Az egyik, hogy kiváló jeladó. Amikor szerény személyemmel foglalkozik (mint most is), mindig bizonyos, hogy kiemelkedően jót írtam. Érzi az ember, persze, hogy király az iromány, de a vén gazfickó méltatlankodása soha nem véletlen.

 Ha a belpesti klubdélután rólam szól, mint most is, akkor valamit nagyon, de nagyon jól csinálok.
A másik, amit Vágónak köszönhetek: a hazám, a népem szeretetének ébren tartása. Már éppen kiábrándulnék, már elborít a közöny, már menekülnék a közéletből - és akkor jön ő a  veretes f...gaival.
Ilyenkor én felhorkanok, elképzelem egy pillanatra, hogy ezek újra hatalomra kerülnek, visszatuszkolom magamba a készülő hányingert, és azonnal tudom, hol a helyem, mi a dolgom.
Köszönöm, vén gazember. Köszönöm, kvízmester...

Megtartasz harcos, elszánt magyarnak.

Forrás: ]]>Szentesi Zöldi László - Facebook]]>