Múlt hét vasárnap, április 3-án választás volt Magyarországon. És ezen a választáson a Fidesz–KDNP pártszövetség negyedszer kétharmados győzelmet, de fogalmazzunk inkább úgy, diadalt aratott – állítja Bayer Zsolt publicista.

Ennyire még soha nem győztünk, mint most.

Most, amikor az ellenzék, az ellenfél összeállt egy nagy tömbbe, és azt mondta, hogy így együtt ők erősebbek nálunk és többen vannak. Nem erősebbek és nincsenek többen.

És nem értik. Nem értik például azt, hogy itt, ezen az oldalon egy közösség van. Egy sorsközösség. Összetartozás, barátság, bajtársiasság. Vagy – ahogy Orbán Viktor fogalmazta – itt van szív, ami képes győzni. Van egy közös történet és van egy közös szenvedély.

És ez Magyarország, a nemzet, a nemzetállam, amit ez a közösség és ez az egyszerre dobbanó szív nem akar és nem hajlandó feladni és elfelejteni.

Odaát mindez nincsen.

Odaát érdekek vannak és hatalomvágy.

És ez napnál világosabban megmutatkozott a vereségük éjszakáján.

Amikor egyedül volt kénytelen a „kapitányuk”, a főnökük, akit még vasárnap délben is istenítettek, és azt mondták, hogy csak ő.

Ez az ember este a vereséget egyedül hordozta és hurcolta el odafönt, azon a szomorú és bánatos színpadon, a saját családja körében. És azok, akik egészen a vereség pillanatáig látszólag ott álltak mögötte, és azt mondták neki, hogy a barátai, a bajtársai és a harcostársai, az első adandó alkalommal, a vereség éjszakájának pillanatában döfték hátba. Nem bajtársak ők, hanem Ephialtészok, árulók.

És mivel nem értik, fel nem fogják, ezért nagyon sokáig minden így fog maradni, de hát ez már legyen az ő problémájuk.

Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

(Az írás eredetileg a Magyar Nemzet honlapján jelent meg, ]]>IDE KATTINTVA ]]>elérhető.)

]]>www.demokrata.hu]]>