„Néha mosolygok, mintha megütöttem volna a milliós főnyereményt, aztán meg órákon keresztül olyan vagyok, mint aki sz…rt szopogat.” Bohumil Hrabal halhatatlan sorai ezek, s mintha Karácsony Gergőről írta volna. Bár kétségtelen tény, mostanában Karácsony akkor is olyan, mint aki sz…rt szopogat, amikor történetesen mosolyog. Vagy megpróbál mosolyogni. Erre pedig meg is van minden oka. Jó sok hangfelvétel bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben az általa irányított Városháza körül, s bármit is hazudott eddig, mindig jött egy újabb hangfelvétel, amely romba döntötte az aktuális hazugságát. Nem jó az ilyesmi. Olyan lesz tőle az ember, mint aki sz…rt szopogat.

Aztán minden újabb hazugság után, s minden újabb lebukás után előkerült a szintúgy halhatatlan mondat, amely nem Hrabalé, hanem ezeké az ócska kis gazembereké. Így szól: „Nincs ügy”… Hát persze, hogy nincs. Soha nincs. Ezeknek még Őszöd sem volt ügy. Hanem „igazságbeszéd”. Aztán most itt ez a Kerpel-Fronius, Karácsony helyettese, a vice-főpolgármester, aki bement az ATV-be, és azt mondta, hogy „ööööö”. Azok a lovagok, akik azt mondják, hogy „ni”, a Gyalog galoppban vannak, bár kétségtelen, hogy néha változtatnak, és azt mondják, „ekieki, ekieki, vapang” – jó kis szó, mi? A Városháza lovagjai ellenben hűségesen kitartanak amellett, hogy „ööööö”.

– Ki rendelte meg a Városháza eladásáról szóló tanulmányt?

– Öööööö… A főpolgármester…

– Ki volt az anyag előterjesztője?

– Ööööö… Azt hiszem, én…

– De milyen érdekes! Nem emlékszik rá?

– Ööööö… De…

Akinek ennyi „ööööö”-t kell mondania, feltétlenül olyanná válik, mint aki sz…rt szopogat. „Ami egy jó katolikusnak Róma, ami egy jó kommunistának Moszkva, az egy jó serivónak Pilsen” – vallotta Hrabal. Nos, e honi komcsik és libsik (és egyszerű, szimpla, mindenféle izmustól mentes kétkezi gazemberek) végső menedéke, zarándokhelye és fellegvára az „öööööö”. A hazugság öble, öle, ölebe. Ezek onnan indulnak s oda térnek vissza, sajkájuk rongyos vitorlája elsárgult alsógatyából van, s a semmi felől fújó szél dagasztja. S olykor, frissítő főnként a bolond lyukból is megérkezik a szelük. Aki ennyi „öööö”-t kénytelen mondani szánalmas élete során, az előbb-utóbb, de inkább előbb tökéletesen elhülyül, s már kizárólag vagdalkozni képes.

Ha reggeltől estig hazudozol és hárítasz és mellébeszélsz és nem csinálsz amúgy semmit („[…] és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! Nem tudtok mondani az elmúlt négy évből olyan jelentős kormányzati intézkedést, amelyre büszkék lehetünk azon túl, hogy a sz…rból visszahoztuk a kormányzást a végén. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”), akkor paranoiás leszel. És indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul belerondítasz bárki és bármi becsületébe, mint most Karácsony a rendőrség becsületébe. Aztán helyretesznek, mint jó tanár a hülye gyereket: „a rendőrség mindenki által ellenőrizhetően, 1991 óta pártbefolyástól mentesen, kizárólag a tevékenységére vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával végzi munkáját. Senkinek – politikusnak, értelmiséginek, kétkezi munkásnak – nincs joga arra, hogy kétségbe vonja a meghirdetett elv maradéktalan gyakorlati megvalósulását. Senkinek nem lehet célja annak megváltoztatása sem.” Erről van szó. És továbbra is érdemes figyelni Karácsony fejét. S még inkább érdemes Hrabalt olvasni: „A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit.” Ha ezt tudnák az „ööööö” farizeusai, nem lennének állandóan olyanok, mint aki sz…rt szopogat…

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>