány érában vehetett át, kettőt pedig a pártállam idején. Az eddig utolsó elismerését pedig – micsoda véletlen: Szeged Aranyérmét – Botka László adományozta neki 2013-ban.
Persze, még az is lehet, hogy Bródy mindezzel lelke mélyén tisztában van. Mint ahogy azzal is, hogy rezignált nyuggerként elsősorban a Szörényi Levente és az Illés zenekar fénykorában közösen megszerzett népszerűség haszonélvezője most is. Ezért tud nyugodt maradni például a HírTv riportjában, s odavágni a hatalom felszólítására, hogy Haggyá má békibe. Azért mer olyanokat leírni, amit csak a kiválasztottaknak szabad. Hogy is énekli az ominózus Haggyá má békibe című dalban? „…ne esküdözz hogy jót akarsz / nem kóser az amit kavarsz / há` mé` nem húzol e`fele / és mé` nem hagysz má` békibe.”
Ezt a „kóser” dumát legfeljebb a cukisodás előtt jókat cigányozó, zsidózó rasszista Jobbik engedhette meg magának. Nyilván azért, mert ők is a ballibek kiválasztottjai, ahogy azt Csurka István – Isten nyugosztalja – réges-rég megírta.
Képzeljék el, micsoda égi háború tört volna ki, ha a Bródyéhoz csak hasonló szöveget mondjuk Ákos komponálta volna bele egyik dalába.
Kálmán Olga első kérdése biztos az lett volna hozzá: – Micsoda rasszizmus ez, Ákos? Mégis, hogy képzeli?
Bródytól természetesen ezt elfelejtette megkérdezni a minapi Egyenesen-interjúban.
