„(…) Persze, mer’ ami érdekes, az meg van / Írva minden ugye azért nincsen? – kérdezem / Nem azért – válaszolja –, hanem azért, / Mert meg van minden ba…va.” Lovasi András mondja ezt. Úgy tűnik, ebbe a mindenbe beletartoznak az „európai értékek” is.

Igazából úgy vagyunk ezekkel az európai értékekkel, mint annak idején a „népi” meg „szocialista” demokráciával. Mert volt ugye a demokrácia, arról azért nagyjából lehetett tudni, hogy micsoda. És volt a népi vagy szocialista demokrácia, arról meg nem lehetett tudni, csak annyit, hogy nem demokrácia.

Na most vannak például az értékek. Mindenféle értékek. Isten, haza, család, hogy mondjunk mindjárt hármat. Esetleg szabadság, egyenlőség, testvériség, hogy hígítsuk az első hármat a felvilágosodás desztillált vizével.

És akkor itt vannak most az „európai értékek” – na, ezekről nem lehet tudni semmit sem. Csak azt lehet tudni, hogy mi nem felelünk meg ezeknek az európai értékeknek. Sem mi, sem a lengyelek, a csehek és a szlovákok sem nagyon, bár ez utóbbiak állítólag mégis, mert szintén állítólag készülnek elhagyni a V4-et, és ennek módfelett örülnek a nyugati nagyok, akik viszont képviselik az európai értékeket.

A németek például példásan képviselik. Gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak reggeltől estig, mint európai értékeket képviselnek, amit onnan lehet a legbiztosabban tudni, hogy lassan semmi mással nincsenek elfoglalva, mint azzal, hogy bezzeg mi mennyire nem képviseljük.

Németország első számú problémája ma Magyarország. Velünk foglalkozik az ellenzék, a kormánypártok, a kancellár, meg aki kancellár akar lenni, no és persze a sajtó. Hogy mi nem, és meg kell már bennünket büntetni végre, a kancellár meg októberben „elő fogja venni Orbánt”, tyű, ez ám a megfogalmazás, látom, ahogy októberben Orbán bajor bőrgatyája szélét pödörgetve megáll Angela néni szobájában a szőnyeg szélén, Angela néni meg odamegy Orbánhoz, a térdére fekteti, és jól elfenekeli nádpálcával, közben meg azt sziszegi neki, hogy „hát te meg hogy merészelsz bajor bőrgatyában idejönni, hát nem tudod, hogy ez sérti a migránsok érzékenységét”?

Hajdanán voltak a hajdani értékek, de azok elavultak. Nagy német romantika, nemzeti mozgalmak, reformáció, barokk, forradalmak, nemzeti nyelvek reneszánsza, hősi erények, haza, a haza megvédése, hősök, férfias férfiak és nőies nők, sőt egyáltalán: férfiak és nők – na, ezekről kiderült, hogy csupa marhaság.

És az is kiderült, hogy nincs német kultúra, meg magyar kultúra, egyáltalán semmilyen kultúra sincs, egy nagy fosztóképző lett minden, és egy érték maradt: semmilyennek se lenni, feloldódni valami nagy, közös semmiben, hajkurászni az egyén szabadságát, amiről persze nem lehet tudni, hogy mi, mert semmilyen határa sincs, hiszen határ sincs, ország sincs, haza sincs.

Ezek lettek az új európai értékek. Ezeknek nem felelünk mi meg itt, az elmaradott Keleten, és emiatt kell majd bennünket októberben elővenni. Nekem meg lenne egy másik ötletem! Vegyünk mi is elő valamit. És közben dúdoljunk a Lovasi mellé Cseh Tamást is:

„(…) Közben magamra keresztet szórok, / Lássák, hogy más kultúra illet, / Jóllehet páviánnép közt szorongok. (…) / Új szótár van, muszlim, vagy mi, / Ana ha beg bah, így kell szeretni. (…) / A hírt vigyétek meg a gyerekeinknek, / Hogy minket a saját kultúránk illet, / Vigyétek meg a gyerekeinknek, / A hírt, hogy nem! Nem!”

Maradjunk meg ilyen réginek. Jó hangosan és korszerűtlenül. Hadd lássák, hogy nekünk még van kultúránk. Ennél világosabb üzenet úgysem küldhető ma a páviánnépnek: hogy ti már régen nem lesztek, mert feloldódtok az „európai értékekben”, amikor mi még Európát fogjuk jelenteni. Mi, és csak mi. Nektek meg annyi.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>