A Zalaegerszeg elleni első bajnoki győzelem, sok Fradistában elindított egyfajta túlzott optimizmust, bár ez a Fradi lényégéből fakad. Többen nagy menetelésre számítottak, bravúrokra, lendületes játékra, sziporkázó gólparádékra. Détári óva intett mindekit attól, hogy elszálljunk és vérmes reményeket szövögessünk. Pár hét alatt nem lehet csodát tenni. Ami elvárható az tulajdonképpen az, hogy a csapat küzdjön és egymást segítve hajtson minden találkozón. Olvasva a fórumozók kritikáit, hozzászólásait, jobbára elégedettek Détári mentalitásával, habitusával, de most a Győr elleni találkozó kapcsán szembetalálkoztam olyan kritikákkal, amellyek Détári azon mondatait nehezményezték, hogy azt kérte a csapattól a mérkőzés előtt, hogy nyugodtan játszanak, mert nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Tudom és érzem, hogy egy Fradista ezt nehezen tudja megemészteni, elfogadni, nekem is nehézséget, szívfájdalmat okoz, de a jelenlegi nehéz helyzetben sajnos ez a realitás. Vessünk pillantást a két csapat mezére. A mi mezünkön a nagy nehezen összegründolt Grupama biztosító hirdetése látható, aki nem igazán nevezhető meghatározó, mindet felülíró főszponzornak. A Győr csapanának mezén pedig az Audi gyár négykarikás logoja díszeleg. Kottázni lehet a különbséget a két főszponzor között, s nem csak anyagi oldalon.

Szóval nem mi voltunk a Győr elleni mérkőzés esélyesei, ezzel legyen mindenki tisztában.
Ez a Fradi még nem a Régi Fradi.

Meglepő taktikát huzott Détári erre a mérkőzésre. A győztes csapaton ne változtass elvet követve a ZTE elleni csapat futott ki vasárnap az ETO Park billiárdasztal-simaságú gyepszőnyegére. Olyan volt a mérkőzés képe, mintha mi lennénk otthon és az ETO idegenben. Azért volt ez meglepő, mert a házigazdák még nem kaptak ki a bajnokságban és csupán egy döntetlen piszkít bele a győzelmi listájukba. Mégis mi domináltunk, mi próbáltunk meg játszani. Sajnos ennek meg is lett a böjtje, mert egyéni hibákból (Maróti, Csizmadia, Balog) pár perc alatt sikerült kétgólos hátrányt összehoznunk. A gólokat megelőző időszakban és az azt követő időszakban a Győrnek momentumai sem voltak, végig mi birtokoltuk a labdát, több gólhelyzetet kialakítottunk, ezek elpuskázásában főként, az egyébként nagyon biztatóan mozgó Somália jeleskedett.

Osztályzatok:
Gyenes0 – Maróti4, Csizmadia4, Balog Z.5, Junior5 – Jovanovic5 (Rósa5), Otten6, Tóth B. 4(Lisztes4), Hakola6 – Oláh4(Pölöskey5), Somalia6

A második játékrészben még inkább kidomborodott a fölényünk. A Győr egész egyszerűen nem tudott kijönni a kapuja előteréből. Persze lehet azt mondani, hogy a két gólos vezetés birtokában visszaállt és átengette a terepet. De meggyőződésem, hogy ez nem teljesen így történt. Puhl Sándor, a Sport televízióban nagyon találóan, azt mondta, hogy a célfutball győzött a játék felett. A találkozó legjobbjának a győri kapust Stevanovicsot választották, aki a mérkőzés utáni nyilatkozatában végig a Fradit dícsérte és azt mondta, hogy szerencséjük volt számos szituációban.

Természetesen a győzelmet nem kell magyarázni, a három bajnoki pont megszerzése után senki nem fogja megkérdezni, hogy miért is volt 63:37 a labdabirtoklási arány, miért volt 14:1(!) a szögletarány.
Mindenesetre ezen a mérkőzésen, bár nem szeretem a kifejezést, de egy győzelemmel felérő vereséget értünk el. Volt tartása a csapatnak, gyorsan játszottuk át számos esetben a középpályát (Hakola), a góllövéssel hadilábon állunk még mindig. A másik probléma meg a védőmunka, - bár ennyi vereség ellenére nem kaptunk sok gólt az eddigi mérkőzéseken - mégis minden találkozón van egy-egy bizonytalanság, egyéni hiba, ami azután megbosszulja rendre magát. Látszik Détári munkája. Még nagyon az út elején járunk, bizalom, munka, kitartás és az eredmények is jönni fognak. Talán már hétvégén a Kecskemét ellen.

Hajrá Fradi!

Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője