Ha „a közhatalom kisajátítása már befejezett tény”, akkor hogyan nyerhet az ellenzék választást? Csak nem az ellenfél szavazói ellen feltüzelt tömeg lenne az „elsöprő erejű népmozgalom”? Kónya Imre gondolatai Kis János cikke nyomán.

Amióta a nép úgy döntött, hogy szálljak ki a politikából, tartózkodom attól, hogy aktuálpolitikai kérdésekben állást foglaljak. Sokkal inkább azokat a tapasztalatokat szeretném megosztani, amit életem legfontosabb szakaszában szereztem. El akarom mondani, le akarom írni mindazt, amit tudok a rendszerváltozásról, huszadik századi történelmünk kiemelkedő eseményéről – írja Kónya Imre a Mandineren.

Ezért eszembe sem jutott, hogy véleményt mondjak Vörös Imre, Elek István, Fleck Zoltán és mások által kifejtett koncepcióról, hogy egy esetleges ellenzéki választási győzelem esetén miként lehet a kétharmados törvényeket – köztük az alaptörvényt – egyszerű szótöbbséggel megsemmisíteni, folytatja az egykori MDF-es politikus, hozzátéve: amióta azonban Kis János, a két nagy rendszerváltó párt egyikének, az SZDSZ-nek hajdani elnöke állást foglalt az ügyben, mondván, hogy új rendszerváltásra van szükség, ez az aktuálpolitikai kérdés sokak szemében az 1989-es rendszerváltozással került egy szintre.

Kónya Imre hozzáteszi: miután Antall József, a másik nagy rendszerváltó párt, az MDF elnöke már nincs közöttünk, hogy megszólaljon, kötelességének érzi, hogy elmondja a véleményét.

Megjegyzem, szívesen hallanám az ügyben Kis János hajdani párttársának, a 89-es kerekasztal-tárgyalások kiemelkedő személyiségének, Tölgyessy Péternek a véleményét és Sólyom Lászlóét, annak az Alkotmánybíróságnak az elnökéét, amelynek tagja volt az a Vörös Imre, akire Kis János – cikke tanúsága szerint – orákulumként tekint, olvasható Kónya Imre írásában.

Azt a problémát, hogy a 89-es alkotmányhoz hasonlóan az alaptörvény is „törvényes úton” történő fellépésre jogosít fel, Vörös Imre a következő érveléssel véli megoldani, s ezt Kis János is elfogadhatónak tartja:

„A »törvényes úton« megszorítás első olvasásra azt sugallja, hogy a NER tartóoszlopai ledönthetők, de csak az alaptörvényben lefektetett eljárási szabályok betartásával – tehát kétharmados többséggel. Ám – folytatja az érvelést Vörös – ha a közhatalom kisajátítása már befejeződött tény, akkor a „törvényes” feltételnek már nincs értelme, hiszen a diktatúrát kreáló és bebiztosító törvények betartásával már nem lehetne fellépni ellene.”

Mi van? Ha „a közhatalom kisajátítása már befejezett tény”, akkor hogyan nyerhet az ellenzék választást? – teszi fel a kérdést Kónya Imre.

És azt is tudjuk, hogy a győztesnek kedvező választási törvény mellett 50 százalék alatti eredménnyel is meg lehet szerezni a parlamenti mandátumok kétharmadát. Akkor pedig a törvények betartásával miért ne lehetne fellépni „a közhatalmat kisajátító” rendszerrel szemben? Csak el kell érni a kétharmados parlamenti többséget – véli Kónya Imre.

A volt politikus emlékeztet: Vörös Imre nem említi, hogy a Fidesz-többség egyszer is átvette volna az Alkotmánybíróság alkotmányosságvizsgálati jogosítványait, azaz hogy magához vonta volna az alkotmányosság megítélését – mivelhogy nem is tette –, ennek ellenére e kérdéskörben szóba hozza a hitleri felhatalmazási törvényt, amely egyébként nem a parlament ilyen-olyan többségére testált alkotmányozási jogosítványokat, hanem a kormányra. Vagyis nem világos, hogy kerül a csizma az asztalra – már persze logikailag nem világos, politikailag nagyon is.

Bár Kónya Imre szerint Kis Jánosnak a törvénysértés ellen semmi kifogása, sőt azt alkotmányjogilag is alátámasztottnak és kívánatosnak tartja, ám a gyakorlati veszélyekkel nagyon is tisztában van:

„Ennyire radikális szakításhoz elsöprő támogatottságra van szükség: a magyar honpolgárok túlnyomó többségének egyetértésére, valamint a többség lelkes – könnyen mozgósítható – helyeslésére egyfelől, másfelől arra, hogy a szakítás ellenfeleit – a közhatalmi tisztséget betöltő Orbán-vazallusoktól az Orbán-oligarchia tagjain át a mezei Orbán-hívekig – elbizonytalanítsa a politikai földindulás.”

Hogy az Orbán-híveket miként lehet „elbizonytalanítani”, azt jótékonyan a homályban hagyja a szerző – fogalmaz Kónya Imre, hozzátéve: eközben a Kis által támogatott ellenzék prominensei az „elbizonytalanítás” tervezett módszerei felől sem titkolóznak. Gyurcsány Ferenc például parlamenti beszédében börtönnel fenyegeti a kormánypárti politikusokat, indulatosan a szemükbe vágva, hogy„nem lesz kegyelem”. A Nemzeti Színház igazgatóját meg azzal, hogy „földönfutóvá” teszi.

]]>A teljes írás a Mandineren olvasható.]]>

]]>www.demokrata.hu]]>