- 0
A latin szavazóknál már fordult a kocka, ez várható országszerte is.
Donald Trump július 26-án a volt kampánymenedzserei által alapított agytröszt, az America First Policy Institute washingtoni konferenciájának végén feltételes módban beszélt újraindulásának lehetőségéről a 2024-es elnökválasztáson. Egyúttal élesen kritizálta az elmúlt másfél év Biden-kormányzását, a gazdaságpolitika, az infláció és különösen a migráció és a biztonság területén mutatott eredménytelenség miatt.
Ahogyan a volt elnök fogalmazott: „Ha nincs biztonságunk, nincs szabadságunk sem. Nincs országunk. Az America Firstnek a biztonságot kell jelentenie az első helyen” – húzta alá.
Szerinte minden erőfeszítést meg kell tenni ahhoz, hogy legyőzhessék az erőszakos bűnözést Amerikában. Szenvedélyes beszéde jól megmutatta a két adminisztráció időszaka közötti alapvető szemléletbéli különbséget.
Egyébként Trumppal egy napon Mike Pence, volt alelnöke is felszólalt, aki a washingtoni konzervatív Heritage Foundationnél tartott beszédet. Ő azt hangoztatta, hogy ha a következő választáson a republikánusok győzni akarnak, előre kell nézniük, „többet kell tenniük a panaszkodásnál és a kritizálásnál, egységbe kell zárkózniuk egy bátor, derűlátó program körül”.
Pence ugyanakkor igyekezett távolságot tartani Trumptól, ami mögött – elemzők szerint – az a megfontolás is állhat, hogy Pence 2024-re ettől az elhatároló alapállástól remél komoly esélyt az elnök- és alelnökválasztási jelöltség tekintetében.
A CNN megbízásából nemrég készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett demokrata szavazók 75 százaléka szeretne Joe Biden helyett mást a párt elnökjelöltjeként. Ennek fő oka, hogy az idén nyolcvan (a 2024-es elnökválasztás idején már 82) esztendős veterán politikus egészségi alkalmassága mind gyakrabban válik kérdésessé; a viselkedése kognitív zavarokról, demenciáról tanúskodik, a nyilatkozatait sokszor utólag kell megmagyarázni.
A fősodratú médiában megjelent legfrissebb kutatások olyan képet festenek, miszerint a mostani elnök elődjének sem áll túlzottan jól a szénája a szavazók körében. A republikánus választók 55 százaléka Trump helyett más elnökjelöltet részesítene előnyben egy 2022. nyári felmérés szerint, míg februárban még 49 százalék volt ezen az állásponton.
A The New York Times megbízásából készült közvélemény-kutatás pedig azt mutatta, hogy a republikánusok alig 49 százaléka akarja csak Trump elindulását. A balliberális médiumok szakértői szerint mindez azt is jelezheti, hogy Trump befolyása gyengül a Republikánus Pártra.
Ezzel szemben tényként kezelhető, hogy a Republikánus Párt tagjainak többsége osztotta a trumpi narratívát a 2020-as elnökválasztás tisztázatlan, gyanús körülményeiről. 2021-ben a párt Trumpnak a választásra vonatkozó állításait is felhasználta annak indoklásául, hogy szerintük bizonyos választási restrikciókat kell bevezetni: például a levélben történő szavazás korlátozásával, a választói azonosítóra vonatkozó szabályozás átgondolásával, a korai szavazás lerövidítésével és még számos ötlettel.
Továbbá eltávolították a párton belüli vezető (elnökségi tagként viselt befolyásos) pozíciójából a markánsan Trump-kritikus Liz Cheney wyomingi képviselőt. Cheney korábban megszavazta a második alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) megindítását Trump ellen.
A The Atlantic szerint 2021-ben a republikánus vezetésű szövetségi államokban a korábbi évekhez képest jóval konzervatívabb törvényhozási programot terjesztettek elő, amit viszont a liberális nyilvánosság trumpi hatásként és agresszivitásként állított be.
Vagyis miközben Trump újraválasztási esélytelenségét próbálják tudatosítani az elmúlt időszakban, másrészről mégis a Trump-éra szellemi és közpolitikai lenyomatát vélik fölfedezni republikánus pártbéli és törvényhozási berkekben.
Az még bőven nyitott kérdés, hogy Trump valóban lehet-e republikánus elnökjelölt 2024-ben, még ha erősen ambicionálja is. Lehetséges vetélytársa a 43 éves Ron DeSantis, Florida állam kormányzója, aki ugyancsak a párt jobbszárnyát erősíti. DeSantis 2013 és 2018 között volt Florida 6. körzetének képviselője, ekkor vált ismertté Donald Trump szövetségeseként. Élesen bírálta a Robert Mueller jogi tanácsadó fémjelezte vizsgálatot, amely a 2016-os elnökválasztás (Trump megválasztása) körüli állítólagos orosz beavatkozásra vonatkozott.
Hogy Trumpot mennyire nem érdemes még leírni, azt jól mutatják a népszerűségi arányok az amerikai jobboldali fiatalok körében. A Turning Point USA felméréséből ugyanis az derült ki, hogy a szemükben Donald Trump a legnépszerűbb, méghozzá meggyőző fölénnyel: a kutatás szerint a megkérdezettek 78,7 százaléka Trumpot látná szívesen a Republikánus Párt ’24-es elnökjelöltjeként (amennyiben ismét bejelentené, hogy indul az elnökválasztáson).
Mögötte jócskán lemaradva, 19 százalékkal Ron DeSantis floridai kormányzó áll, majd újabb hatalmas lemaradással Kristi Noem dél-dakotai kormányzó alig egy százalékra elegendő bizalmat kapott a fiataloktól.
Trumpnak számos pártbéli híve győzelmet arathat a félidős választásokon. A Washington Post egyik elemzése szerint a republikánus előválasztások győztesei közül több mint százan osztják a 2020-ban elcsalt választásokkal kapcsolatos trumpi nézetet. Sokuk körzete szinte biztosnak tűnik a republikánus erők számára, és a demokraták ezeken a helyeken az esélytelenség nyugalmával indulnak neki az ősznek. Trumpnak tehát van hátországa a pártján belül, igaz, nagy szüksége volna rá, hogy ez a kör a későbbiekben jelentősen kiegészüljön.
A helyi jelölteknél érződik az, ami a párt legmagasabb szintjein is szükséges volna: a törekvés arra, hogy a „régi nagy párt” végre visszataláljon a szavazókhoz. 2018-ban a Gallup közvélemény-kutatása szerint tízből hét republikánus párti szavazó konzervatívnak nevezte magát, míg 25 százalékuk a mérsékelt jelzőt választotta magára, alig öt százalékuk pedig liberálisnak nevezte magát.
Ugyancsak a Gallup készített 2020-ban egy felmérést, amelyben a republikánusok – és a republikánus beállítottságú függetlenek – 61 százalékban szociálisan konzervatívnak nevezték magukat, 28 százalékuk a társadalmilag mérsékelt jelzőt választotta, és csak tíz százalékuk mondta szociálisan liberálisnak magát.
Mindehhez hozzájön a munkásosztály, illetve a kisebbségek változó orientációja is. A Fox News érdekes riportot közölt arról, hogy a Demokrata Párt egyre inkább teret veszít az etnikai kisebbségek körében.
„A demokraták teljesen elvesztették a munkásosztályt – vélte például Chris Formoso első generációs kubai bevándorló, négygyermekes családapa, aki így folytatta: – Ahogyan elvesztették a józan eszüket is. Semmi esély nincs arra, hogy rájuk szavazzunk, főleg, hogy a republikánusok sokkal jobban foglalkoznak a lényeges dolgokkal.”
Valóban csökkenni látszik a demokrata előny és támogatottság a latinóknál, amit az mutat, hogy Trump mennyivel teljesített jobban a legutóbbi elnökválasztáson 2016-hoz képest, jórészt a demokrata ellenfél gyengülésével együtt; Joe Biden 2020-ban mintegy harminc százalékponttal nyert a latin szavazók körében, míg Hillary Clinton 2016-ban még körülbelül negyven százalékponttal tudott ráverni Trumpra.
Az elmozdulás a republikánus elnökjelölt javára leginkább Dél-Floridában (kubai, közép- és dél-amerikai bevándorlóknál) és Dél-Texas mexikói gyökerű vidéki, kisvárosi szavazói körében volt megfigyelhető. Trump szinte minden kulcsjelentőségű államban előretört a latin szavazóknál.
Donald Trump a pártjának is utat mutatva, jól megérezhette ezt az erősödő tendenciát: a béke és biztonság eszménye és mindennapi jelenléte a már régebb óta az Amerikában élő kisebbségek nagy részének is fontos, ez pedig egyre inkább egy republikánus elnökség idején tűnik számukra elérhetőnek.
Ifj. Lomnici Zoltán
A szerző alkotmányjogász
Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnök az America First Policy Intézet America First Agenda Summit című rendezvényén Washingtonban 2022. július 26-án (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)
